Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

63 Az idegenek uralma undorító ! így hát határozza el magát fenséges házad azzal a lelkesedéssel és bizalommal, amellyel igaz ügyhöz kezdünk, hogy lobogói alatt nemesedjék meg újból honunk és váljék valóra Petrarca jóslata: «Erény ragad fegyvert durva önkény ellen; a csata rövid lesz: még él az olaszban a római jellem.» Rövid ugyan nem vala a csata. Utolsó hulláma napjainkig csapolt fel. De a Machiavelli kürtje harsogta el egyik legelső riadóját, t * * * Machiavelli romlottságáért rendszerint korát szokták felelőssé tenni. Kétségtelen is, hogy Írásainak mindenik lapján ez a kor tükröződik; — közvetlenebbül és hívebben, mint e kor történetíróinak egy-egy mestermüvében. Ez a kor tükröződik Machiavelli színmüveiben is; teszem a Mandragorában, amelyről Voltaire — túlozva ugyan — azt mondotta, hogy ez az egy darab talán többet ér, mint Aristophanes összes művei s amely Macaulay Ítélete szerint csak a Moliére legjobb darabjainál kevésbbé jó. Ha ismerjük Machiavelli színműveit, amelyekben közvetlenebbül szól hozzánk az ember, nem fogunk rajta csodálkozni, hogy az államról elmélkedő Machiavelli nem árul el erkölcsi aggodalmakat. Egészen a Bocaccio sikamlós históriáinak légkörében mozognak. De végül is, átháríthatjuk-e egészen egy ember erkölcsi felelősségét a korra, ameh'ben élt? Es nem szülte-e ez a kor Savonarolát is? Ugyanaz a Flórenc hallotta a domonkos barát felháborodott mennydörgését, amelyben Machiavelli gúnyos mosolyát hordozta körül. Machiavelli hallotta is prédikálni a barátot, akinek erkölcsi emelkedettsége egyetlen rokon húrt sem rezegtetett meg lelkében. Csak bosszúságot tudott érezni a felett, hogy egy ilyen barát vezeti a város népét s bukása csak a megelégedés érzését kelti fel benne. Egészen másként hat Írónkra a Borgia Caesar egyénisége. Ez az emberbőrbe bujt fenevad csodálattal tölti el. Kétszer került hozzá követségbe. Egyszer éppen a Borgia pokoliságának tetőfokán, a sinigagliai mészárlás idején. Borgia Caesar a tőrbe csalt szövetségesek legyilkoltatása után éjjeli két órakor felkelteti Flórenc követét és ujjongva újságolja neki a történteket. Egy Shakespeare tollára méltó jelenet: Az elvetemült erőszak prototypusa, Borgia Caesar és a politikai kíméletlenség nagy theoretikusa, Machiavelli, a még gőzölgő hullák felett megbeszélik a világtörténelem egyik legnagyobb gazságát! De tudósunk csodálatát nem hűtötte le semmiféle gyalázat. A hatalomszerzés genieje úgy fascinálta, mint a kigyó a madarat. Még flórenci kortársai is sokalták követjüknek e nagy gonosztevőért való lelkes érdeklődését és róla szóló jelentéseinek melegségét. Ami azonban nem akadályozta meg Írónkat abban, hogy a Fejedelemben is az állammüvészet dicsfényével próbálja övezni az elvetemültség e geniejének homlokát. Ha Savonarola számára nem volt egy megértő hangja, egy percnyi részvéte, Borgia számára nem volt egy szikrányi undora, egy szemernyi megvetése. Ez elég sokat mond. Csak naiv irók, rossz emberismerők, de mindenesetre rossz Machiavelli-ismerők agyában születhetett meg az a képtelen feltevés, hogy