Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 1. szám - Az emberiség multjáról és jövőjéről

119 Mi az oka, hogy az egyszerű elme az eget értékesebbnek tekinti a töldnel ? Mindenesetre egyfelől az éggel összefüggő jelenségek, a nap, a hold, a csillagok nagyszerűsége, amelyek csodálattal töltik el a szemlelót s érdeklődését magukra terelik. De az ég értékelésénél s a földtől való elválasztásánál más ok is szerepet játszik és ez: az elme központi helyzete, amely a tapasztalatok közti tájékozódást önmagától számítja s a tapasztalatmezóben irányokat különböztet meg, amilyenek az előtt és mögött, a fent és lent. Minden ilyen iránypár egy-egy dualisztikus értékítélet is. Afelé fordul a primitív ember, amit értékesnek tart, a többit a háta mögött hagyja és negligálja. A fent és lent dualisztikus ertekpárja hasonló természetű. Amit naponta szemlél, az a tér, ahol mozog és cselekszik: a tér lapos síkjába és fölfelé törekvő horizontjába eső jelenségek értékesebbek a primitív ember előtt, mint a nem szemlélt vagy cselekvése körébe nem esö dolgok. Ezért osztja ketté a primi" tiv elme a földi életmezót földfelettire és földalattira, az alvilág, a sötétség, minden rossz, aljas és rút honára. Ugyanilyen módon választja ketté a földfeletti részt; az alacsonyabb rész, a föld és a földi jelenségek lesznek a kevésbbé értékesek, a fentebb eső rész, az amúgy is csillogó fényesség pedig az értékesebb és minden értékes földi dolog dicső párjával teli. Amilyen alapokon a szemlélt dolgok összességére nézve értékel a primitív ember, ugyanúgy választja el, amint már jeleztük is. családját, hazát, barmát, azt a közvetlen embercsoportot, amelyhez tartozik, minden más jelenségtől. Ami ezen a körön belől esik. az elótte értékes, ami kívül, az értéktelen. Ez az oka annak, hoay szinte semmit sem tud. de nem is akar tudni a vele ellenséges törzsekről vagy a tőle kissé távolabb esö vidékekről. A törzs emberei eo ipso jók, az ellenség emberei (vagy bármely idegen) mind rosszak. A törzs és az annak érdekkörébe eső földdarabnak a többi jelenségtől való dualisztikus megkülönböztetése eredményezi azt, hogy a primitív ember a saját törzsének embereit és azok viszonyait, azt a földdarabot, amelyen él. rendkívül pontosan ismeri. Érdeklődési köre ugyanis nem terjedvén oly extensiv módon ki, mint a mienk, az egyszerű elme az ó szűkített birodalmában értekeit iien jól és pontosan megvizsgálhatja es megfigyelheti. A primitív ember az ó szükséges és kedvelt foglalkozásai, a vadászat és halászat, az igen primitív földművelés vagy pásztorkodás érdekköreivel igen apró részletekig tisztában van és az erdei vagy mezei állatvilágban bámulatosan tájékozott. Mindez a dualisztikus értékelési mód segítségével történik, és pedig akként, hogy az egyszerű elme érdeklődési körén belől tovább is folytarja a kettéválasztást. A térre nézve például az eddig felsoroltakon kivül más iranybeosztasokat is megállapít. Felosztja a teret a két legfőbb tájékra, mert ezekhez fűződik az élelme megszerzésére annyira fontos napfelkelte és naplenyugta. Amaz rendkívül értékes előtte Cs ez az oka, hogy annyi szép ménese aranyszőrű lovaival, hatalmas tehéncsordája és rénfalkája. (V. ö. Munkácsi Bernát: Vognl népköltési gyűjtemény. I. kötet. Kiegészítő fűzet. CCLXXXI— CCCXXVII.)