Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

54 művészeté a Machiavelli bámuló lelkesedése. Ennek a politikai művészeinek eredménye, hogy Rómának sohasem kellett két jelentékenyebb háborút egyszerre viselnie. Ha ellenségeinek ketteje még friss erőben együttesen lépett volna lel Róma ellen, valószínűleg elpusztult volna a birodalom. Bemutatja nekünk azt a diplomáciai művészetet, amelynek sikerült Róma ellenségeit elszigetelni és egyenként legyőzni. Ez nem szerencse dolga volt, hanem a politika remeke. A többi hatalmat mindig sikerült elaltatni Róma veszedelmességét illetőleg. Es ez a megtévesztés addig tartott, amíg a tűzvész az ő határaikhoz nem érkezett. De ha egyszer odaérkezett, akkor meg ők voltak saját elégtelen erejükre utalva. Lehetetlen észre nem venni, mennyire közel állanak e megjegyzések a dolgok nézése tekintetében Bismarck külpolitikájához, amelynek tengelye, mint emlékirataiból láthatjuk, akörül forgott, hogy Németországnak egyszerre csak az egyik nagyhatalommal szabad szembekerülnie. Minthogy pedig a 71-iki háború után Franciaország kihékíthetetlen ellenségként áll Németországgal szemben, nem szabad újjat húznia sem Oroszországgal, sem Angliával. Nem szabad tehát Oroszország terveit zavarnia a Balkánon, sem Angliáét a tengeren és a tengerentúli uralomban. Különben azonnal kész a gyűrű Németország körül. Ez volt az a «cauchemar des coalitions», amelyet oly rettenetesen igazolt a világháború. Mily egyszerű egy számvetés! Valóságos Kolumbus tojásai És mégis, mily ritka a politikai szenvedelmek tüzében, a nagyravágyás és a türelmetlen hiúságok elvakultságában az államférfiúi szemléletnek ez a nyugodt tisztasága. Es mily keservesen kell megszenvedniük azoknak a nemzeteknek, akiknek sorsát nem ily biztos kezű politikusok vezették ! A rómaiak továbbá mindig azon iparkodtak, hogy az újonnan meghódított országban szövetségest nyerjenek, amely kapujául szolgáljon a további előrehaladásnak és később a birodalom fenntartásának eszközévé váljék. Itt meg kinek nem jutna eszébe a régi római és az újabb angol politika hasonlósága ? Machiavelli a történelmet mindig politikai elemzésekben látja és meglátásait pompás stílusa világosan tudja szemléltetni, úgy hogy egy-két lapja sokszor tanulságosabb egy kötetnyi történelemnél. Mily fényes pl. a következő áttekintés (Elmélkedések, II, 4) ugyancsak Róma nagyságáról: A történelem a köztársaságok növekvésének háromféle módszerét mutatja. Az egyik a régi toscanai, amely olyképen alkot több köztársaságból szövetséget, hogy egyik állam sem áll hatalomban vagy rangban a többi felett. A másik módszer olyképen nyer meg szövetségeseket, hogy a főparancsnokság és a kormányzat székhelye a főállamnál maradjon s hogy a háborúk az ő nevében viseltessenek. Ez volt a rómaiak eljárása. A harmadik módszer nem szövetségestársakká, hanem közvetlen alattvalókká teszi a meghódítottakat. Ezt telték Spárta és Athén. Ez a harmadik módszer egészen rossz, mert ezzel az állam olyan területeket szerez, amelyeket nem tud megtartani. Ahogyan egy vékony törzs nem hordozhat vastag ágat, úgy egy kicsiny köztársaság is csak nehezen uralkodhatik szövetségesek híján nálánál erősebb államok felett.