Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

4Ö9 ősanyagból váltak ki, nem egyszerűségük és komplikáltabb voltuk föltétlen sorrendjében, amint Comte sematikusan képzeli, hanem az ember anyagi és szellemi szükségleteinek megfelelően, ami természetesen nem zárja ki teljesen az előbbit, de nem szükségkép involválja. Annyi áll, hogy az egyszerűség ténye és a szükséglet kiváltó hatása a tudományok kialakulása sorrendjét illetőleg kezdetben találkoznak. De már kezdetben előfordul, hogy a szükséglet igen sok szempontot magába foglaló köre aránytalanul több inditóokot szerepeltet a tudományok kialakulásában. Például az aritmetika és a geometria tudomány kialakulására nézve csupán speciális szükséglet volt hogy e tudományok nélkül az ember már a szűk keretek közt mozgó gyakorlati életében sem érhetett el a természettel szemben nagyobb eredményeket. Ez a tény azonban az aritmetika és a geometria kialakulását legalább is annyira elősegíthette, mint e két tudomány aránylag egyszerű és igen sok jelenséget felölelni tudó volta, amely tulajdonságok által az ember a szám- és alakismereteket leghamarabb volt képes rendezni. Hogy az egyszerűség és a komplikáltság nem a fő kritériuma n tudományok fejlődésének, az látható abból is, hogy igen komplikalt számításokat és eljárásokat kivánó tudományok a világháború folyama alatt, a pillanatnyi szükséglet kiváltó hatására rendkívüli módon kifejlődtek, mig aránylag egyszerű tudományok évszázadok alatt sem mentek előbbre. Vegyük végül fontolóra azt is, hogy Comte álláspontja egy igen egyoldalú alaptételt involvál. Ha az ember a tudományokat főként csak aszerint konstruálhatta meg előbb vagy utóbb, amint egyszerűbb vagy komplikáltabb voltuk ezt megengedte, az ilyen álláspont révén az embert mechanikus lénynek kell tekintenünk, aki nem annyira a saját öntudata alapján használja fel a jelenségeket, vagyis alkot reájuk nézve különböző tudományokat, hanem csakis az adott lehetőségekhez kénytelen, teljesen szolgaian alkalmazkodni. A tudományok kiválását ületóleg nem adhat kellő felvilágosítást a Spencer-féle sematizálás sem, mely szerint a tudományok először konkrét, majd konkrét-abstrakt és végül abstrakt jellegűek lettek, mert például a matematika (az aritmetika és a geometria), mondhatni az első pillanattól kezdve abstrakt természetű volt és lényegében később sem vált abstraktabbá. A tudományok kialakulásának sorrendjét az első pillanattól kezdve főként az határozta meg, hogy milyen szempontból vette az ember a jelenségeket vizsgálat alá: mi volt előtte fontos. A tudományok megkonstruáltattak úgy a jelenségektől, mint saját önértéküktől eléggé függetlenül, ha szükségesnek mutatkoztak, különben nem, vagy csupán később. Az aritmetika előbb jutott kifejlődésre, mint a geometria, ami természetes, ha meggondoljuk, hogy az ember a számok segítségével tájékozódhatott a napok váltakozásában és a vagyon rendjében. De mondhatjuk-e azért hogy az arithmetika mint tudomány abstraktabb, vagy talán értékesebb, mint a geometria, hiszen mind a kettő egyformán szolgáltat anyagot a tiszta mathematika számára. Az akusztika és a csillagászat tudománya is előbb született meg, mint a mechanika, pedig mondhatni teljesen egyformán a matemaTárcadalomtudománT. 27