Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

364 latol is megadóztatja, még pedig oly mértékben, hogy a több száz millió koronára rugó legnagyobb háborús vagyonokból 620. 000 K kivételével mindent elvesz. Ezzel szemben a mi törvényhozásunk eddig csak a háborúban szerzett vagyon kamatát, a háborús nyereséget adóztatta meg s Hegedűs sem hajlandó még a legnagyobb hadivagyonból sem elvenni többet, mint az átlagos váltságkulcsnak, t. i. 15—20°/o-nak a kétszeresét, vagyis 30—40 %-ot. Míg tehát Németországban 10 millió K-ás háborús vagyonszaporulatból csak 620. 000 K marad meg a tulajdonos kezén, a többi mind a kincstáré lesz, nálunk Hegedűs tervezete csak 4 milliót szán a kincstárnak, 6 m i 11 i ó t meghagy a tulajdonosn á 1. Ami pedig az örökösödési illetéket illeti, a német törvényhozás, mint láttuk, a legkisebb vagyon után is 4-s z e r akkora örökösödési adót követel, mint a magyar; a legnagyobb hagyatékoknak pedig 9/1o részét veszi el akkor, mikor a magyar törvény elveszi a felét. Kérdés már most, hogy a magyar kormánynak ezen kétségtelenül sokkal enyhébb adóügyi politikája mennyit jövedelmez a magyar államnak ? A rendes bevételeket már Korányi felemelte úgy, hogy a békebeli 1953 millió K rendes bevétellel szemben ő már 8815 millió K rendes bevételt irányzott elő; az emelkedés tehát közel 7 milliárd K. Hegedűs saját szavai szerint «példátlan g y o r s a s á g g a 1» továbbfokozta a bevételeket s elmenve «a legszélsőbb h a t á r i g», a dohányjövedék rendes bevételeit 1800 millió K-ban, az általános forgalmi adó hozamát 950 millió K-ban, az állatforgalmi adót 500 millió K-ban, a sóeladás hasznát 600 millió K-ban stb. irányozta elő s az adóemelés és az új adók révén összesen 2900 milió K-val gyarapította a magyar állam rendes és közel 10 milliárd K-val gyarapította a magyar állam összes bevételeit. 1 Programmja szerint azonban «gátat» kell «v e t n i e a mérhetetlen pazarlásnak)), vagyis csökkentenie kell a kiadás ok a t. Ép ezért «egy évig, mint pénzügyi diktátornak, az ő kezében lesz a k u 1 c s»; «minden garas oda fog menni, ahova az ő becsületes és fukar keze juttatja». A redukciót magán az udvartartáson s különösen a főudvarnagyi bíróságon kezdi, a külügyminisztériumon folytatja s az összes minisztériumokban keresztülviszi. «A külügyminisztérium nagyzási hóbortjának feltétlenül véget fog vetni»; «mint egy buldogg, úgy harap bele ebbe a kérdésbe», s «inkább kerékbptöreti magát, de a semleges állambeli követek 6—6 millió K évi fizetését ki nem utalja». S «ha ez nem sikerül, akkor nem lesz pénzügyminiszter, hanem 1 e s z é 1 ő tiltakozás egy pazarlás ellen, tiltakozása a nyomorgó nép ne k». 2 Mire vezetett ezen ünnepélyes igéretekkel szemben a kiadások valóságos redukciója? Figyelembe 1 1921/22. évi költségvetés bevezető indokolása 6. old. 2 1920. XII/20. napló 5., 6. oldal.