Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

53 hogy ne maradjon idő az árulásra; s akkor is lehetőleg csak egy embernek kell a dologról szólni, mert ennek árulása esetén a dolog könnyebben letagadható. A legveszedelmesebb dolog az eredeti terven változtatni, ha már nincsen elég idő új terv megbeszélésére. Részletesen szól az összeesküvéssel járó veszedelmekről azok elhatározásakor, kivitelükkor és kivitelük után és arra az eredményre jut, hogy arany mondás a Tacitusé: «Tiszteljük a multat s engedelmeskedjünk a jelennek; kívánjunk jó fejedelmet, de viseljük el, akármilyen». Nagy tanácsadó kedvében még azt is kifejti, hogy egy-egy rosszul sikerült összeesküvés miként sikerülhetett volna jobban. «Az emberek azonban — teszi hozzá kicsiny'őleg —• rendszerint nem értenek a világ dolgaihoz és a legnagyobb hibákat szokták elkövetni, még pedig annál nagyobbakat, minél rendkívülibb valamely ügy, mint amilyen a szóbanforgó is.» De Machiavelli nemcsak az összeesküvőknek szolgál tanácscsal, hanem a fejedelmeknek is arra nézve, hogy miként előzzék meg az összeesküvéseket, s miként tegyék azokat ártalmatlanokká. Machiavelli itt úgy jár el, mint aki maga magával sakkozik. Valóságos elméleti condottiereje a politikai tudománynak, aki célt nem nézve, mindenkinek egyaránt kész szolgálatára lenni. Már ezért is helytelenek azok a ravaszkodó magyarázatok, amelyek Machiavellinek Isten tudja miféle messzenéző titkos politikai célokat imputálnak, amelyek kedvéért műveit írta volna. A fejedelem úgy kerüli el legjobban az összeesküvéseket, ha nem válik gyűlöletessé. De igyekezzék elkerülni azt is, ami megvetetté tehetné : Ne lássék változékonynak, könnyelműnek, kishitünek vagy határozatlannak. Machiavelli éleslátásának szép bizonyítéka, hogy a francia parlamentben és annak kellő tekintélyében oly intézményt ismer fel (Fejed., 19.), amely elhárítja az uralkodóról a gyűlöletet, amidőn a hatalmasokkal szemben a népnek avagy a néppel szemben a hatalmasoknak kedvez. A birodalom és a király biztonságára — úgymond — nem lehetett volna jobb rendszert kitalálni. Réz Mihály is rámutat (Budapesti Szemle, 1917. 408. 1.), hogy itt csirájában látjuk a fejedelem felelőtlenségének elvét, * * * Machiavelli műveinek legértékesebb részeit azok teszik, amelyekben a régi Róma nagyságának okait fürkészve, a történelem e leghatalmasabb példájából von le tanulságokat a politika számára. Nem győzi csodálni azokat a nagy időket, amelyek annak az uralmát mutatják, amit ő virtunak nevez. (Elmélkedések 2. könyv, bevezetés.) Persze tudnunk kell, hogy Machiavellinél a virtu szó «teljesen elvesztette az erény szó keresztény értelmét, a római virtus-éból pedig csak azt tartotta meg, ami bátorságra, szellemi képességre és annak személyes kitűnőségére alkalmazható, ki célját elérheti, bárminő is legyen az». (Symonds, Renaissance Olaszországban, I, 84.) Dicséri a régi Rómát és korholja saját korát, hogy az ifjak, akik majd munkáit olvassák, amazt utánozzák. A római csapatok vitézsége szerezte meg Rómának kiterjedt területét és a rómaiak politikai művészete tartotta azt meg. Ezé a politikai