Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

58 vevőnek tartsák, csak ne vigye túlságba a részvétet. Borgia Caesar ke gyetlen ember hírében állott, de ezzel a kegyetlenségével állította helyre a rendet a Romagnában. Az ő kegyetlensége részlvevőbb volt, mint a llórcnci nép lágysága, amely eltűrte Pistoja pusztulását, nehogy kegyetlennek látszassék. Ebből adódik aztán az a vitakérdés, hogy mi jobb a fejedelemnek, ha szeretik, avagy ha félnek tőle? Jó neki mind a kettő. Minthogy azonban rendszerint az egyiket kell választanunk e kettő közül, mégis jobb lesz a félelemre építenünk. Ez Machiavelli pesszimizmusából folyó következtetés. A szeretet a háladatosság kötelékén nyugszik, amely azonban az emberi természet rosszasága folytán azonnal elszakad, mihelyt az önzéssel kerül szembe. A mcgí'cnyítéstől való félelem ellenben sohasem szűnik meg. A fejedelem ügyeljen azonban, hogy csak féljék, de ne gyűlöljék. Ez a kettő jól összeegyeztethető. De ha nagy sereget vezet, akkor ne törődjék a kegyetlenség hírével, mert seregét csak így tarthatja kezében. (Fejedelem, 17. fej.) A szótartás is szép dolog, de — úgymond — nagy dolgokat mégis azok a fejedelmek vittek véghez, akik nem sokat gondoltak vele. Az okos uralkodó nem kell hogy szavát megtartsa, ha az okok, amelyek ígéreténél vezették, megváltoztak. Ha az emberek mind jók volnának — mondja Machiavelli — ez a tanács nem volna helyes, minthogy azonban gonoszak és úgy sem tartanák meg szavukat veled szemben, neked sem kell megtartanod a tiédet. Persze bevallani ezt sohasem kell. Ne tartsd meg szavadat, tanítja Machiavelli és indokold meg álnokságodat jogosoknak látszó érvekkel. Ilyen érveknek sohasem leszel szűkében. Megnyugtatásul még azt is hozzáteszi, hogy az emberek annyira együgyűek, hogy akárhányszor becsaphatod őket újból meg újból. Ha a modern diplomácia machinációit olvassuk, szinte az az érzésünk, mintha Machiavelli könyvei nyomán járna el. Pedig megfordítva, Machiavelli könyvei írják le a diplomácia machinációit, amelyek nem sokat változtak 400 év alatt. «Merem állítani — mondja írónk — hogy nagyon hátrányos dolog mindig becsületesnek lenni.» A fejedelem tebát addig járjon a jó úton, amig lehet, de tudjon gonosz is lenni, ha a szükség úgy kívánja. Azért azonban ne hagyja el száját egy szó sem, amely nem csöpög az erkölcstől. Mert az emberek a látszat szerint ítélnek. Hogy minek látszol, azt mindenki látja; de csak kevesen érzik, hogy mi vagy. (Fejedelem, 18. fej.) És így tovább és így tovább! Nincs miért végiggázolnunk a tanácsok e posványán. A mi szempontunkból úgy sem a részletek különlegességei a fontosak, hanem az egésznek elvi jelentősége. Ebből a szempontból pedig az eddigiek alapján is megvonhatjuk Ítéletünket. Igaz, hogy Machiavelli — ezt még előre kell bocsátanunk — nem mindig feltétlenül ajánlja borzasztó tanácsait, bár gyakran jár el így is, hanem rendszerint csak mint bizonyos célok elérésére szolgáló eszközöket állapítja meg azokat. így pl. azt mondja Elmélkedéseiben (I., 26.), miután elősorolja mindazokat az erőszakosságokat, amelyeket annak cl