Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 3. szám - Réz Mihály

348 becsülettel, egy ezeréves nemzet büszke hagyományaihoz méltó gerinces daccal, ne meghajlással és megalázkodással. S ha a nemzeti eszméhez való hűségnek az a ragyogó fellángolása, amelyet az erdétyi magyarság a betolakodó barbárokkal szembeszegzett, örök dicsősége marad a magyar történelemnek, úgy e dicsőségbőit' egy fényes sugár fog esni Réz Mihály homlokára. Tudta ő, hogy a megnemalkuvás politikájának sok különben elkerülhető szenvedés vonaglik a nyomában. De úgy vélte, hogy meg kell hoznunk ezt az áldozatot azért, hogy az erdélyi magyarság lelkében megerősödjön és el ne tűnjön a hajlíihatatlan nemzeti érzésnek az a hatalmas erkölcsi tőkéje, amely nélkül a jövőben sem lehet reményünk a föltámadásra. Ebben pedig hitt törhetetlen hittel és bizakodással. Az egész magyar politika irányító gondolatának a rabigába hajtott testvérek felszabadítását s addig is, mig ennek napja felvirradhat, nyomasztó helyzetük enyhítését szerette volna látni. E cél szolgálatára ment a messze idegenbe. S odakünn e gondolat adott erőt neki a végső erőfeszítésre. Hajlíthatatlan jellemében az erdélyi magyar föld ősereje lángol robbanó lánggal. Világít, melegít, magával ragad, de nem engedi magát apró érdekek tűzhelyének táplálására felhasználni. Útjából nem egyszer kicsap s leperzseli, ami közelébe kerül. Ekként érthetjük meg hibáit is. Mert voltak hibái és beszélhetünk is róluk anélkül, hogy a «nil nisi bene» elvével ellentétbe jönnénk. Réz Mihálynak épen egyik legszebb jellemvonása az, hogy hibái sem olyanok, amelyek árnyékolnának. Onnan származtak, hogy erényei túlzásba csaptak. A hajlíthatatlanság könnyen a hajlékonyság teljes hiányává, az egyenes nyíltság kíméletlenné, néha talán igazságtalanná, az erős meggyőződés pedig más meggyőződéssel szemben türelmetlenné válhat. Erényeinek túlzásai ásták- meg sírját. Betegségét orvosa szerint «hosszú évek szellemi és akarati túleröltetése okozta». S a túlerőltetett szervezet a végső döfést rajongó hazaszeretetétől kapta: borzalmas nemzeti katasztrófánk bár el nem csüggesztette, de romjai alá temette. Azok" közé tartozott, kik a költővel elmondhatják: «Si fractus illabatur orbis> impavidum ferient ruinae». * * * Messze idegenben, genfi temetőben, frissen domborul egy sír. Roskatag, megkínzott test porlad benne. Hatalmas akarások, erős szenvedélyek tapostak rajta: kiégett, összetört. De hová lett belőle a hajthatatlan, acélosizmú lélek ? ... «Fuit» ... elmúlt... Ha azonban eljön majd egyszer az a nagy nap, amelynek a felvirradásában senkisem hitt égőbb hittel és törhetetlenebb bizalommal, mint ő: akkor ott lesz a lelkek kegyetlen elszántságában, az izmok acélos feszülésében és a szuronyok fenséges ragyogásában! Ha a magyar becsület napja fényesebben fog sütni, mint a borús jelenben: ott lesz a verőfényes napsugárban ! Réz Mihály! Acélos lelkedet a nemzeti géniusz ihlete adta. A nemzeti géniusz nem szenvedhet veszteséget. Nem engedheti, hogy a Benned lobogó lánggal égett értékek nyomtalanul tűnjenek el a semmiségbe — kilobbanva mint sírodnál álló gyászunk lefelé fordított fáklyája. Moór Gyula.