Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - A matriarchatus nyomai a folkloreban

145 cserkeszeknél gyermekké fogadás esetén a család valamely nótagja emlő­jét nyújtja a felavatandónak. A kaukázusi Mingreliaban is elószokás a jel­képes tejszivas. bar itt némileg más szertartással áll kapcsolatban. J. Mourier mondja róluk. (État réligieux de la Mingrélie. Revue de l'Histoire des Réligions. XVI. 90. h), hogy épúgy kötnek vértestvérséget egymással, mint a délszlávok. A szerb-bosnyak-hercegöe néperysegben t. i. pobratimságnak <ba nó köti férfival: pozesztrima-rokonságnak) neve­zik a két vérbelileg idegen fél testvér-barátságát A kötés egész életre szól, tökéletes véd-és dacszövetség, amely a vagyonra, jogokra stb. is kiterjed. Ennek szakasztott masa a mingréliaiak ilyszerú szerződése, de itt csak leány köti legénnyel. Az illető nó rendesen árva vagy üldözött, aki ily módon szerez támogatást, védelmet a maga számára. Egy tilalom azon­ban szigorúan fennáll közöttük; nem léphetnek házasságra, a nemi érint­kezés is egyszersmindenkorra tilos közöttük. Ez ünnepélyes testvérszövet­ség megkötésekor a leány mellét nyújtja a férfinak s az úgy tesz, mintha tejet szivna belőle. Az eljárás után egyvérbeli testvéreknek tekintetnek. —Ese­tünkben az arab befolyás már fölötte kétséges. Teljesen kizártnak tekinthető pedig a következő adalékra nézve. H. Moura könyvében (Royaume de Cambodge, L 427.^ ezeket beszéli az indo-khinai rodé népről: »Hogyha a rodé-férfiak egyike, aki rokonság nelküL egyedül áll a világon, gyermek gyanánt fel akarja vétetni magát valamely családba .azért t i., nehogy halála után elessék azoktól a kegyelet-aktusoktól, amelyek lelkének nyu­galmat biztosítanak), keres magának a családapák közül egyet s felkéri, adoptálná ÓL Ha ez elfogadja, úgy nejei vagy leányai egyike, de legtöbb­ször a család egyik öregnénje az illetőnek odanyújtja mellét; ez úgy tesz, mint ha néhány pillanatig tejet szivna belőle s az adoptio megtörtént* — A rodé nép maláj-polinéziai törzs: kapcsolata az arabokkal soh'sem voli oly mélyen járó, ho »y adoptiós ritust kölcsönzött volna tőlük : viszont maguk között ma is matriarcha csaladrendet tartanak fenn. íme a mi meseelemünk néhány ma is élő jogszokásban. Nem tarthatjuk ezek utan kétségesnek, hogy ? gyermekké fogadás e tejszivó formája nagyobb elterjedés-területen dívott, mint ahová az arab hatás elérni képes volt. Viszont mindazon helyeken, ahol a beköszöntő párbeszéd teljes szövegét megleltük, vagy ahol még élószokas ez eljárás­mód, ott vagy fennáll még a tényleges anyaági csaladrend, vagy ennek egykori létezéséről vannak biztos adataink. A két jelenség: tej-adoptio és matriarchátus együttes fellépte nem lehet véletlen. Aki a későbbi fej­lödésű patriarcha-rendszer szervezetét ismeri, első pillanatra be kell látnia, hogy tejadoptio az egész konstruktióban seho\a sem illik bele. Ott az apa a fő döntő tényező: az ó souverain akaratától függ, kit fogad családjába. A patriarcha-rend adoptiós szertartásai oly merőben eltérők a tejsziva­tástól, annyira az apa az egész ritus funkcionáriusa, hogy a tej közössége szóba sem jöhet, annak ott semmi jelentós szerepe nem lehet. Emellett bizonyítanak végül azok az esetek, ahol a jeUiépes adop­ciót férfi végzi ugyan, de n e m apai alapon. Hasonló esetek ugyanis akkor fordulnak eló, midőn nincs nó, aki a szertartáson anyakent szerepelhetne. Az egyik példát Cosquin idézi (id. m. 13. 1.) Egy ceylon-szigeti szinga­Társadalom tudomány. 1Ú »

Next

/
Oldalképek
Tartalom