Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

133 másságon belül az időbeli eseményeket is pontosabban lelmérhetjük. Így az újkort a francia forradalommal kettéosztjuk s a két részt igen jellegzetes ellentétként domborítjuk ki, mintha konkrét különbségek volnának köztük. Még kisebb időtartamokat tekintve pedig már nem kell oly mereven ragaszkodnunk az értéksémákhoz s ha alkalmazunk is közben ilyeneket (romantieismus és klassieizmus kora mint egymást felváltó ellentétek stb.; inkább az egyes események fontossága szerint választjuk el egymástól a történeti korszakokat A történelmi idő egészéről, az emberiség vagy a világegyetem fejlődéséről vannak természetesen más felfogasok is. Speneer Herbert például a világegyetem fejlődésében integrálódást és disszolueiót különböztet meg. A Spenceréhez hasonló időbeosztásoknak azonban az a hátrányuk, hogy nem összefoglalók, hanem szétesók. Hogyan uralkodjunk a nagy időtartamok fölött, hogyan alkossunk róluk összefüggő képet és hogyan tudjunk azok részletei között eligazodni, ha azzal kezdjük, hogy két egymástól távolodó irányt, vagy mint S p e n g1 e r teszi, aránylag sok és szinten széteső részt különböztetünk meg bennük. Spengler teljesen függetlennek tekinti egymástól a nagy epoehális kultúrákat: a chinait, az indet, az egyiptomit, az arabot, a görögöt s a most uralmon levő nyugateurópait. Mindegyiknek megvan a maga lelke, mindegyik máskép érzi a világot s mindegyik átmegy a gyermekkor, ifjúkor, delelés, hanyatlás, a tavasz, nyár, ősz és a tél korszakain, hogy az eredeti szerves, életerős kulturált állapotból lassankint mechanizmussá, civilizációvá sülyedve, végül teljes pusztulásba veszszen. Most mi vagyunk a soron; a nyugateurópai kultúra, amely már átment a virágzás, a delelés korszakán s a kultúrából már a civilizáció állapotába jutott, most még él, de már csak a hanyatlás telét éli s néhány szazad múlva elpusztuL Spengler nem veszi észre, hogy részünkre az egy es kultúrák képzete csak rendező és értékelő elv, amelynek alapján képesek vagyunk a történelem folyamában a jelenségek térbeli viszonyait i s kidomboritani. A valóságban rendkívül bonyolult társas- és allamviszonyok, amelyek az emberek között egy bizonyos időtartam alatt fennálianak, legjobban az illető viszonyok legkülönb értékeinek összesített kepe. az ilyen vagy olyan kultúra képe által rögzitbetók meg. Amikor tehát az egyes kultúrákat a történelem folyamában szerepeltetjük, konkrét állapotok értékeihez fűzzük a jelenségek egymásutánját is. Az ilyen értekek felállítása ma is teljesen igazolt. Ami fölényünket az elözó emberiséghez képest nagyreszt az biztosítja, hogy legmagasabb formájú értékeink használatán kívül, ha ép szükséges, bármikor igénybevehetjük mindazokat az egyszerűbb értékíormákat is, amelyek az előző korok egyes domináló értekformái voltak. Ezáltal elménk bármelyik pillanatban oly értékkomplexumot vesz eló az ósidók óta felhalmozott értékei közül, amelyek az adott jelenségeknek is még megfelelnek, de emellett jogunk van a régi forrnak alapján, ha ép azok szükségesek, új értékeket is alkotni. Mi például nem csupán régibb szokás alapján olvastatjuk a törvényjavaslatot 3-szor, hanem azért is, mert ma is úgy látjuk, hogy minden eseménysor 3 fontos motívumból áll. Hasonlókép megtartjuk az idó felosztását