Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

362 egy egységes nagy nemzetté összekovácsolni; kénytelen, a pénzügy nyelvén szólva, meggondolás tárgyává tenni, hogy hogyan részesedhetnék a birodalom, mint aféle társtulajdonos, az iparjövedelmében osztalékok, élvezetjegyek stb. alakjában; hogy hogyan lehetne egyedárúsággá tenni a szénkereskedést stb. ? Kénytelen minderre vállalkozni, mert a győzedelmes főhatalmaknak a berlini minisztériumokban dolgozó garanciabizottsága tudomására hozta, hogy «a főhatalmak még ennél is gyökeresebb reformokat követelnek» s ha a német kormány ezekre nem kapható, akkor «kényszerrendszabályokhoz kell nyúlniok». Úgy látszik, mintha a garanciabizottságban csupa Catók ülnének, akiknek jelszavuk: «Germaniam esse delerndam». * * * A világ legnagyobb adóemelő és adósságtörlesztő nagyüzeme után, amely épúgy, mint a békebeli Európa betegembere, t. i. Törökország, a főhatalmak gondnoksága alatt áll, lássuk a mi nagyüzemünket. Az előzményekkel, mint közismert tényekkel, röviden végezhetünk. A háború rengeteg anyagi áldozata, a Károlyikorszak pazarlásai, a kommunisták pénzügyi anarchiája, a román megszállók harácsolásai, a német területi veszteséget sokszorosan felülmuló agyoncsonkítása területünknek s ugyanoly arányú megdézsmálása nemzeti vagyonunknak, az óriási adósság és a csonka országhoz képest óriási hivatalnoki kar; ezen és számtalan más okok mind közreműködnek abban, hogy a bennünket ért pénzügyi katasztrófa aránylag ugyanakkora, sőt nagyobb méreteket öltött, mint amekkora a NémetBirodalomé. Beszéljenek a számok! A magyar állam rendes kezelési mérlege 1914-ben 75 millió K felesleggel záródott. Ez a felesleg azonban nem volt reális, mert ahhoz, hogy az összes rendes és rendkívüli kiadások fedezhetők legyenek, már 295 millió K kölcsönt kellett felvenni. Valósággal tehát deficit volt, még pedig 295 millió K. A rendes kezelési mérleg 75 millió K-ás feleslege Korányi költségvetésében 375 millió K feleslegre növekedett. De ez a felesleg sem volt reális; hiszen az összes kiadások 9690 millió K-val multák felül az összes bevételeket; a deficit tehát 1914-től 1920-ig 295 millió K-ról közel 10 milliárd koronára emelkedett. Végül, ami a Hegedü s-féle költségvetést illeti, Hegedüs a német példát követve, költségvetésünket elemeire bontja s bár még nem különböztet meg 3-féle költségvetést mint a németek, de megkülönböztet kettőt, t. i. a tulajdonképeni állami és az ú. n. üzemköltségvetést. Ezen kettéosztás révén eléri azt, hogy míg szerinte a Korányiféle rendes kezelési mérleg az állami költségvetésben 4 és fél milliárd hiánnyal záródott, addig az ő állami költségvetésében ezt az óriási hiányt közel egy milliárd korona felesleg váltja fel. Ezt a közel 5 és fél milliárdos javulást azonban jórészt a számok művészi csoportosítása idézi elő. Hegedűs ugyanis, minthogy