Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1921 / 1. szám - Machiavelli
kerülni, hagyja cl a győzelem után azonnal hadseregét és adja magát a fejedelem hatalmába. Ha ezt nem akarja, akkor tegyen meg mindent avégből, hogy a hódítás az övé maradjon s ne a fejedelemé legyen : Szerezze meg magának a katonaság és a lakosság hajlandóságát, kössön új szövetségeket a szomszédokkal, szállja meg a várakat, vesztegesse meg serege vezéreit, hogy hozzá átálljanak, tegye el láb alól azokat, akiket nem tud megvesztegetni és igyekezzék urát ezen az úton megbüntetni azért a háládatlanságért, amelyet az vele szemben tanúsított volna, ha módjában állott volna. Csakhogy — teszi hozzá sóhajtva (Elmélkedések, I., 30.) — az emberek nem tudnak sem egészen jók, sem egészen rosszak lenni. (Tehát még sem oly feneketlenül rosszak, mint Machiavelli rendszerint állítja?). — A hadvezérek rendszerint nem tudnak sem elég szerényen, sem elég erőszakosan viselkedni. Avagy: Ha Appius Claudius decemvir magához akarta ragadni a hatalmat, akkor helyesen járt cl, amidőn a plebejusokat ravaszul megtévesztve, a nép barátjának mutatkozott. Nem járt el azonban helyesen akkor, amidőn a deeemvirek újabb kinevezése után elárulta képmutató természetét, — «finem facit ferendae alienae personae», mint Livius mondja, — még pedig annyira átmenet nélkül, hogy mindenkinek át kellett látnia álnokságát. «Aki egy ideig jónak mutatta magát és aztán céljai kedvéért gonosszá akar vedleni, — vonja le a politikai tanulságot Machiavelli (Elmélkedések, I., 41.) — a kellő átmenetekkel tegye és az alkalmakat úgy használja föl, hogy mielőtt viselkedésének megváltozása folytán elveszítené régi népszerűségét, annyi új barátja legyen, hogy hatalmából ne veszítsen.» Avagy: Képmutatás és ámítás nélkül nem lehet alacsony sorból halalomra emelkedni. Ez áll az államokra nézve is mindaddig, amíg hatalmasokká nem lettek, amikor azután az erőszak egyedül is megteszi, így tett Róma is, amikor előbb szövetségeseket szerzett, akiket azután utóbb alattvalóivá tett. (Elmélkedések, II., 13.) Sőt: Minden fejedelemnek egyaránt szól a figyelmeztetés, hogy mindaddig nem ül biztonságban trónján, amíg azok élnek, akiket trónjáról elkergetett. (Elmélkedések, III., 4.) Mindeneken túltesznek azonban e részben a «Fcjedelem» ama hírhedt fejezetei, amelyekben Borgia Caesart nem átallja emelkedett gondolkozású embernek mondani és mintaképül állítani mindazok elé, akik szerencsével és idegen fegyverrel szerezték meg trónjukat. S mindezt azért, mert meg volt hozzá a lelkiismeretlenség bátorsága elhárítani útjából mindenkit, akit veszedelmesnek tartolt magára nézve; mert Sinigagliában galádul megfőjttatta színlelt barátsággal tőrbecsalt ellenségeit. (Fejedelem, 7. fej.) Ép oly hűvösen itél Machiavelli Agathoklesnek, Syracusa királyának és Oliverottónak, Fermo zsarnokának hitszegéseiről és mészárlásairól, csak azt a tanulságot szűrve le történetükből, hogy míg a jótéteményeket apránkint, a kegyetlenségeket egyszerre kell elkövetni. (Fejedelem, 8. fej.) Azért azonban legyen a fejedelemnek arra is gondja, hogy részt-