Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 8. szám

xe 92 mindig több és nagyobb jogokat ad, mint melyeket a legkitűnőbb em­beri egyéniség teljesen gyakorolni képes, de mert ezt azok érdeke kí­vánja, kik absolut országban a fejedelem nevében kormányoznak, s ha­talmukat saját érdekükben mindig terjeszteni iparkodnak. Az egység utáni törekvések nem fekszenek a fejedelem érdeké­ben, ki ha a Lajthán tul is alkotmányos népek felett uralkodik, Magyar­ország beolvasztása által nem nyerne semmivel több hatalmat, mint me­lyet mint alkotmányos király hazánk felett gyakorol; sem Ausztria né­pcinek érdekében. Sőt miután az önállás, melylyel Magyarország saját ügyeit kormányozza, a birodalom másik felének hasonló állását feltéte­lezi; biztosan előre látható, hogy saját jogaink védelmében Ausztria alkotmányos népeinek támogatására számolhatunk, mindaddig, ruig az a birodalom hatalmi érdekének veszélyeztetése nélkül lehetséges. Természetesnek találja szónok, hogy miután alkotmányunkat soha nagyobb veszélyek nem fenyegették, mint valahányszor a birodalom külső megtámadásoktól biztosnak érzé magát, ha egyesekben azon meg­győződés támadt: miként a birodalom hatalmi állásának fentartása nem fekszik érdekünkben; de épen oly bizonyos az, hogy e természetelleni helyzettel együtt meg fog változni az állás is, melyet nemzetünk e te­kintetben elfoglalt. Mert miután azon kapcsokat, melyek e hazát a birodalom tarto­mányaival a sanctio praginatica értelmében Összekötik, felbontani nem akarjuk, s raig ezen viszony megmarad, .az állás, melyet nemzetünk Európa népei közt elfoglal, a birodalom hatalmi állásától függ; miután ennek fentartása anyagi érdekeinkkel is a legszorosabb kapcsolatban áll, s ha a múltra tekintünk, nemzetünk e hatalmi állás megszerzéséért legalább ép annyit tett, mint a birodalom bármily más népe, s ha a jövőre hazánkat, főkép a keleti kérdés megoldásánál leg­alább ép annyi veszély fenyegeti, mint a birodalom bármely más részét: én — úgymond —• nem láthatom át, miért viseltetnék nemzetünk a birodalom hatalmi állása iránt kevesebb érdekkel, mint más nemze­tek azon viszonyok iránt, melyek külső állásuk felett határozók. A magyar nemzet, épen mert büszke, nem fogja tűrni, hogy a bi­rodalom, melynek felét képezi, gyönge legyen, de ha ennek elhárítá­sára áldozatokra kész is, s ha kész vérével és vagyonával ál­dozni királyáért és a hazáért, de nem készül áldozatot hozni alkotmányából. Nem is a birodalom érdekében kell áldozatot hoznunk, mert — úgymond — mi, kiket Magyarország népe és nem más választott kép­viselőiül, csak Magyarország érdekeit s nem másokat tarthatunk sze­münk előtt. Első kötelességünk tehát követelni hazánk számára: mindazon önállást, melyet nemzetünk törvényeink értelmében igényelhet, s mind­azon szabadságot, mely Európa egyik legrégibb alkotmányos népét megilleti; kötelességünk követelni, hogy miután Magyarország soha a bi­rodalomnak alávetett tartománya nem volt, hanem az 1791. törvény értelmében szabad külön alkotmánynyal biró ország; hazánk számára a kellő befolyás biztosíttassék, mindazon viszonyok elhatározásában, melyek a pragmatica sanctioval felvállalt közös kötelességekből folynak; kötelességünk őrködni a felett, hogy a mennyiben a megválto­zott körülmények egyes intézkedéseket tennének szükségessé, melyek az eddigi gyakorlattól eltérnek, Magyarország önállása ez által ne ve­szélyeztessék, s mint eddig volt, ugy ezentúl ne a birodalomnak tarto­mánya, hanem annak kasonjogu fele maradjon. S miután szónok constatálja, hogy szabadságunk legbiztosabb garantiáját a birodalom minden népeinek alkotmányosságában