Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

01 mának fenntartására, romlottak. Rosszat kell tennie a politikusnak, mert az emberek, akikre támaszkodnia kell, rosszak. Mintha azt mondaná Machiavelli: Gonosz emberek állama nem lehet el gonoszság nélkül; de állam hiján még csak növekednék a gonoszság birodalma. Másutt ismét (Fejedelem, 15. fej.) a következőképen próbálja meg. számot adni a cél meg az eszköz viszonyáról: Sokan képzeltek el maguknak államokat, aminőket soha sem látott senki. Ő ellenben inkább a valóság képét akarja nyújtani, semmint a képzelet alkotását. A különbség igen nagy a között, ahogyan élünk és a között,, ahogyan élnünk kellene; úgy hogy aki nem ügyel arra, hogy valósággal mint cselekszenek az emberek és csak azzal gondol, hogy miként kellene cselekedniük, inkább vesztén fáradozik, semmint boldogulásán. Annak, aki mindenben a jót akarná tenni, el kellene vesznie annyi nem jó ember között. Ezért egy fejedelemnek, aki hatalmon akar maradni, meg kell tanulnia nem jónak lenni s ezzel a tudományával a körülményekhez képest élni vagy nem élni. A nagy probléma tehát egyre-másra irónk elé lép, akinek azonban, mint mondók, az a nagy hibája, hogy az igazság néhány felcsillanásától eltekintve egyáltalában nem gondol azzal, hogy miként kellene az embereknek cselekedniük, hanem a helyes célokkal nem sokat törődve, csak a tetszés szerinti célok eszközeit keresi mindenféle sikernek egyforma dicséretét zengve. Ha nála célokról egyáltalán szó lehet, még Réz Mihálynak a megállapítása (i. m. 412 1.) jellemzi azokat legtalálóbban, «hogy nála a hatalom nemcsak eszköz, hanem cél is». Ezért nem számíthatjuk Machiavellit az államtudomány legnagyobbjai közé, mert hiányzik belőle valami, ami nélkül ebben a tudományban nincsen igazi nagyság. O csak az eszközök meglelésének genieje, de a célok kitűzésének tudományában kontár. Célok dolgában nyakig benne rekedt kora kátyújában s bő történelemtudása sem segítette fel oly magaslatra, ahonnan azon túl látni képes lett volna. Ehhez nem volt sem elég filozófiai műveltsége, sem elég lelki emelkedettsége. Éles elméje volt, de tompa erkölcsi érzéke. Művei mindig ékes bizonyságául fognak szolgálni annak, hogy a politika nem egyszerű eszélyesség, nem pusztán az állami ravaszságnak pokoli tudománya. Ha a morál meg nem nemesíti és nem ad neki szárnyakat, a puszta eszélyesség a sárban kúszó kigyó marad, amely onnan merő okosságával nem tud felemelkedni. A renaissancekori államvilág szétporlott atomjaiból nagy és tartós politikai egységeket puszta ravaszsággal nem lehetett felépíteni. Ehhez a feladathoz morál kell. Morár a buzgó kötelességteljesítés önfeláldozásának értelmében és morál a tömegeket megmozgató, erőiket a végsőkig megfeszítő nagy és lelkesítő politikai célok értelmében. A lelkesedés lendítő kerekének segítsége nélkül a történelem szekere megrekedne az önzések fertőjében. Szóval a Machiavelli embere sohasem lett volna képes a régi Róma példájának megismétlésére. Ahhoz az az ember kellett, akit Machiavelli nem látott meg, az igazi ember, a minden gonoszsága mellett lelke jobbik felével mégis mégis nagy dolgokért hevülő ember. Mert ezt meg nem látta, félszeg munkák maradnak Flórenc túlontúl okos követének könyvei.