Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - Csonka-Magyarország ereje

funkcióiban, a külpolitikában, hadügyben és pénzügyben. Viszont azonban meg kell állapitani, — bár az önállótlanság belsó politikánk irányítására is kihatott — hogy a magyar kormányzati politika sem állott a helyzet magaslatán, amikor a magyarság igazi erőforrásait elhanyagolta és a gyors expanzió sikereitói félrevezetve, a magyar faj előőrseit részesítette a derékhadat illető nagyarányú állami támogatásban. Hogy egy hasonlattal éljek, mi minden járőrhöz nemcsak géppuskákat, de sok esetben ütegeket adtunk, ezzel szemben frontunk egységes vonalat épen ezen eröpazarlas folytán nyitva hasytuk az ellenségnek. Szóljunk konkrétebben. A történelem tanulsága, hogy a magyarság expanzív ereje arról a területről táplálkozik, ahol a mai Csonka-Magyarország fekszik. A múltban is, most is csak ennek ereje tette lehetővé a gyepük kitolását. Akár egyénenkint. akár kisebb, akar nagyobb tömegekben jöjjön valamely idegen népelem erre a területre, az ket generációban érzelmileg, de a legtöbb esetben nyelvileg is magyarrá, sót sovén magyarrá lesz. Ne nyúljunk vissza Árpádkori példákra. Elég, ha a Grassalkovichok, Keglevichek tót jobbágyaira utalunk, akiket az Alföld szin-magyarrá tett. Vagy lapozzuk Takács Sándor munkáit a hajdúkról, akik között túlnyomó volt a szerb és az oláh származású. Példának fölhozhatjuk meg a Maria Terézia svábjait is. Ezzel szemben nézzük, mi történt az utolsó ötven ev alatt. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a faj természetes expanzióját a bürokratikus expanzió váltotta fel s ez utóbbi érdekében az előbbit elhanyagolták. A magyarság nagy kohójának tüze nagyban és egészben kialudt, illetőleg a földmives politika háttérbe szorulása folytán ezt a szerepet kizárólag Budapest és néhány nagyobb város vette at. Magyarország nemzetiségi nyelvterületeiről nem a nép széles rétegei, hanem az intelligencia és a tönkrement iparosság vándorolt a nagy magyar medencébe. Igaz, hogy nyelvileg a bevándorlók gyorsan magyarosodtak, sót nagyrészt nekik köszönhető, hogy Budapest, az ötvenes évek német városából teljesen magy ar "várossá fejlődött. De sajnos, a lelki áthasonulás nem tartott lépest a nyelvi áthasonulással. Az aszfaltnak nem volt meg az a varázsos ereje, mint a magyar barázdának. Azt pedig, hogy a Dunántúl és a Duna-Tisza köze kifejthesse magyar erejének teljét az asszimiláció erdekében, a mesterséges városfejlesztés, a hibás irányú iparpártolás, a falu elhanyagolása és a helytelen birtokmegoszlás akadályoztak. A nagyüzem sehol az ország területén olyan percentet nem mutat, mint épen a magyarság legfontosabb területén, a magyar kohóban. A nemzeti birtokpolitika alaptétele volt veszélyeztetve abban a jelenségben, hogy hazánk területén a magyar ság arányszámával fordított viszonyban volt a birtokmegoszlás Minél inkább magyar volt valamely vármegye, annál nagyobb területet foglalt le abban a nagybirtok. És ha ezek a latifundiumok legalább gazdasági erőt, a megélhetést, boldogulási lehetőséget jelentették volna a magyarság számára. Nem akarok túlzásba esni. Ismerek elég mintaszerűen kezelt, intenzív nagyüzemet az Alföldön is, a Dunántúl is. Ezeknek cselédházai jól fejlett nemzedékek melegágyai s a magyar faj védóvárai. De sajnos, százezer holdakra megy az a terület, épen a magyarság törzslakóheiyein, amely nagyüzemben egyáltalán nem jelent erő-maximumot, sót még eró* 12*