Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - Dékány István: Társadalomalkotó erők. Bevezetés a társadalomelméletbe. Budapest: Szerző kiad., 1920 [könyvismertetés]

500 nosan elterjedt. Az ő propagandájuk gyümölcse a mérhetetlen gyűlölség és bizalmatlanság mindkét részről. A munkásság teljes egyenlőséget akar: nemcsak a mesterséges válaszfalakat döngeti, hanem még a természet által emelt korlátok ellen is folytatja szélmalomharcát. A túlzók szerint még feltalálókra, tehát az emberiség legnagyobb jóltevőire sincs szükség az esetben, ha ezek különleges bánásmódra tartanak igényt. Egyenlősíteni: ez az egyetlen lehetséges eljárás, különben az eljövendő nagy forradalom után ismét elölről kezdődik az osztályharc. Az értelmiség oldalán viszont tagadhatatlanul van bizonyos lenézés a képzetlen munkástömegekkel szemben. Franciaország jövője érdekében egymásra kell találniok az értelmiségnek és a munkásságnak: legyen több intelligencia a demokráciában és több demokrácia az intelligenciában. A helyzet különben javulni fog, ha a munkásság körében ma még kivételes érdeklődés a tudományok és különösen a szépmüvészetek iránt növekedni fog. Ha a proletárság látni fogja, hogy az irigyelt és gyűlölt értelmiség — tudósok, irók, művészek — anyagilag épen nem áll jobban és a sorssal szemben sok* kai védtelenebb, mint ő, akkor talán eljön részéről is a megértés ideje. A tömeg nem szereti ugyan a tehetséges embereket, nem is fogja szeretni soha, de legalább belátja, hogy kényszerítve van őket tűrni, mert nem élhet nélkülök. * * * La Revue Universelle. 1921. márc. 1. Georges Valois, La crise économique. (A gazdasági válság.) Az Európában és Amerikában pusztító gazdasági válságot sokan próbálták magyarázni semmitmondó magyarázatokkal. Ha a dolgok mélyére tekintünk, nem lehet túltermelésről beszélni, de a rendesnél kisebb mértékű szükségletről sem (kivéve talán egy-két olyan tönkrement országot, mint Ausztria). A túltermelés legföljebb relatív azokban az országokban, melyek nemcsak a saját szükségletük ellátására rendezkedtek be, hanem számítottak a külföldi békés fogyasztásra is. Azonban ma Európa fele s Ázsia nagyobb része hadi állapotban van, elzárva az európai és amerikai iparcikkek elől. Oroszország, Kelet-Európa, Közép-Ázsia, Kis-Ázsia ma nem fogyasztanak normális mértékben, mert nem tudják cserébe adni a saját termékeiket. Ez a rossz béke következménye, Wilson és Lloyd George műve, melyen nem segít semmiféle sajtósiránkozás. A nyugati államok drágán fizetik meg a rossz békét. A javulás időpontját ma még jósolgatni sem lehet. Amit 1918-ban könnyen meg lehetett volna csinálni, annak ma már nagyon kanyargós az útja. Legjobb, ha Franciaország úgy veszi a helyzetet, amint van s önmagába zárkózva igyekszik iparának belső nehézségein segíteni. A fölöslegessé vált munkásokat vissza kell terelni a földhöz s a mezőgazdaságot kell emelni, hogy a lakosság felvevő képessége növekedjék. A megmaradt ipar földmívesek számára termeljen elsősorban mezőgazdasághoz szükséges cikkeket. A helyes együttműködés feltételeinek megállapítására állandó szerveket kell teremteni, mint ez pl. a papírgyártásnál már megvan, hol a termelés és fogyasztás képviselői, az állam részvételével a legszerencsésebben együtt dolgoznak. — Április 1. Claude Anet, Le principe des nationalités et VEurope centrale. (A nemzetiségi elv és Középeurópa.) A nemzetiségi elv