Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

390 áldozatait; figyelmen kívül hagyta, hogy romlásunkat tulajdonkép nem az adósságok karaatj ai, hanem az egyéb kiadásoknak szédítően nagy arányai okozhatják; figyelmen kívül hagyta a jóvátételnek tőlünk el nem muló keserű poharát; s épp ezért túlságosan n a g y s pusztán a törlesztést véve túlságosan meddő áldozatot akar rárakni a jelen nemzedék vállaira. Megtoldotta e hibáit azzal, hogy a túlnagy terhet nem osztotta szét úgy, amint a középosztály megmentése, az egyesek teherbírása, a vagyonszerzés terén a korral beálló hanyatlás s a családi tűzhely és a gyermek védelme, vagyis az ú. n. socialis igazság megkívánnák. S betetőzte végül e hibáit azzal, hogy — a mezőgazdasági ingatlanoktól eltekintve, — a többi vagyontárgyakra vonatkozólag végleges váltság összegeket akart megállapíttatni s ugyanakkor midőn figyelmen kívül hagyta az árak későbbi esését, nem iparkodott sok száz és százezer család jövőjét biztosítani kedvező fizetési feltételekkel. A törvényhozás van hivatva arra, hogy e hibákat — amennyiben a szerencsétlenül választott rendszer mellett lehetséges — kiküszöbölje s a befolyandó óriási összegekkel úgy rendelkezzék, amint a nemzet érdekei megkívánják. A törvényhozás van hivatva az adósságtörlesztés józan mértékét megállapítani s az ezen célra nem szükséges milliárdok sorsáról dönteni. Középszerű kicsinyes kormányok kezében e milliárdok — minden visszaélés nélkül is — úgy el fognak tűnni, mint a kámfor, mert részint folyó kiadásokra, részint a deficit fedezésére, részint olyan beruházásokra fognak felhasználtatni, a melyeknek esetleg nem m i vesszük hasznát, hanem — a gazdasági erőforrásaink közvetlen felhasználására vonatkozó jogaik révén1 — ellenségeink. Nagyszabású emberek kezében ellenben ugyanezen milliárdok csodákat mívelhetnek; megtermékenyíthetik egész közgazdasági életünket s olyan alkotásokat hozhatnak létre, amelyeket innen az ország területéről jóvátétel cimén semmiféle ellenség el nem vihet. De sajnos! Azt, hogy így legyen, nem egyedül és kizárólag mi, hanem elsősorban és legfőképen a főhatalmak, illetve a legközelebbi idők 1 e g n a g y o b b problémája, a jóvátétel nagysága fogják eldönteni. Minekünk a netán igazságtalan döntéssel szemben csak egy fegyverünk van. Ha a főhataimak a jóvátételt nem az igazság, hanem a gyűlölködés, a bosszú és a tönkretétel céljaira akarják felhasználni, akkor ebbe a politikába nem m i fogunk belepusztulni, akik az ő hibáiknak csak ideiglenes áldozatai leszünk, hanem bele fog pusztulni az ő alkotásuk: a helytelen politikai alapokra felépített új Európa. Mi — ahogy megálltuk a helyünket ezer év minden vihara közepette, — ugyanúgy meg fogjuk állani a helyünket a jóvátétel viharában is. Ereki) István, i Békeszerződés VIII. Rész, IV., V. Függelék.