Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Hogyan hamisitották meg a románok a magyar statisztikát a békekonferencián?

148 található fel. Ez a különválasztás az egész memorandumon végig húzódik, s az emlékirat azzal próbálja ezt indokolni, hogy a székely nép fizikai alkotásánál, települési viszonyainál, életmódjánál és történeti tradícióinál fogva, söt nyelvi szempontból is különálló nép a magyartól és általában véve igyekszik a bár autochtonnak szintén el nem ismert székelységgel szemben a magyar lakosságot úgy feltüntetni, mint amely csak jóval később szivárgott be és amely a magyar uralom megszűntével ott-lakásának célját és minden lehetőségét amúgy is el fogja veszíteni. A különválasztásnak csak az a célja van, s ez a tendencia az egész emlékiraton végigvonul, hogy a magyarok számát minél kisebbnek tüntesse fel a románokéhoz képest. Szinte látszik, hogy a memorandum szerkesztői mennyire nem érezték át ügyük igazságát, mert kénytelenek még ilyen mesterkedésekhez is nyúlni, hogy követelésüket a «nemzetiségi elv alapján» csak némileg is elfogadhatóvá tegyék. Jellemző a statisztikai munkálat pontosságára és lelkiismeretességére, hogy a memorandumnak még azok az adatai sem jók, amelyeket saját szavai szerint változatlanul vett át a magyar hivatalos statisztikából. A hivatalos statisztikai adatok szerint ugyanis az emlékiratban megjelölt területen következő volt a népesség száma és anyanyelvi megoszlása: román 2,346.478 magyar 2,012.090 német 322.383 szláv1 113.789 egyéb 59.557 összesen 4,854.297 A memorandumnak tehát egy adata sem egyezik a hivatalos adatokkal, sőt még a végösszeg is 9.000-rel kevesebb a hivatalos adatnál. Az emlékirat mindjárt az elején élesen hangoztatja azt a románok részéről sokszor megismételt vádat, hogy a magyar hivatalos statisztikának a nemzetiségek számára vonatkozó adatai teljesen megbízhatatlanok, mert a magyarok számát a valóságosnál többre, a románokét pedig a valóságosnál kevesebbre teszi. Ennek bizonyítására felhozza Adolf Ficker osztrák statisztikus 1869-ben megjelent munkájának (die Völkerstámme der Öslerreichisch-Ungarischen Monarchie) adatait, melyek szerint 1867-ben lett volna Magyarországon 2,647.000 román és 5,398.000 magyar. Ezzel szemben 1910-ben a magyar hivatalos statisztika szerint volt Magyarországon (szintén Horvát-Szlavonországok nélkül) 2,940.000 román és 9,944.000 magyar. A memorandum szerint lehetetlen, hogy míg a magyarok 82'7 °/o-kal szaporodtak e 43 év alatt és az összes népesség 40-1 °/o-kal, addig a románok, a ruthének után a monarchia legszaporább nemzete, mindössze 11 %-kal növekedtek. A memorandum Ficker adatait úgy tünteti fel, mint az utolsó osztrák népszámlálás adatait, holott az utolsó osztrák népszámlálás, amely még Magyarországra is kiterjedt, 1857-ben volt, de ez a népszámlálás. 1 73.714 tót, 32.486 ruthén, 7.589 szerb-horvát.