Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Hogyan hamisitották meg a románok a magyar statisztikát a békekonferencián?

149 nem is kérdezte a nemzetiséget vagy anyanyelvet. Ficker adatai tehát nem pozitív népszámlálás, hanem csak meglehetősen felületes becslés eredményei. Ezeknek az adatoknak az újabb magyar statisztikai adatokkal való összehasonlításából tehát messzemenő következtetéseket vonni nem lehet. A mi adataink hitelességére csak azt az egy adatot hozom fel, hogy az 1S8Ö. évi, tehát az első magyar népszámlálás, amely az anyanyelvet tudakolta, a görög katholikusok és görög keletiek együttes számának nagyobb százalékát (60*9 °o) mutatta ki román anyanyelvűnek, mint az 1850. évi osztrák népszámlálás (5ir5': c), amelyet a románok hasonló tendenciával nem vádoltak meg. 1S80 óta pedig következetesen növekszik •a románság száma. Az emlékirat, minthogy nem bizik a magyar hivatalos statisztikában, másrészt, mert a valóságos adatok nem nyújtanak elég alapot követelé•séhez, a következő módszerrel és okoskodással változtatja meg a maga érdekei szerint a hivatalos adatokat: 1. A zsidókat, kiket a magyar statisztika mint felekezetet mutat ki nemzetiségnek veszi és teljes számukat levonja a magyarság számábóL 2. A görög katholikusok és görög keletiek együttes számát románnak minősíti, s ebből csak a ruthének és szerbek számát üti le. A szlávok és egyéb anyanyelvűek számát általában véve érintetlenül hagyja, 3. Az összes lélekszámhoz képest igy mutatkozó különbözetet, túlnyomó részben a magyaroknál, igen kis részben a németeknél tünteti el. vagyis e két nemzetiség számat ebben a mértékben csökkenti. Ez az eljárás, amelyet a memorandum maga is jelez, a memorandum mellékletét képező kimutatásokon járásonkint és városonkint is végig kísérhető, ha azokat a hivatalos statisztikai közlemény megfelelő adataival összehasonlítjuk. Az összehasonlítás során azonban kitűnik az a végtelen könnyelműség és tudománytalan eljárás, amellyel a memorandum szerkesztői elbántak a hivatalos statisztikai adatokkal egy olyan nagyfontosságú kérdésben, amelytói egész országrészek jövendő sorsa és boldogulása függ. Már maga az a feltevés, hogy a zsidók mind a magyarok közé vannak számítva, helytelen, mert ha esetleg az 1910. évi népszámlálás idevonatkozó adai nem is álltak volna "rendelkezésükre |pedig ezek már az 1915. évben megjelent 1913. évi statisztikai évkönyvben is közölve voltakk az 1900. évi adatokból is meggyőződhettek volna arról, hogy a zsidók között magyarokon kivül németek és mas anyanyelvűek is találtatnak. A zsidók közül 1910-ben csak ~&9r;o vallotta magát magyar anyanyelvűnek az országos adatok szerint; a románok által követelt területen lakó 194.783 zsidó közül pedig 142.212, vagyis 73 0 °,o volt magyar, ellenben 51.092 német. A magukat magyar anyanyelvúeknek vallott zsidók közül pedig ez utóbbi területen 59.219 lélek (41'7%> nem is tudott más nyelven, mint magyarul. Kétszeresen helytelen tehát a memorandumnak ez az eljárása, mert tekintet nélkül a zsidók anyanyelvére, majdnem mindenütt teljes egészében vonja le a zsidók számát a magyarság számából. Csak azokban a járásokban és vármegyékben nem teszi ezt, ahol mathematikailag lehetetlen, mert a