Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - Dékány István: Társadalomalkotó erők. Bevezetés a társadalomelméletbe. Budapest: Szerző kiad., 1920 [könyvismertetés]

érvényesülését a politikában együtt szokták emlegetni Wilson nevével. Ez nem helyes, mert a XIX. században a nemzetiség már egyike volt a legfontosabb politikai erőknek. S ha Wilson lenne a kérdés felvetője, megérdemelné a nemzetek átkát, mert ez az elv még nagyon sok keserűséget okoz az emberiségnek. A régi Európában volt néhány állam, melynek nem volt nemzetiségi kérdése, azonban a nagy többség, köztük főleg Ausztria-Magyarország súlyos tapasztalatokat szerzett a felvetődhető nehézségekről. A háború vége új államokat teremtett, mert a békekötésnél a józan belátás ellenére is le kellett vonni a háború alatt folytatott propaganda következményeit. Az új, vagy részben új államok: Cseh-Szlovákia, Románia, Lengyelország. Jugoszlávia ma mind küzdenek azzal az elvvel, aminek létüket köszönik, mert tele vanmtk belső ellenségekkel. A nemzetiségi princípium érvényesülése kevés vigasztalás azért az áldatlan állapotért, amibe Közép-Európa jutott. Ez a hajdan gazdaságilag virágzó terület ma a bellum omnium contra omnes állapotában sorvad. Állandó jellegű egybeforradásról, vagy legalább együttműködésről a lelkek mai állapotában szó sem lehet. A dunai szövetség gondolatát az új államok egytől-egyig visszautasítják. Az úgynevezett kis-ántánt-ot negatívum hozta létre: a megcsonkított Magyarország boszújától való félelem. A szomorú következmények bebizonyították, hogy a régi monarchia mégsem volt olyan önkényes alkotás, mint amilyennek ellenségei föltüntetni szerették. Az eddigi tanulságokból világosan kiderül, hogy a francia politika veszély esetén semmit sem várhat a kis ántánt-tól. Mikor a vörösök Varsót fenyegették, Cseh-Szlovákia" szövetségeseket keresett, Romániát és Jugoszláviát, de nem azért, hogy Lengyelországot segítsék, hanem hogy — együtt mondják ki semlegességüket. Ha az oroszok esetleg megtámadják Romániát, ugyanez a komédia fog megismétlődni, csak más szereposztással. Tíz-húsz év múlva melyik fog élni ezek közül az államok közül ? Erre nézve talán feleletet adott az az amerikai tábornok, kit az ukrán-lengyel háború idején Wilson, «a világ legnagyobb erkölcsi tekintélyes, Lembergbe küldött rendet teremteni. Persze a háború az erkölcsi tekintély megjelenése ellenere tovább 'folyt s a tábornok jónak látta a főhadiszállást Varsóba áttenni. Arra a kérdésre, hogy küldetése milyen eredménnyel járt, így válaszolt: «A helyzetet nagyon komplikáltnak, a lengyel-ukrán problémát nagyon nehéznek találtam. Akkor azt gondoltam, hadd verekedjenek s majd meglátjuk, melyik lesz erősebb». Néhány év múlva majd mi is meglátjuk, melyek az erős népek Közép-Európában. — Április 15. J. Arthugs, La Révolulion de 1914—Í92 f ou la dépossession des classes moyennes en Francé. (Az 1914—192?-iki forradalom, vagy a középosztályok tönkremenése Franciaországban.) A háború olyan vagyonbeli eltolódásokat hozott létre, hogy ezt már joggal forradalminak lehet nevezni. Ha igaz Polybiosnak definíciója, mely szerint a torradalom a vagyonok új elhelyezkedése, akkor ez a mostani folyamat, melynek következményeképen egy hatalmas társadalmi osztály van eltünöfélben, jobban megérdemli a forradalom nevet, mint akár a «nagy forradalom*. A háború tönkretette a kistökéseket, kiknek száma Franciaországban nagyobb volt, mint bármely más államban. Ennek a következményei nagyon szomorúak