Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

15 Népünk számbeli erejének a háború előtti színvonalra való visszaállítása különben is — még ha népesedésünk a legkedvezőbb születési és halálozási viszonyok között folyik is, — évtizedekre kiható folyamat. Nem gondolunk egyelőre arra, hogy Csonka-Magyarország népszáma elérje az integráns Magyarország népszámát, ami még távolabbi kép, hanem számbeli erő, néperő alatt azt értjük, hogy a népesség nemek és korcsoportok között a normális arányok szerint oszoljon meg, mert csak a népességnek ilyen normális megoszlása biztosítja a népesedés egészséges, egyenletes és zavartalan menetét Ha az egyik nem erős túlsúlyban van a másik felett, vagy ha egyes korosztályokban nagy hiányok mutatkoznak, különösen, ha egyes fiatalabb korosztályokban jóval kevesebben vannak, mint a közvetlen előttük lévő idősebbekben., akkor a népesedés nagy zökkenéseknek van kitéve s ez újabb és újabb hullámvonalakat okoz a népesedés menetében. A háború népességünknek ezt a megkívánt harmonikus megoszlását — sajnos — annyira megbolygatta, hogy jövő népesedésünkben bizonyos zökkenők, sőt erős visszaesések szinte mathematikai biztossággal fognak bekövetkezni. Gondoljunk csak arra, hogy 20—50 éves férfiaink közül körülbelül 250.000, vagyis az összesnek 16 %-a hiányzik, amely hézag semmiképen sem pótolható. Ez a hiány egyes korévekben bizonyára felmegy 30 %-ra. A megfelelő korú nők megmaradtak a teljes létszámban és így egy negyedmilliónyi egészséges, életerős nő pártára és meddőségre van kárhoztatva. Azok a gyermekek tehát, akiket ezek a nők normális viszonyok közt szültek volna, két évtizeden át hiányozni fognak a születési statisztikából. Ez a körülmény ugyanennyi ideig szükségképpen le fogja szorítani születési arányszámunkat. Viszont abban a mértékben, amint a háborútól érintett korosztályok zöme fokozatosan kivonul a fajfenntartó korból s helyüket az 1900 utáni évek szülöttei foglalják el, akiket a háború nem fogyasztott meg olyan mértékben, a születési aránynak lassú javulására lehet kilátás, föltéve, hogy időközben a egyke rendszer nem terjed rohamosan tovább. Ez a helyzet körülbelül 1934-ig, 1935-ig tart, amikor népesedésünkben egy szinte katasztrofálisnak mondható s néhány évig még súlyosbodó visszaesés fog beállani. Ekkor kerülnek ugyanis házasodó, férjhezmenő korba a világháború éveinek megfogyatkozott számú szülöttei. A mondott évektől kezdve egyszerre nagy mértékben meg fognak csappani az új házasságok s minthogy az újszülöttek tekintélyes hányadát az új házasságok adják, a következő években a születések számában is nagy fogyaték fog mutatkozni. Hogy milyen nagy arányú lesz ez a születési hiány, arról a következő számadatok nyújthatnak fogalmat: Év 1915. II. fele Normális születési szám (az 1911 -14. évek átlaga) 324.000 Tényleg született gyermekek száma 168.000 Elmaradt születések 156.000 Utóbbiak a normális születési szám százalékában 48-1 1916. 648.000 314.000 334.000 51-5 1917. 648.000 297.000 351.000 54-2 1918. 648.000 283.000 365.000 56-3 1 1919. I. fele 324.000 163.000 161.000 49-7 A négy év együtt 2,592.000 1,225.000 1,367.000 52-8 l Az 1019. évi adatok nem pozitivek, Csonka-Magyarország adatai után vannak kiszámítva.