Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

389 és az ingatlan vagyonváltsága között junktimot teremt s a junktim révén a nemzetgyűlést a többi váltságtörvényeknek s különösen a legkényesebbnek, t. i. a földbirtok váltságára vonatkozó törvénynek megalkotására erkölcsileg és pénzügyileg szinte azt mondhatnók kötelezi; elismerjük az ügyességét annak a taktikának, amely túlzott, sőt nem egyszer fantasztikusan nagy követelésekkel állott elő csak azért, hogy az érdekképviseletek előterjesztéseire engedhessen s amely a rendi világra emlékeztető «a 1 k u d o z á s o k» alapján olyan eredményeket tudott kivívni, hogy a kincstárt is kielégítették, az érdekképviseleteket is a boldog megkönnyebbülés érzetével töltötték el s a nemzetgyűlés számára a nagy békekötéseknek szinte csak a ratifikálását tartották fenn. Egyszóval elismerjük pénzügyi kormányunk vezetőjének a vagyonkategóriák k ü 1 ö n-k ülön megadóztatásában, ajunktimban s az érdekképviseletekkel való alkudozásokban megnyilvánuló— saját szavai szerint — «b ü v é s z m e s t e r i» ügyességét. S végül megállapítjuk, hogy a vagyonváltság szabályozásánál és mely célokra leendő fordításánál minden szervezett társadalmi réteg méltányos kívánságait teljesíteni iparkodott, sőt még azokra is gondolt, akik megfosztva a szervezkedés lehetőségétől, mint néma áldozatok várták csekély vagyonkájuk megdézsmálását; gondolt a hősi halált haltak s az eltűntek hozzátartozóira és a hadifoglyokra; gondolt az árvákra, az özvegyekre, a menekültekre, a közalkalmazottakra; gondolt a háború legszánandóbb vértanúira, a mi rokkantjainkra; s a célkitűzésnél gondolt a legnagyobb rokkantra: a beruházások után epekedő magyar közgazdaságra. De amily készséggel ismerjük el ezen és egyébb érdemeit, ugyanoly kötelességérzettel mutatunk rá korszakalkotó nagy művének hibáira. A vagyon megadóztatásának azt a rendszerét, melyet nem a szocialisták ('találtak fel», de amelyet Németországban, Ausztriában és Csehországban egyaránt szocialisták alkalmaztak, — bármennyire méltányos és igazságos volt, mint rendszer — elvetette egy egészen más okból t. i. a német, osztrák és cseh túlmagas kulcsok iránti jogos ellenszenve [miatt. Elvetette s «f eltalált* egy olyan ú. n. «m agyar systemá t», amely nem más, mint a modern viszonyokra alkalmazott, de igazságtalanságai miatt rég elavult tárgyi rendszer. A mult időknek ezt a barbár alkotását megtoldotta a személyi adózás rendszerének egy néhány vívmányával, létminimummal, progressioval stb. s midőn ekképen egyesítette a tüzet a vízzel, a «feltaláló buzgalmává 1» látott hozzá a különböző vagyonkategóriák«m egfogásáh o z», s egy gyakorlatilag lehetetlen cél megvalósításához, t. i. ahhoz, hogy a háború és a forradalom összes adósságait ajelen nemzedékkel fizettesse ki. Ez a szédületesen nagy cél sa «gyors és kiadós pénzügyi eredmény» ábrándja elkápráztatta s félretéve a «bankár» rideg calculatioit, nem vette figyelembe a jelen nemzedéknek eddig elszenvedett és oly rendkívül súlyos