Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése

13 Csonka-Magyarországnak, illetőleg a népszámláláskor magyar közigazgatás alatt állott területnek 7,840.000 főben megállapított népessége körülbelül így oszlott meg nemek szerint: 3,788.000 férfi és 4,052.000 nő. Ezek nem pozitív adatok, hanem az 1920. április hóban tartott népösszeírás alkalmával talált nemi arányoknak a népszámláláskor megállapított-népességre való alkalmazása útján keletkeztek. Minthogy ugyanezen a területen 1910-ben 3,720.000. férfit és 3,746.000 nőt talált a népszámlálás, a férfiak szaporulata 10 év alatt csak 68.000, a nőké ellenben 306.000 s míg a nőtöbblet 1910-ben csak 26.000, 1920-ban már 264.000. Ezt a nagy változást csak a férfiak háborús veszteségei idézhették elő, mert a természetes szaporodás, a vándorlások és a menekültek a nemi arányokat lényegesen nem befolyásolhatták, annál kevésbbé, mert a természetes szaporodás és a kivándorlási mozgalom egymással ellentétes irányban hat a nemi arányra. A szóbanforgó 10 év alatt például a férfiak száma körülbelül 191.000-rel nőtt természetes úton, a nőké viszont csak 173.000-rei, ezzel szemben a kivándorlás a férfiakat körülbelül 38.000-rel fogyasztotta meg, a nőket pedig csak 19.000-rel, úgy hogy végeredményben a férfiak szaporulata 153.000, a nőké 154.000. A menekültek között valószínűleg több a férfi, mint a nő, a különbség azonban nem lehet jelentékeny, végeredményben tehát a nőtöbbletnek 240.000-rel való növekvését a körülbelül hasonló számú hősi halottak idézték elő. A nemi megoszlás számai e szerint igazolják azt a feltevést, hogy a hősi halottak száma Csonka-Magyarországon 250.000 körül van. Az összes népességhez viszonyítva nem jelent ez túl nagy számot, hiszen alig 3 %-a a lakosságnak, ha azonban meggondoljuk, hogy ez a negyedmilliónyi tömeg mind a férfiak és éppen a legéleterősebb, legmunkabiróbb korosztályok férfiai közül hiányzik, mindjárt kitűnik ennek a 3 %-nyi hiánynak nemcsak a jelen gazdasági és népesedési viszonyaira való nagy befolyása, hanem a jövőre való kihatása is. Feltéve, hogy e 250.000 férfi nem hiányoznék, Csonka-Magyarországon körülbelül 4,038.000 lenne a férfiak száma, ezek közül a 20—50 éves korra esnék normális körülmények között hozzávetőleg 1,570.000; a 250.000 főnyi hiány pedig majdnem kizárólag ezt a korcsoportot terheli, úgy hogy a 20—50 éves férfiak száma 1,570.000 helyett körülbelül csak 1,320.000. A veszteség itt tehát már nem 3 %, hanem 16 %. A munkabíró, kereső és a fajfenntartás és fajszaporítás szempontjából értékesebb férfiak közül tehát minden hatodik hiányzik. Ez azt jelenti, hogy a születések száma háború után még jó ideig kisebb arányú lesz még akkor is, ha a gyermek utáni vágy ugyanakkora marad az emberekben, mint a milyen mértékben megvolt az a háború előtt. A születéseknek 97 %-a ugyanis 20—50 év kőzött lévő apáktól származik, ha tehát az ilyen korú férfiak száma 16 %-kal csökkent, szükségképen legalább is ennyivel kell csökkennie a születések számának is. Magyarországon tényleg azt látjuk, hogy míg 1914-ben még 34-5 élveszületés esett ezer lélekre, 1920-ban csak 26-9. Az adatok nem egészen hasonlíthatók össze, mert az előbbi az egész anyaországra vonatkozik, az utóbbi pedig Csonka-Magyarországra, a megmaradt területen azonban a békeévekben is 6—7 tizeddel kisebb volt a születési arány, mint az országos átlag. Ha feltételezzük, hogy 1914-ben a mai magyar területen 33-8 volt a születési arány, s tekintetbe vesszük, hogy az 1920. évi születési arány utólagos pótlásokkal és helyesbítésekkel körülbelül 27-2-re fog felmenni, úgy a születési arány csökkenése a békeévekhez