talál­juk, — s miután elmondta, hogy a birodalom fcloszthatlan együttma­radását csak minden népeinek közös .szabadsága biztosítja, mely mó­don fogta fel, szónok szerint, a fejedelem is magas feladatát, igy fe­jezi be beszédét: Hazánk jólléte, a birodalom állása s az alkotmányos elveknek szilárd megállapítása Európa ezen részében talán a törvényhozás hatá­rozataitól függ, s az előttünk fekvő felirat első nyilatkozatunk. Tartozunk ezen felvilágosítással a nemzetnek, mely legfontosabb érde­keit kezünkbe tette le, s tartozunk azon népeknek, kikkel fejedelmünk egysége által szoros kapcsolatban állunk,, kiknek egyetértése nélkül az előttünk fekvő fontos kérdéseknek megoldása lehetetlen, s kiknél áz egyetértés semmi által sem eszközöltetik előbb, mint ha azon nézete­ket, melyek Magyarország törvényhozását vezetik, teljesen ismeri. „Azon kívül — úgymond — van még egy ok, mely engem a felszólalásra indított, s ez az,: mert ha mindent elfelejtünk is, mi a bi­rodalom Lajtán tuli felének képviselőházában, az utolsó évek alatt tör­tént, nem fogjuk elfelejteni a rokonszenvet, mely hazánk elnyomott jogai iránt ott egyesek által kimondatott, s mert illőnek tartom, hogy most, midőn a szólás rajtunk van, kimondjuk mi is, miként nemcsak saját alkotmányunk legerősebb támaszát, sem a birodalom nagy jövő­jének, biztosságát, csak minden jogok tiszteletében, csak a birodalom minden részeinek alkotmányos szabadságában látjuk, s ha annyi re­ménynyel tekintünk a jövőbe, ezt csak azért teszszük, mert a fejede­lem azon elvekhez kötötte nevét s uralkodásának dicsőségét. „Nagy nehézségek állnak előttünk, a sebek, melyeket a korlát­lan hatalomnak hibái, mely felettünk 13 évig uralkodott, hazánkon ej­tettek, a birodalomnak, hasonló okok által előidézett állapotja, a ter­mészetes bizalmatlanság, mely a Lajtán innen a birodalommal való érintkezés iránt a mult tapasztalásai által elöidéztetett, s azon előítélet, mely a Lajtár^ tul uralkodik, s a birodalom hatalmát, söt fenállását csak a birodalom nagyságában látja, s mindezekhez a birodalomnak egészen sajátságos helyzete, mely miatt az alkotmányos életnek formái nálunk változás nélkül nem alkalmazhatók; mind ez látszólag legyözhét­len akadályokat gördít feladatunk elébe. De ha a birodalom csakugyan, mint a világ hiszi, európai szükség, s ha annak fenállása, mint mi meg vagyunk győződve, csak az alkotmányos szabadság által lehetséges, a fonnák fel fognak találtatni, melyek által ez létesíthető. „Nem rögtön talán, mert hosszú törekvések után, de bizonyosan, mert egyről meg vagyok győződve, s ez az, hogy a fejedelmi szó, melylyel alkotmányunk jogalapjai elismertettek, s a birodalom minden népei alkotmányos szabadságra hivattak fel, — a szó, mely a trónról mondva asnyi milliók meggyőződésévé vált, s melyet a történet föl­jegyzett lapjaira, honna'n semmit kitörülni nem lehet, minden nehézsé­gek, fondorkodások, ellenszegülések daczára végre teljesülni fog. Grh y cz y Kál. beszéde az eddigi országgyűlés legfényesebb pontja. A szigorú okoskodás meggyőző erejével s mégis mind a tárgyak elren­dezésében, mind fogalmazásuk módjában és hangjában oly ritka tapin­tattal lé.pett föl, hogy az ellcnvéleményüekct is meghódította. Sajnáljuk, hogy tér szűke miatt beszédéből csak némely részleteket emelhe­tünk ki. Örömmel constatálja, hogy a trónbeszéd a jogvesztés elméletét mellőzi; de nem tagadhatja, hogy mellőzve van a jogfolytonosság elve is, a mennyiben alkotmányunk és törvényeink életbeléptetése még min­dig nem következett be. A kir. trónbeszéd a korona által közjogi legfőbb kérdéseink ér­demében az 1861-ki