Társadalomtudomány, 1922 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1922 / 1-2. szám - Hazánk néperejének ujjászületése
12 mutaita volna a népességi-hiányt. így azonban, hogy az ország területének és lakosságának nagyobb része áldozatul esett a mohó szomszédok rabló vágyainak, a megszállott területekről olyan népvándorlás indult meg az ország csonka törzsére, hogy ez a számítás lehetőségét vagy legalább is biztosságát megzavarta. A helyzet ugyanis az, hogy Csonka-Magyarország népessége 1910-től 1920-ig körülbelül annyi lélekkel szaporodott, amennyivel e tí» év alatt ugyanezen a területen a születések száma meghaladta a polgári lakosság halálozásának számát. Más szóval a természetes szaporodás teljes számával érvényesült, mintha világháború egyáltalán nem lett volna. Ez máskép nem magyarázható, minthogy a világháború hősi hajottjainak számát és a háború előtti elég tekintélyes kivándorlást teljesen kiegyenlítették a megszállt területek menekültjei. Nem is volna különben érthető, hogy Csonka-Magyarország népessége hogyan szaporodhatott 5-0 %-kal ebben a tíz évben, amelyből négy év az itthon maradt népességben is erősen passzív mérleget mutat, a többi hat évnek pedig a normálisnál kisebb természetes szaporodását nagy mértékben ellensúlyozták a hősi halottak. Csonka-Magyarország tényleges népszaporodása aránylag nagyobb volt, mnit Nagy-Britanniáé (4-7 %), pedig Angliának — ha a harctéri halottakat nem számítjuk — egyetlen háborús évben sem volt halálozási többlete s háborús vesztesége is viszonylag jóval kisebb volt, mint Magyarországé, különösen a megmaradt országrészé. Még az igen egészséges népesedésű Németország is kisebb szaporodási arányt (>8 %) mutat fel, mint a mi csonka országunk, pedig elszakított részeiről, amelyek többségükben német lakosságúak, szintén erős átvándorlás folyt a megmaradt részekre. Franciaország népesedésére hatott a világháború kétségtelenül a legkatasztrófálisabb módon, ha a területi változásokat nem vesszük figyelembe. A háború előtti Franciaországnak ugyanis (Elszász-Lotharingia nélkül) 37,499.394 lakosa van csupán, vagyis 2,102.864-gyel (5-3 %) kevesebb mint 10 év előtt volt, sőt a helyzet az, hogy Franciaországnak ma, ElszászLotharingiával együtt is 407.708-cal kevesebb a lakossága, mint 1911-ben Elszász-Lotharingia nélkül volt. Magyarországnak (az anyaországnak) háborús veszteségét általában 500.000 emberre becsülik. Ez a szám, amelyet a veszteséglisták is nagyjából igazolnak, s a melyet a koppenhágai nemzetközi tudós társaság becslése is valószínűvé tett, a valóságtól aligha áll messze. Az említett társaság, amely az egész harcban állott világ népeinek háborús veszteségét részletesen felbecsülte, Ausztria és Magyarország együttes veszteségét 1,500.000-re teszi. Ebből a Magyarbirodalomra népességi arány szerint körülbelül 600.000, magára a szorosabb értelemben vett Magyarországra 500.000 esik. A veszteség ugyan Magyarországon aránylag nagyobb volt, mint akár Ausztriában, akár Boszniában, úgy hogy nagyobb abszolút számot is vehetnénk fel, de magát a kiinduló-számot, 1,500.000-et kissé túlbecsültnek tartjuk. Az is kétségtelen, hogy a tiszta magyar vidékeknek jóval nagyobb volt- a veszteségük, mint a nemzetiségi területeknek, ami a veszteségeknek ezredek szerint való kimutatásából is kitűnik, úgy hogy az 500.000 főnyi veszteségnek felét vehetjük olyannak, amely a megmaradt területre esik. Csonka-Magyarország háborús vesztesége tehát 250.000 lélekre becsülhető. Hogy ez a szám nem messze állhat a valóságtól, a következő adatokkal lehet igazolni:
