Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

56 Szembeszökő, mennyire megkönnyítette a rómaiak ez eljárása uralmuk kiterjesztését. A szabadsághoz szokott városok honfitársaik kormánya alatt egészen másként törődnek bele egy olyan uralomba, amelyet nem látnak, még ha az valamennyire nyomasztó is volna, mint az olyanba, amely állandóan szemük elé állítja szolgaságukat. Az emberek annál inkább vetik magukat karjaidba, minél távolabb látszol állani attól, hogy őket le akarjad igázni. Persze ez nem azt jelenti, hogy erőszakos eszközöket ne alkalmazzunk. A rómaiak sem idegenkedtek ettől az eszköztől sem, hanem mindig a vagy-vagy álláspontjára helyezkedtek. (Elmélkedések, II., 23.) Vagy teljesen megsemmisítették a védtelen ellenséget vagy kedvező feltételekkel nyerték meg a maguk számára. Kormányozni annyit tesz, — teszi hozzá — mint az alattvalókat olyan állapotban tartani, hogy ne tudjanak vagy ne akarjanak neked ártani. Ezt vagy azáltal érjük cl, hogy elzárunk előlük minden utat, módot, amelyen ártalmasokká lehetnének, vagy azáltal, hogy annyi kedvezménjdoen részesítjük őket, hogy nem volna észszerű, ha állapotukon változtatni akarnának. Ne higyjük, mondja Liviussal, hogy egy nép vagy egy ember tovább maradjon meg oly helyzetben, amely őt fölháborítja, mint ameddig kénytelen vele ! Ne bízzunk az olyan békében, amelyet az emberek szolgaságnak éreznek ! A rómaiak külpolitikájából vezeti le azt az elvet is (Fejedelem, 3. fej.), hogy aki mást hatalmassá tesz, maga megy tönkre. Ezért igyekezzék az uralkodó leghatalmasabb szomszédjait gyengíteni és legyen védője gyengébb szomszédainak. A maga hatalmi körében lehetőleg ne engedjen nagyobb hatalmat létrejönni. «Anglia külpolitikáját — jegyzi meg Machiavelli e helyéről szólva Réz Mihály — is mindig ez az elv vezette. Az európai egyensúly jelszava Anglia e törekvésének palástja volt.» Ennek keresztülvitele persze azt igényli, hogy necsak a pillanatnyi nehézségeket lássuk meg, hanem a még távoliakat is. Ha azt várjuk meg, amíg a bajok már itt vannak és már mindenki látja azokat, akkor rendszerint már nem lesz lehetséges azokon segíteni. Úgy vagyunk vele, mint a tüdővésszel, mondja Machiavelli. A baj kezdetén könnyű azt gyógyítani, csak nehéz felismerni. Amikor a baj már előrehaladt, könnyű azt felismerni, de nehéz meggyógyítani. Ezzel ismét a kiváló államférfi jelentőségét emeli ki, akinek megvan hozzá a szeme akkor látni meg az államot fenyegető távoli veszedelmet, amikor más még nem veszi észre. * * * Machiavelli nevéhez leginkább azok az erkölcstelen tanácsok fűződtek, amelyekről ő maga mondja, hogy «az emberiség visszaborzad tőlük». (Elmélkedések, I., 26.) Amidőn Macbiavelli nevét halljuk, elsősorban ezekre gondolunk; ezeket értjük machiavellizmus alatt. Lássunk belőlük néhányat: A fejedelem szükségképen bizalmatlanná és ennélfogva háládatlanná kell hogy váljék győzedelmes hadvezére iránt. Ha a hadvezér ezt ki akarja