országgyűléshez intézett követeléseket lényegük­egymást kölcsönösen világosítsák, melegítsék. Hogy e világítást, melegí­tést Pulszkyék regekönyve is minél sikeresebben gyakorolja, szivéből kívánja egyik legparányibb SZIKRA. Egy emlékkönyv a mult évből. -m fid Az egri érsek a mult évben tartá aranymiséjét; Az ünnepélyt a főmegyei papság meg akarván örökítni, egy emlékkönyvet adott ki. A gondolat valóban helyes volt s a kivitel megfelel a szép eszmének. A terjedelmes 324 sürü nyomatú s negyedrét lapból álló könyv nagy ré­sze, egy több íróktól készített s tárgyaik által összefüggő monographiát alkot. Két versen s egy a pápai aranyrózsáról készített értekezésen kí­vül, kilencz régészeti, történeti, életrajzi s irodalomtörténeti rajzot vesz az olvasó, melyek mindnyájan az egri érseki megyére vonatkoznak. Mondanom sem kell, hogy nem mind egyforma becsüek, de azt nem hallgathatom el, hogy egy sincs a kilencz közt, mely relatív becscsel ne bírna s egy más tekintetben, többé kevésbbé irodalomtörténeti nye­remény ne volna. Ipolyi czikke kétségtelenül tárgyánál, terjedelménél, kritikai feldolgozásánál fogva és elegáns folyékony s eszmékben gaz­dag stíljéért is fölötte áll a többinek, melyek közül csak egy: a Balás­syé versenyez vele s egy, a Pergeré, csak a választott tárgy érdekessé­gével közelíti meg azt; de az olvasó a többit is elégülten fogja letenni, a történetbuvár pedig mindnyájában becses adatokat talál. Fő az egész könyvben, hogy egyik czikk a másikat egészíti ki s egyik a másikkal kapcsolatban egy monographiává alakulnak, melynek központja két­ségtelenül az egri megyének népszerű fopásztora. De azért ez a könyv nem a hizelgések könyve, s ha itt akadunk némi áradozásra, ha némely szóvirág nagyon bujának fog tetszeni, ne csodálkozzunk rajta :'sine gra­tia aut ambitione bonae tantum conscientiae pretis ducebantur . Ma­gam is, más egyház tagja, e sorokat írva, á főpásztor nagyságának ha­tásától nem tudtam menekülni. Nem is kívántam. Elolvasva a főpapnak annyi melegséggel s he­lyenként oly találó vonásokkal (Perger J á n o s által) irt életrajzát, önkénytelenül támadt fel bennem a gondolat: íme egy főpap, kit sokan társai közül most és jövőben méltán választhatnának példányképül! Nagyobb emotióktól ment élet, mely a jótékonyságot tűzte feladatává, őszinte hazaszeretet, mely magas befolyását nem arra használja, hogy a vallás köpenyében politikát űzzön. Közel négyszázezer forint van ko­ronkénti adományokban kimutatva, az alamizsna összegeken kívül, s nem számítva ide rendes évi fizetéseket nevelési czélok előmozdítására. Bizony a gazdag érseki jövedelem ez idő szerint jó kezekben van. Mi magát az életrajzot illeti, inkább anyag jövőre, szerző minden törekvése mellett is, hogy mücsin által a tárgyul választott főpaphoz méltóvá, s élvezhető olvasmánynyá tegye. Szerzőnek igaza van , feladata nehéz volt, hogy sem a kegyeletet ne sértse, sem az igazságot a kegyelet ér­zésének fel ne áldozza. S nem ez volt a legnagyobb nehézség. Bármily ildomos kézzel nyúlt is azon vonáshoz, hol a főpapot politikai szabad­elvüségért rehabilitálja — itt nem egészen találta el a kellő hangot. Nem saját hibája ez : rá nézve lehetlen volt e feladatot megoldania. Bar­takovics életének államférfiúi vonásait államférfi fogja valaha méltá­nyolni — s arra az adatokat nem itt keresi. Maga a történet szolgál­tatan dj a. Az emlékköny v következő czikkét: az egri egyházmegye alaku­lását, B a 1 á s s y tói már ismertettem e lapokban, mint önálló füzetben megjelent monographiát. Hasonlag megjelent önálló füzetben, sőt könyvárusi uton kapható

Next

/
Oldalképek
Tartalom