Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - A német birodalmi szükségáldozat s a magyar vagyonváltság

351 nak juttatni; — mi pedig kötelesek vagyunk — akárcsak Németország — az újjáépítéshez szükséges követ, téglát, cserepet, épületfát, ablaküveget, acélt, meszet, fútógépeket és bútort ellenségeink szamára akkora értékben és mennyiségben, amint a Jóvátételi Bizottság megállapítja, — termelni, gyártani és szállítani; — s kötelesek vágj unk ellenségeink marhaállományát annyi és olyan marhával, amint ők előírják, kiegészíteni. Ezen in natura követeléseknél azonban —mint Németország példája mutatja — jóval súlyosabbak lehetnek ellenségeink pénzbeli követelései. Ami már most ezeknek a behajtását illeti, ellenségeink valamint Németországgal, ugyanúgy velünk szemben is jogosítva vannak követelni, hogy egy «1 e g a 1 a b b is olyan súlyos adórendszert léptessünk életbe, amilyen súlyos közülük bármelyiké*. Mit érnénk el tehát azzal, hogy országunk pénzügyi talpraáUitását elmulasztanók ? Azt, hogy amit megtehettünk volna a saját akaratunktól ónként, kénytelenek lennénk megtenni parancsszóra. Ha pedig e parancsszóra pasziv ellenállással válaszolnánk, ez esetben a szövetséges és társult hatalmak tolván gazdasági és pénzügyi tiltó és megtorló intézkedésekhez és olyan egyéb kényszerrendszabályokhoz nyúlhatnának. * amilyeneket az illető kormányok az adott körülmények kőzött szükségeseknek tartanak*. Kiközósithenének pl. a világ gazdasági életéből blokád útján, amint már tették velünk; idegen gyámság és diktatúra alá rendelhetnének, amint ezt Ausztriával szemben tervezik; vagy pedig megszállhatnák, illetve továbbra is megszállva tarthatnák területünk egy részét s vámvonal felállításával gazdasági életünkből ezt a részt is épúgy kiszakíthatnák, mint ahogy kiszakították Németország gazdasági életéből a «Rheínland*-oL Mi a békeszerződés MII. Rész II. Függelék 18. $-ában nemcsak elismertük, hogy ellenségeink velünk szemben mindezt megtehetik, de épúgy, mint Németország, kijelentettük, hogy az ilyen gazdasági és egyéb kényszerrend szabályokat tellenseges cselekménye knek nem tekinthetjük*, velük szemben mégcsak nem is védekezünk. A pasziv ellenállás tehát mitsem használna. Sót ellenkezőleg! Teljesen megsemmisítve pénzügyi, hadügyi és gazdasági souverainitásunkat, idegen akaratot tenne uralkodóvá létünk és fennmaradásunk legfontosabbkerdéseibe . Hogy alakulna ezzel szemben a helyzet akkor, ha a német példái követve államunkat fizetésre képessé akarnók tenni, ha ebből a célból a nagyszabású teremtő és alkotó pénzügyi politika útját választanok s ha ezen az uton haladva, egy olyannyira elevenbe vágó műtéthez nyúlnánk, mint a vagyonváltság? Vitán felül áll, hogy Magyarország nagyszabású és eredményes pénzügyi politikát csak két feltétel együttes fennforgása esetén foly. tathat. Egyrészt akkor, ha saját területén állandó jogrendets állandóan normális állami életet tud teremteni s másrészt akkor, ha a külfölddel szemben, fájó szívvel bár, de a békeszerződés határozataihoz alkalmazkodik. Eszerint az eredményes aktiv pénzügyi politika s ennek keretén belül a vagyonnak váltsággal való megrovása