Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

363 kétféle költségvetést különböztet meg, t. i. állami és üzemi költségvetést, a K órán y i-féle állami költségvetés tételeinek egy tekintélyes részét áthelyezi az üzemi költségvetésbe s ezzel eléri azt, hogy a Korányiíéle költségvetés rendes kiadásait 1142 millió K-v a 1 többre, rendes bevételeit pedig 3693 millió K-v al kevesebbre teheti, mint amennyire Korányi tette. De mivel a kiadási többletet s a bevételi minuszt más címeken ugyan, de mégis kénytelen elszámolni, a végeredmény az, hogy a Korány i-féle rendes és rendkívüli költségvetésnek közel 10 milliárdos hiányát nála közel 6 és fél milliárdos hiány váltja fel. Ugyanazon idő alatt, míg a d e fi c i t 295 millió koronáról 10, illetve 6 milliárd koronára növekedett, adósságunk és a kamatteher is szédületes "arányokat öltött. A békebeli 8 milliárd korona adósságból az a rész, ami bennünket terhel és külföldön van elhelyezve, aranykoronákból álló adóssággá s következéskép a kamat is aranykoronákból álló kamattá alakult át. Ez az átalakulás, valamint az egyéb külföldi adósságok valutáris külömbözete 1920. december 20-ika körül Hegedűs szerint 4500 millió K kamatterhet rótt a magyar államra.1 A külfölddel szemben fennálló adósságunk tehát 1920. dec. 20-ika körül közel kilencven milliárd K-ra, a belföldi; adósságunk pedig közel hatvan milliárd K-ra, az összes adósság 8 milliárdról 150 milliárdra, a kamatteher pedig a valutáris külömbözetekkel együtt 338 millió K-ról 6000 millió K-ra növekedett. Csonka- Magyarország adóssága 18-s zor, kamatterhe pedig 17-s zer akkora lett, mint amekkora Nagy-Magyarországé volt a békében. Az már most, hogy a Korányi-féle költségvetés rendes kezelési mérlege a tulajdonképeni háztartásban 4 és fél milliárd, az egész háztartásban pedig közel 10 millárd K hiánnyal záródott s az, hogy adósságunk s a kamatteher oly irtózatos nagy összegekre szöktek fel, a mi pénzügyi kormányunkat épúgy két cél kitűzésére kényszerítették, mint a németekét. Az egyik cél a bevételek fokozására, a másik az adósság és a kamatteher csökkentésére irányul. Ha az első célból alkotott új adótörvényeket egybevetjük a német adótörvényekkel, kiderül, hogy pénzügyi politikánk ugyanazon eszközökhöz nyúl, mint amilyeneket minden nagy háború elvesztése után minden nemzet alkalmazott s következőleg a jelenben a német nemzet is alkalmaz. Sem a német, sem a magyar pénzügyi törvények között nem találunk egyetlenegyet sem, amelynek képmásait az adótörténetben fel ne találhatók. A különbség csak abban áll, hogy míg a német törvények a levert nemzetek ősrégi adópolitikáját a szocializmus szellemében, addig a mi adótörvényeink a polgári társadalom gondolkozásának megfelelően elevenítik fel. Erre a különbségre vezethetjük vissza adótörvényeink következő eltéréseit. Mint láttuk, a német törvényhozás nemcsak a háborús nyereséget, hanem a háborús v a g y o n s z a p o r ui Lásd Hegedűs Lóránt nemzetgyűlési beszédét 1920. dec. 20-iki naplóban. 24*