Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A néplélektan mint tudomány

410 tika közvetlen alkalmazásán alapultak. Aristotelcsnek még nem volt egyeflenegj' élesen körvonalazott mechanikai eszméje sem, mialatt a hang természetéről már szabatos fogalmakkal bírt.1 A görögökhöz hasonlóan igen primitív mechanikai ismeretei voltak az inkáknak, az aztékeknek, az indeknek, a khinaiknak, de ugyanakkor igen fejlett fokon álltak a csillagászat terén. A csillagászatnak rendkívüli kifejlődését ezeknél a népeknél, de különösen az assyroknál, babyloniaiknál s az egyptomiaknál mindenesetre elősegítette az, hogy a csillagászat jelenségei igen egyszerűen nyilvánulnak s hogy ennek folytán általános tételek alá könnyen foglalhatók. Ámde ha a kereskedelem, a hajózás nem szorult volna annyira reá, ha a pásztornépek érdeklődését nem költötték volna fel oly korán és ol}r intenzív módon az égi jelenségek, semmiesetre sem virágozhatott volna ki már az ős időkben. A mechanika például az aztékeknél azért volt kevéssé fejlett, mert a kereskedők mindent darabszámra és űrmérték szerint adtak el s az aztékek ép oly kevéssé használták a sulymérést, mint a peruiak.2 Az akusztika viszont a szubjektív érdeklődés, már a primitíveknek a hangok iránti nagy előszeretete által gyors kivirágzásra jutott úgy a görögöknél, mint az indeknél vagy akár az aztékeknél. Spencernek a tudományokra vonatkozó felfogásával szemben joggal felhozható az is, hogy a tudományoknak nem annyira a tényeken, mint inkább az ő rationális elképzelésén nyugvó fejlődését, tehát csakis a formai (kialakulási) szempontokat veszi számba s felfogása involválja a tudományoknak abstraktakra és konkrétekre való felosztását. Az ilyen felosztás nem a tudományok igazán lényeges jegyeit ragadja meg, hanem a köztük fennálló elég külsőséges, inkább csak a tudományok anyagára vonatkozó különbségeket. A tudományoknak abstraktakra és konkrétekre való felosztása onnét veszi eredetét, hogy magukat a jelenségeket szoktuk abstrakt és konkrét jellegüeknek tekinteni és pedig a természeti tárgyakat konkréteknek, a lelki jelenségeket abstrakt természetűeknek és ezt a meghatározást alkalmazzuk a tudományok felosztására is. A tudományoknak ilyen, a tárgyi jegyek által való megjelölését könnyebbség okából választjuk, mert nem okoz olyan nehézséget, mint a lényegszerinti, amikor meg kell látni és ki kell fejezni nem csupán a tudományok közt fennálló lényegbe vágó különbségeket, de egymáshoz való rokonságukat is. A néplélektan kérdése helyett a tudományok egymáshoz való viszonyának kérdésébe tévednénk bele, ha a tudományok kialakulásának vizsgálatát tovább folytatnánk. Ez sem lenne ugyan egyszerű genezis, mert a tudományok egymáshoz való viszonyának kérdése sem nélkülözheti kialakulásuk vizsgálatát, mégis főkérdésünket mellékkérdéssé sülyesztenők s nem közvetlenül, hanem közvetve, a tudományok általános rendszerének kapcsán vizsgálnók, hogy miként lehetséges a néplélektan mint tudomány ? Fölhasználva tehát mindazt, amit a tudományok ősi állapotára és kialaku1 V. ö. Whewell: History the inductive sciences 18,57. II. 39. és Aristoteles : De anima; lib. II. cap. 8. 2 Houzeau: A csillagászat története 44.