Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Somló Bódog

27 ket választottunk)), (i. m. 7—8.) — az egyéni örömérzetből kiindulva sohasem juthatok el tehát a legnagyobb szám legnagyobb boldogságának az elvéhez. A ((Jogbölcseleti Előadásokban^ képviselt felfogásból további fejlődésének rendjén legelőször a helyes jog kérdésében elfoglalt naturalista álláspontot adja fel szerzőnk. Már 1908-ban hangsúlyozza «D a s P r o b 1 e m der Rechtsphilosophie» cimű értekezésében,1 hogy sem a szociális élet kauzális törvényszerűségeinek felismeréséhői, sem a jövőbeli fejlődési irány valószínűségéből semmiféle cselekvési norma nem következik. (I. m. 1056.) Jelen sorok irója 1908/9-ben hallgatta Somló Bódog kolozsvári egyetemi előadásait, amikor a jog helyes végcéljának «objektiv» megállapítási módját már elvetette, a Bentham-féle elvhez azonban még ragaszkodott. Ahhoz, hogy a helyes jog kérdéséről vallott egész felfogása gyökeresen megváltozzék, kutatásainak ismeretelméleti és értéktani kimélyítésére volt szükség. Hogy a ((Jogbölcseleti Elöadások» az ismeretelméleti és értéktani vizsgálódások hiányát mutatják, az természetes, hiszen az az általános filozófiai talaj, amelyből kinőttek, a spenceri filozófia.2 Az, aki a dolgokkal ismerős, már ama első bevezető sorokban, melyek «a minden egység nélkül való ismerettel» ellentétben a tudományt «részben egységesített ismeretnek» a filozófiát pedig «teljes egységbe illesztett ismeretnek)) definiálják, felismerheti a «First Principles» 37-ik §-ának felfogását3, azt a naiv dogmatizmust, amely a filozófia előtt nem lát egj'éb feladatot, mint kész ismereteink rendszerbe foglalását. Hogy a filozófia legsajátabb feladata, az ismeret lehetőségét magát kritika tárgyává tenni, ennek a belátását hiába keresnők Spencernél, ki saját bevallása szerint nem jutott tovább a «Tiszta Ész Kritikájának)) az első lapjainál. (An Autobiography by Herbert Spencer. London 1904. Vol. L, p. 252—253.; 378.) Meg fogjuk azonban találni Somló Bódognál, mihelyt belemélyed a kanti filozófia alaposabb tanulmányozásába. A kritikus filozófia gyökeres változást hoz létre egész gondolkodásában, egészen új utakra, egészen új problémák hegycsúcsaira vezeti az igazság kutatásának fáradhatatlan vándorát. 1 Felolvasta a heidelbergi III. nemzetközi filozófiai kongresszuson. L. Verhandlungen des III. Int. Kongresses für Philosophie. Heidelberg 1908. 1054—1059. 11. 2 Minden jogbölcseleti rendszer szükségképen összefügg valamely általános filozófiai felfogással, amely összefüggés természetesen nem zárja ki azt, hogy ez a jogbölcseleti rendszer a speciálisan jogfilozófiai problémák megoldásánál egészen más eredményre ne jusson, mint amilyenre az a filozófus, akinek általános világfelfogását elfogadja, jutott, feltéve természetesen, hogy maga próbálta meg általános filozófiájának konzekvenciáit a speciális jogfilozófiai problémákra is alkalmazni, így Somló Bódog ((Jogbölcseleti Előadásai)) határozottan a spenceri filozófia alapjain épültek fel, bárha Somló jogbölcseleti felfogása gyökeresen különbözött Spencer jog- és állambölcsészeti felfogásától. Somló későbbi gondolkodása pedig a kanti filozófia pilléreire támaszkodik, habár ugyancsak távol állott tőle Kant természetjogi felfogását elfogadni. 3 «Knowledge of the lowest kind is un-unified knowiedge ; Science is partially-unified knowiedge; Philosophie is completely-unified knowledge». (First Principles by Herbert Spencer. London 1904-es kiadás 104. 1.)