Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - Csonka-Magyarország ereje

178 nyelvet beszélő szerbbel. Nem puszta vallási különbségről van itt szó. Két civilizáció éle t-h a 1 á 1 harca folyik minden t a 1 palattnyi földért. Ennek a küzdelemnek demarkációja Magyarország keleti és déli határa volt, amelynek természetes folytatása Lengyelország keleti határa. Amikor tehát eleink gyepüiket Nagy-Magyarország széléig tolták és nemcsak uratlan területeket vettek birtokukba, de szent Cini és Metód keleti kereszténységének klastromait szent Bernát és szent Benedek fiaival népesítik be, ez a nyugati civilizáció végleges határmegállapítását jelenti kelettel szemben. Amit a fegyver csak esztendőkre menthetett volna, azt a nyugati kultúra évszázadokra biztosította nekünk. Jöttek viharos korszakok, kelet ereje, a török nép friss csapataival a nyugati civilizációt majdnem a Lajtáig szorította vissza. Az a térkép, amelyet Zrínyi Miklós «Török áfium ellen való orvosságának» harmadik kiadásához Spolarits Lajos rajzolt, a magyar erőkifejtésnek olyan szomorú lehetőségél tárja fel, hogy ahhoz képest mai, megcsonkított helyzetünk is óriási hatalom. De a nyugati kultúrához való csatlakozásunk és bensőséges összeolvadásunk megadta azt az expanzivitást, hogy egy század alatt nemcsak a törököt voltunk képesek kiverni, de a védőszárnya alatt terjeszkedő szerb nyelvhatárt is letoltuk Buda alól a szabadkai vonalra és ha Bécs hibás telepítési politikája gátat nem vet szabad terjeszkedésünknek, a háború előtt már a magyar nyelvhatár a Duna és a Dráva lett volna. így is folytonos volt a magyarság áramlása dél felé : a magyar Alföld természetes folytatását képező Bácskába, Bánátba és Szlavóniába. A magyarság magasabbrendü, nyugati műveltsége, párosulva a magyar faj természetes népszaporaságával, biztosította ezt a diadalmas utat, minden kormányzati baklövés, sőt mondhatnók rosszakarat dacára is. Sajnos, a magyarságnak ez a természetes térfoglalása nem mutathatott egyenletes tempót. Amíg a kormányzást Bécs irányította, nem ismerte fel azt az alapvető igazságot, hogy itt nem nép fajok harca folyik, hanem két teljesen ellentétes civilizáció küzd, amely több ezer éve viaskodik : Hellászban a perzsákkal, Rómában a punokkal, NyugatEurópában a vándorló barbárokkal s épen ezért kicsinyes hatalmi érdekekből az ortodox szerbeket és oláhokat nagy privilégiumokkal beültette a nyugati kultúra területére : a Bánságba, Krassó-Szörénybe és Erdélybe. Ugyanilyen bölcs volt az entente 1918-ban, amikor hatalmi, sőt mondhatnók félelmi politikából Erdély kapuit megnyitotta az oláhok előtt, akik nyelvre latinizálók, de nemcsak vallási, hanem kulturális és gazdasági életüket tekintve is a keleti civilizáció függvényei. A szerbekről nem is beszélek. Ezek nyelvi szempontból is közel állanak Bizánc hagyományainak zászlóhordozóihoz, az oroszhoz. De nemcsak idegen hatalmakat terhel a bün, hogy a magyarság térfoglalása egyenletesen erős nem lehetett. Igaz, hogy a nemzetek életében ötven év nem nagy idő, s ez alatt az ötven év alatt a mohácsi vésztől egymásra halmozott évszázados bajokat több előrelátással sem lehetett volna úgy orvosolni, hogy az 1914—18. évekhez hasonló világégés pillanatában nagyobb kárt ne szenvedjünk. Akadályozott ebben az erőkifejtésben önrendelkezési jogunk csonka mivolta az állami élet legfontosabb