Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Machiavelli

javaslatokat mindig el fogja fogadni s aki más véleményen van, nem lesz képes a bajt megakadályozni. Ha a sors nagy dolgokat akar végeztetni, nagyszellemü és nagyerényü férfiút választ eszközéül, aki felismeri a neki nyújtott alkalmakat. (Elmélkedések, II, 29.) Ha nagy összeomlást akar a sors, oly férfiakat tol előtérbe, akik azt siettetik; s ha találtatnék valaki, aki képes volna a sors útjába állani, azt megöli vagy másként fosztja meg attól, hogy jót tehessen. A legnagyobb dolog a világon — irja a ílórenci alkotmány reformjáról X. Leó pápához intézett emlékiratában — államot alapítani, jó törvényekkel és intézményekkel az államok sorsát igazgatni. Ez szerzi meg a legnagyobb dicsőséget Isten s ember előtt egyaránt. Szerencsés az az állam, amelyet sorsa oly bölcs törvényhozóval ajándékozott meg, hogy hosszú ideig élhet nyugalomban reformok nélkül. (Elméik., I, 2.) írásai telve vannak a nagy államférfi csodálatával. Egyes nagy emberektől vár mindent. A nagy tömeg véleményei tévesek; mindenki láthatja, aki tanácskozásaik és határozataik tanúja. Romlott államokban az irigység és a hiúság támadásokkal illeti a kiválókat és az történik, amit a köztévedés tart jónak, vagy amit a népszerűségre törekvők javasolnak. (Elmélkedések, II, 22 ) Általános szabálynak mondja (I. m. I, 9), hogy egy állam csak akkor nyer helyes új alkotmányt, ha azt egyes ember fekteti le. Ezért kell a bölcs törvényhozónak arra törekednie, hogy egyedül kapja kezébe a hatalmat. Bármit tesz is evégből, nem lesz hibáztatható. Csak az helytelen, ha valaki azért erőszakos, hogy romboljon, de nem jár helytelenül az, aki azért erőszakos, hogy építsen. Dicséri Kleomenes spártai királyt, aki Lykurgos bölcs törvényeit akarta visszaállítani és aki evégből az ephorokat és mindazokat, akik tervének útját állhatták volna, kivégeztette. Machiavelli könyvei telve vannak mindennemű apró megfigyeléssel állami dolgokra vonatkozólag, amelyek minden rendszer nélkül sorakoznak egymásmellé. A kérdések néha a legszokatlanabbak a politika irodalmában : Pl. hogy a szabadság védelme a hatalmasokra bizható-e inkább, avagy a népre? (Elm., I, 5.) Avagy: miként járjon el az, aki a zsarnokot meg akarja dönteni ? Közel álljon-e a zsarnokhoz, avagy távol álljon-e tőle ? (Elméik., III, 2.) Az Elmélkedések egyik leghosszabb fejezete (III, 6) az összeesküvésekről szól, amelyekkel Machiavelli részletesen és nagy szeretettel foglalkozik. A Fejedelem 19. fejezete is ezt a kérdést tárgyalja. Valóságos kis összeesküvéstant állított össze több mint negyven eset elemzése alapján. Az összeesküvést igen kockázatos dolognak tartja. A tapasztalat is azt mutatja, hogy sok összeesküvéssel próbálkoztak már, de csak kevésnek lett jó vége. Az összeesküvőnek ugyanis társra van szüksége; ilyenül pedig csak elégedetlent fogadhat. Mihelyt azonban lelked titkát felfedezed az elégedetlen előtt, alkalmat adtál neki arra, hogy elégedetté váljék, mert ha elárul, bármi jutalmat nyerhet. Ilyenformán az egyik oldalon biztos haszon int felé, a másikon pedig csak kétséges haszon és ez is csak nagy veszedelmeken keresztül. Ritka barátnak kell tehát lennie, vagy a fejedelem legádázabb ellenségének, hogy el ne áruljon. Ezért legjobb csak akkor közölni a tervet mással, amikor már kivitelre kerül a sor,