Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

134 múlt, jelen és jövőre, vagy alkalmazzuk a 3 párka ősi beosztását az élet tartamára. Viszont folyton alkotunk új dualizmusokat vagy konkrét jellegű trihotometriákat, valahányszor arról van szó, hogy valami új, még általunk alaposan föl nem értékelhető jelenségcsoportot hevenyészve felmérhessünk. Ez az oka, hogy a politikai pártokat mindig éles ellentétekbe, dualitásokba fejezzük ki, pedig in concreto rendkívül sok átmenet van köztük és önmagukban is legtöbbször nem egységesek s így nem is két párt van egyszerre, hanem több. Hasonlókép, ha kiváló egyéniségek egymáshoz való viszonyáról van szó, igen gj'akran konkrét képet, valamilyen irányú triumvirátust alkotunk belőlük (Bismark, Moltke, I. Vilmos császár; Kossuth, Széchenyi, Deák; Andrássy, Apponyi, Tisza stb.). Spengler azonban túllépi azokat a határokat, amelyek az egyszerűbb értékformák használatában megengedhetők. Ő az egyes nagy kultúrákat teljesen kiragadja a történelem folyamából s olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amelyekkel egyedül a biológiai jelenségek, a szerves életet élő egyének bírnak. Ez az egyéni élet a maga szervezett mivoltában előttünk túlzott értékkel bir, a tudomány által megnemesített tükörképe lévén, a mi sajátos, egyéni életünknek. Amikor Spengler az egyes nagy kultúrákat az egyéni és szerves élet összes kritériumaival felruházza, nem csupán születést, kifejlést és elhalást tulajdonítva neki, hanem a sajátos tulajdonságok egész seregét, ezzel tulaj donkép nem tesz mást, mint amikor a múlt idők embere az ő isteneit felruházza mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek itt a földön előtte becsesek s konkrét, önönmagához igen hasonló személyekké teszi őket. Spengler nagjr kultúráit ép úgy nevezhetnénk Pallas Athénének, vagy ha az élet múlandóságát domborítanók ki, Baldurnak, a tavasz, az ifjúság istenének, aki Loki cselszövése miatt meghal. Hol van mindettől a történelem folyása megmérhetetlen számú egyes jelenségeivel, amelyek sokszor egymásba fonódnak s kisebb-nagyobb kultúrák?! képeznek ugyan, máskor azonban igen kis csoportokban játszódnak le, de a történelem kialakulására ezek is hatnak. Ha a történelmi eseményeket meg akarjuk magyarázni, erre a Spengler féle egyszerű, izoláltságukban szükségkép a történelem, sőt az egész világkép relativitását, széteső voltát involváló értékelések nem elégségesek, hanem igenis szükséges mindazon értéksémák használata és mindazon következtelések levonása, amelyek elménknek mai nap rendelkezésére állanak. És akkor nem Spengler relativitást hirdető és pesszimizmust keltő eredményeihez kell jutnunk, hanem teljes joggal így beszélhetünk: Elismerjük, hogy a jelenségek temérdekségével állunk szemközt s nem könnyű azokon győzedelmeskedni. Helyzetünk a sakkjátékoshoz hasonlít. Adva van a mező a maga számtalan lehetőségével. A játék megnyitása tőlünk függ, de tapasztaltuk, hogy a megnyitások közül egypár jobban megfelel az adott tényezők természetének, tehát inkább ezekhez ragaszkodunk, mert nagyobb sikert biztosítanak. Teljesen elvetni ezeket a módokat s újakat kezdeni: nem lehetséges, mert a dualisztikus cs trihotometrikus felfogási módok nem csupán egyszerű alkalmazások