Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Somló Bódog

37 mert hiszen épen ez teszi az illető szabályt jogszabállyá, minősíti azt a bizonyos tartalmat jogi tartalommá, azért a jog fogalmához nem is lehet a jogszabályok tartalmának a vizsgálatából — bármilyen messzemenő általánosítások útján sem — eljutni. Hanem e célból mintegy a jog fölé kell emelkedni, el kell hagyni a jogszabályok területét; hogy ezt a területet a jog fogalmának megállapítása útján a szomszédos területektől elhatárolhassuk, arra a tágabb térre kell kilépnünk, amelyen maga a jogfogalom is megtalálható. (Jur. Grundl. 2, 5, 7.) Az a tudományág pedig, amely ekként előfeltétele minden jogtudománynak, amely, eltekintve minden jogi tartalomtól, pusztán a jog formájával foglalkozik, amely a jog fogalmát és a belőle folyó konzekvenciákat keresi, amely nem a jogi normák tartalmát adja elő, hanem e normákra vonatkozólag általános érvényű igazságokat állapít meg: a jogi alaptan. Hogyan függ össze már most az ilyen értelemben felfogott «Jogi Alaptan* Somló általános filozófiai felfogásával ? Akként, hogy Kant kritikus filozófiájának alapgondolatát, az abban rejlő módszert alkalmazza a jogtudományra. Amiként a «Tiszta Ész Kritikája» magának a tapasz talatnak a lehetőségét teszi kritika tárgyává és felfedi azokat az «a priori» fogalmakat, amelyek minden tapasztalatnak szükségszerű előfeltételei, — akként a <'Jogi Alaptan» magának a jogszabálynak a jogi mivoltát teszi vizsgálódása tárgyává és keresi azokat a jogi tartalom szempontjából «a priori» «jogi alapfogalmakat)), amelyek minden jogszabály jogi mivoltának szükségképeni formális előfeltételei. Amiként Kant a tiszta ész határait akarja kimérni, kiterjedését pontosan megállapítani és azokat az a priori fogalmakat, amelyek minden tapasztalatban benne vannak, de amelyekben nincsen semmi sem a tapasztalat empirikus anyagából, teljes rendszerbe foglalni, — akként szeretné Somló is a jogfogalom területét pontosan elhatárolni és lehető teljes rendszerbe foglalni mindazokat a jogi alapfogalmakat, amelyek minden joggal együttjárnak, de amelyekben semmi sincs az esetleges és változékony jogi tartalomból. És amilyen élesen elhatárolja Kant az «a priori»-t az «a posteriori»-tól, époly élesen elválasztja Somló a «jogi alapfogalmakat)) a «tételes jogi fogalmaktól». Nem puszta véletlen tehát, ha azt mondja, hogy müvét a «Prolegomena minden jövendő jurisprudentia számára» címmel is lehetne illetni (i. m. 2.) : a kanti szellem nyoma felismerhető az egész könyvön. Érdekes, hogy amilyen élesen igyekszik Somló a jogi alapfogalmakat a tételes jogi fogalmaktól elhatárolni s a jog fogalmából folyó ezen jogi alapfogalmaknak a rendszeres kifejtése útján magának a jog fogalmának a kiterjedését megállapítani (i. m. 427., 378.) — époly kevés súlyt helyez arra, hogy ez a jogfogalom szilárd alkatrészekből és ne elasztikus elemekből legyen felépítve. «A jogfogalomnak bizonyos mérvű folyékonysága, széleinek csipkézettsége ugyanis szintén hozzátartozik — mondja — a fogalom sajátosságaihoz. Aki a jognak egészen simára köszörült, éles fogalmát igyekeznék nyújtani, már ezzel eltévesztette volna feladatát» (Jur. Grundl. 106. 1.) Ami ezek után a jog fogalmáról adolt meghatározását illeti, jog alatt azon empirikus társadalmi szabályokat érti, amelyek a alegfőbb