Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - Réz Mihály

szájnak kifejezést adjon. Nem engedhette, hogy testi betegség ebh&n elgáncsolja . "* Állapotának folytonos rosszabbodásáról értesülve kértük, hagyja abba a napi sok órás munkát cErról most úgy sincs szó, — válaszolja, — ez most nem lehetséges a fájdalmak miatt sem. Azonban teljesen kézben tartom a gyeplót, pontosan referáltatok magamnak, megadom az utasításokat, úgy hogy a politikai vezetés teljesen nálam van... Annyit tudok dolgozni, hogy- szükségesnek érzem itt magam. Ennyi az egész* ... Ezt halála előtt tíz nappal írja. «Teljesen kézben tartom a gyeplőt!* Büszke, energikus sorok. Nyoma sincs bennük a kegyetlen sors miatt érzett elkeseredésnek. «A nemzeti nagyság alapja : a nemzeti fegyelem* — e szókkal fejezi be Magyarország és Ausztria közjogi viszonyáról irott könyvét. Az bizonyos, hogy önmagát bámulatosan fegyelmezni tudta. -... Milyen emberfeletti lelkierővel viseli e rettentő megpróbáltatást, — irja édesanyja,— soha egy zokszó, soha egy panasz el nem hangzik ajkairól. Most is — mint mindig — csak engem sajnál, csak miattam aggódik.* Antik lelki nagyságra emlékeztető kép. Nem csoda, hogy megkapja a francia kezelő orvos szivét is. «... Különös ragaszkodás fejlődött ki bennem — irja — ez iránt a betegem iránt az alatt a pár hét alatt, amióta kezelésem alatt áll. Magas szellemi egyéniség, aki erejének legszebb korában fog elpusztulni, anélkül, hogy tudásunk eszközei bármit is tehettek volna érte...» S az a véres verejtékkel megfizetett munka, amelyet ez a súlyosan beteg ember végzett, kinek arcára odavetódőtt már a halál árnyéka, a magyar kormány teljes megelégedését vivja ki. Nem is fukarkodnak az elismeréssel, bár nem tudják, hogy egy halállal vivődő ember végső eröfeszitéséról van szó. Az akarat ilyen hallatlan feszítő erőt csak akkor fejthet ki, hogyha kazánját hatalmas szenvedélyek lángja fűti. Réz Mihály energiájának a forrása nem németes vasszorgalom és kitartás, hanem egy impulzív, szenvedélyes lélek. A benne égő szenvedély pedig különösen két gyújtópontban izzik: az erkölcsi és a nemzeti érzés kohóiból nyeri sugárzó fényét Ha azonban valaki azt mondaná róla, hogy finom erkölcsi érzés lakozott benne — nem jól jellemezné. Az erkölcsi érzés benne nem finomkodott, hanem viharzott. A tisztesség fanatikusa volt. E ponton nemcsak megalkuvást, de kíméletet sem ismert. Érthető, hogy több volt az ellensége, mint a jó barátja. Érthető azért is, mert az embereket azon a sötét szemüvegen keresztül nézte,amelyet saját vakító tisztességérzetének közelségében használni kénytelen volt s így őket talán a valóságnál is feketébbeknek látta. A nemzeti becsület szempontját mindenek fölé helyezte. A román megszállás szomorú napjaiban, midőn nyugati hóhéraink bárdja fenyegetett csak, de még nem csapott le guzsbakötött hazánkra, hány ember volt Kolozsváron, kiben az ó törhetetlen optimizmusa tartotta a lelket! Pedig ha négyszemközt voltunk, ez a híres optimizmus erősen foszladozni kezdett. Azonban mindig megjegyezte, hogy «ijedt emberek* előtt nem szabad így beszélni: megtántorodhatnának. Hogyha tönkre kell menni Erdélyben a magyar világnak, — ez volt a felfogása, — menjen tönkre 23*