Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

120 regét fűz hozzá), emez averzióval tölti el s ezért legtöbbször valamely ijesztő irtózatos eseményei köti össze.1 A teret azután felosztja újra két részre, a két legfontosabb tájéknak az ő érdekeihez legközelebb álló ellentéteit emelve ki, amikor már négy világtájékot különböztet meg. Ennél tovább azonban az egyszerű elme nem megy, mert érdekei nem kivánják. Ugyanígy osztja fel a társas viszonyokat is. A törzs minden primitív népnél két részre oszlik, a 8—10 éven alóliakra és a társadalomba felvettekre (a felvételt mindig nagy ünnepétyek kisérik). Az ausztráliai törzsek vérségi kötelékei, amelyek házassági, vérfertőzési tilalmat fejeznek ki, tehát erkölcsi értékelések, szintén hasonló alapokon választatnak el egymástól, mert szigorúan törvényszerűen 2, majd ezek mindegyike iijra 2, az így előálló 4 újra 2, ez a 8 újra 2 vérségi félre tagolódnak és számuk eszerint vagy 2 vagy 4 vagy 8 vagy ritkábban 16. Amint a tapasztalatmező nagyobb darabjait ekként kettéosztja és értékeli az egyszerű elme, ugyanígy jár el a tapasztalatban szétszórtabban szereplő jelenségekkel is. így választja el az élénk és feltűnő vagy más tekintetben neki fontos színeket (vörös, fehér, sárga, fekete stb.) azoktól, amelyek érdeklődése körén kívül vannak. A gondolkodás kifejezője a nyelv lévén, az egyszerű ember nyelvében csak egypár szín fejeződik ki, míg a többit s a színárnyalatokat nem tekinti értékesnek, névre méltónak. A jólétet biztosító (a birtok, a szükséges szerszámok, a jószág tárgyai stb.) vagy őt más szempontból érdeklő számos egyes jelenséggel szemben az egyszerű elme szintén a dualisztikus értékelési formát használja fel. A mennyiség, a több egyforma birtoklása fontos itt előtte s ezért a dolgok bizonyos halmazát szintén kettéosztja: mindazt, amit értékesnek tart, ujjain és szavakkal megszámlálja, az ezen felül levőket egj'szerűen «sok»nak nyilvánítja.2 A primitív ember számolásának vizsgálata adhatja meg számunkra a legvilágosabban azt, hogy a dualisztikus értékelés rendszerének mi a tulajdonképeni lényege. A számsori egységek megállapításához annak folyamán jut el az egyszerű elme, hogy az egymáshoz hasonló értékes jelenségek elrendezésekor — azok mennyisége lévén előtte leginkább fontos — azt veszi tekintetbe, hogy az illető jelenségből több vagy kevesebb van-e? Ez vezeti ahhoz, hogy a két jelenséget magasabbra értékelje az egynél s így lesz alapja az első számrendszernek a 2-es, mint a birtok 1 Palau szigeti hiedelem szerint a cápák minden este el akarják nyelni a lenyugvó napot. (Frobenius : Das Zeitalter des Sonnengottes 1904. 417.) Az Eddában a Nap és a Hold testvérek. Sietnek, mert két rettentő farkas van a nyomukban, melyek őket felfalni igyekeznek. 2 A sok fogalma ezért aszerint távolodik, amint az elme fejlettsége balad. A botokudok 2-ig, a bakairik 6-ig számlálnak szavakkal, a 2-nél illetve 6-nál többre azt mondják, hogy sok (Steinen, Unter den Naturvölkern Zentral-Brasiliens, 406. Ehrenreich, Über die Botokudos. Z. f. Ethnologie, XIX. 46.) Az 5-ös számrendszer elterjedése után a 20 lett a sok kifejezése (Laertes 20 tulkot ád Eurykleiáért, Odysseus több mint 20 daliával ér fel), majd az 50 (Priamos 50 fia, Danaos 50 leánya, Pénelopé 50 rabnője), a 10-es számrendszer bevezetése után pedig a 100, majd az 1000, végül a millió.