Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

59 kell követnie, aki zsarnokságot akar létesíteni: «Ezek bizony kegyetlen eszközök, amelyek nemcsak a kereszténység tanaival ellenkeznek, hanem amelyektől az emberiség vissza is borzad. Aki ember, kerülje ezeket és inkább éljen mint polgár az ismeretlenség sötétségében, semhogy koronát viseljen annyi hozzá hasonló teremtmény romlására. Aki azonban ezen a jó uton járni nem akar, annak, ha fenn akar maradni, ezekhez az eszközökhöz kell nyúlnia. Az emberek rendszerint bizonyos középutat választanak, amely mindennél ártalmasabb, mert nem értenek sem ahhoz, hogy egészen jók, sem ahhoz, hogy egészen rosszak legyenek.» Machiavelli ehhez hasonló helyeit és ilyen számos van, ritkán szokták idézni. Pedig fontosak írónk megértésére. Ezek mutatják legjobban, hogy munkáiban tulajdonképen csak az eszközök egy tanát akarja nyújtani, de jóformán egészen hiányzik belőlük a célok tana és ezzel az az abroncs, amely tanácsainak széthulló bokrétáját egységbe foglalná. Ilyenképen hol az egyik, hol a másik félnek oszt jó tanácsot. Megmondja, mit kell tennie az ura ellen lázadó hadvezérnek, mit a fejedelemnek, mit a felbőszüli tömegnek. S mindez jórészt onnan van, hogy ő tulaj donképen nem keresi a politikai célokat, csak a politikai eszközöket. Megdöbbentő erkölcstelenségét előadásának ez a tanácsadó hangja teszi sokszor különösen bántóvá, holott tulajdonképen nem is rejlik mögötte mindig írónknak valamely személyes állásfoglalása, hanem pusztán csak okozati összefüggések megállapítása akar lenni. A tanácsadás formája gyakran csak afaCön de pariéra nála. Machiavelli azt akarja mondani, hogy há az összeverődött tömeg nem választ azonnal vezetőt, akkor nem veszedelmes. Ezt el lehet mondani így is: ha célt akar érni, siessen vezért választani, holott nyilván nem a felbőszült tömegek számára írja munkáját. Ő épen úgy kifejti, mit kell tenniök az összeesküvőknek, mint azt, hogy mit kell tenni az összeesküvés ellen. Amikor néha a hideg fut végig hátunkon tanácsainak hallatára, gyakran voltaképen csak okozati összefüggés megállapításáról van szó, mért azt az igazságot, hogy A szükségképen B-t idézi elő, kifejezhetem úgy is, hogy aki jB-t akarja, annak A-hoz kell nyúlnia. Persze az is igaz, hogy az író azért is felelős, hogy a kifejezésmódnak melvik formáját választja. * * * Az ő politikája az eszközök tudománya tetszésszerinti célok elérésére. Minden munkái elé egy nagy Ha-t kell írnunk. Ha ezt vagy amazt akarjuk, úgy ezt vagy amazt kell tennünk. De hogy ezt kell-e akarnunk inkább vagy amazt, arról kevésbbé esik szó bennük. így kereshette az «Elmélkedések»-ben a szabad alkotmányok fellételeit, míg a «Fejedelem»ben az egyeduralmak eszközeit kutatja. Mind a kettőt egyforma kérlelheletlenséggel és radikalizmussal, legjobban attól irtózva, hogy az átlagemberek középútján haladva, félmunkát végezzen. Machiavelli, aki ismerte Platónt, nem tanulta meg tőle, hogy az ember erkölcsi egészségének mekkora államfenntartó ereje van. Nincsen szeme az áldozatkész hazaszeretet nagy politikai jelentősége számára. Ö a kis és nagy állami furfangok utolérhetetlen prókátora marad, aki nem kényes a tekintetben, hogy minő ügyek védelmére vállalkozik. Nagy