Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 8. szám

93 re nézve fenntartja. A mód és eszközök, a kiindulási pont, az indokok, melyekkel a kitűzött czélok eléretni szándékoltatnak, változtak ; de a czélok maguk nem változtak, ugyanazok most is, melyik 1861-ben is, korábban is már kitűzve yalának. E czélok. azonban nem lehetnek czélok, csak eszközök. A beszéd egyik legfontosabb része a pragmatica sanctio, a közös ügyek s a birodalom egysegének, fejtegetése. „Helyesen történt — úgymond — hogy a sanctio pragmaticában kölcsönösen elismert jogalap választatott. De — folytatja — e jogalapnak, a pragmatica sanctiónak értelme a kir. trónbeszédben sokkal tágabb körre terjesztetik ki, mint a melyre azt a valósággal roegegyezöleg kiterjeszteni lebet, és ezután abból oly következmények vonattatnak le, melyek abból ki neui fejthetök. Tökéletesen áll ugyanis, hogy a pragmatica sanctio a felséges osztrák ház kih'illtáig, állandóan megállapította az annak uralkodása alatt álló országoknak és tartományoknak ffloszthatlan együttmaradását, és áll az is: hogy [ennyi és ily hatalmas országok erejének ugyanazon egy uralkodónak személyében való egyesítése, annak, s az uralkodása alatt álló országoknak a dolog természete szerint nagyhatalmi állást szerzett és biztosit: de a pragmatica sanctiónak nevezett alaptörvény a felséges uralkodóház alatt álló országok Ős tartományok Ö3SZ3gének nagyhatalmi állásit, mely törvény által különben sem létesíthető, ha megalapította is, nem állapította meg: főleg pedig nem állapította meg oly módon, hogy abból Magyarországra, a pragmatica sanctióban határozottan kijelölt kötelmeken tul, más, ujabb kötelezettségek is, jogszerüleg hárittathassanak. Még kevésbbé állapította meg továbbá a pragmatica 'sancúo közöttünk s ö felsége többi országai és tartományai között azon jogviszonyt, mely szerint azért, mivel azok belkormányzatuknak alakját megváltoztatván, legközelebb alkotmányos jogokkal ruháztattak fel, Magyaroszág saját alkotmányát ezekhez idomítva, szükségképen és kötelességszerüleg átalakítani tartozzék, s hogy e részben félre ne érts nek, nem késem kijelenteni, miszerint szivemből örvendek azon, hogy Lajthán tulí szomszédaink alkotmányos jogokkal bírnak, s hogy azok birtokában megmaradjanak, őszintén óhajtora, és bizton hiszem, hogy a magyar törvényhozás erre mindig kellő figyelemmel is leend, de azt? hogy e miatt Magyarország alkotmányának átalakítására jogszerűen köteleztethessék is, annyival inkább el nem ismerem, mert Lajthán tulí szomszédaink sem tartották kötelességüknek, midőn alkotmányuknak birtokába léptek, kérdést tenni maguknak az iránt, tekintettel lenni arra, hogy . az ö uj alkotmányuk a saját fejedelmük által biztositott, sokkal régiebb magyar alkotmánynyal összeegyeztethető-e? Pedig ők velünk egyenjogúak, igen, de uraink nem lehetnek, s azért, ha kívánják tőlünk, hogy uj alkotmányos életüknek fenntartására figyelemmel legyünk, ezzel viszont ők is azon kötelességet vállalják magukra, miszerint viszont tekintettel legyenek arra, hogy a mi alkotmányunk is szintén fenntartassák. „A közös ügyek alatt én is csak azon viszonyokat érthetem, melyek hazánkat,ö felségének többi országaival és tartományaival közösen érdeklik. Én a csak tegnap szólott képviselő urat nem követhetem e térre, melyre nézetem szerintminden esetre idő előtt lépett, midőn a közösügyek mibenlétének tárgyalásába már is belebocsátkozott. Annál is inkább pedig nem követhetem e térre, mivel beszédének mindjárt elején kimondá, hogy e részben csak saját egyéni nézetét fejezte ki. —• Elég alkalmunk és időnk lesz a dologhoz akkor szólanunk, midőn ezen tárgy tüzetes tanácskozásunk szőnyegére kerül. Annyit mindazáltal most sem hallgathatok el, hogy a felirati javaslatnak azon szakaszából, a melyet a t. képviselő ur szó szériát idézett, s a mely Magyarország részéről a törvényszabta kötelesség mértékén tul méltányosság alapján és politikai szempontokból teendőkről szól, a kö»ös ügyek elismerésének azon tág elemzése és azon kötelességszerű elismerése, a melyet a t. képviselő ur elősorolt, egyáltalában nem következik, annyival is inkább pedig nem következik, mivel a felirati javaslatnak sark- és kiindulási pontja, melyre alapítva van, a pr agmatica sanctio. A pragm. sanctioban pedig a közös ügyek létezésének alapja és oly tág értelmezése, mint ezt tegnap hallottuk, s mint a kir. tronbeszédben is felállítva van, nézetem szerint benn nem foglaltatik. Mert a külügyek a pragm. sanctiónak elfogadása előtt is Magyarország és a cs. kir. örökös tartományokra nézve közös fejedelmeink által együtt és egyetemlegesen közösen kezeltettek; az 1848-ik esztendőig pedig, a midőn a közös viszonyok törvényeinkben először emiittettek, a külügyeken és némely közös katonai testületeken és intézeteken kívül Magyarországnak a cs. kir. örökös tartományokkal törvény szerint más közös ügye nem is volt. Ezen állításomnak indokolásául azon kétségtelen történelmi tényre hivatkozom, hogy a pragm. sanctiónak keletkezése és elfogadása után az 1848 ik esztendeig Magyarországnak nemcsak külön beligazgatási, igazságszolgáltatási, vallás- és oktatásügye volt, hanem voltak a magyar országgyűlés által külön zsoldos ujonczokkal ellátott magyar ezredeik is, volt külön közmunka és közlekedési, adóztatási ipar, cs a mindig létezett közbenső vámok mellett külön kereskedelmi rendszere, mindezeknél fogva külön kincstára is, melyekről ő felségének a fejedelemnek megegyezése és hozzájárulásával a magyar országgyűlés mindig önállóan rendelkezett. „Mi legyen a birodalom egységes léte, életének feltétele alatt értendő, ezen kitételek határozatlan értelme mellett határozottan nem tudhatom, de hogy mily fontos legyen a név, melyet emliték, a birodalom eszméje, tüstént világos lesz önök előtt, ha figyelembe venni méltóztatnak, hogy ha az ausztriai monarchia a „birodalom" e szónak Lajthán tulí értelmében, azaz á'lam, egységes állam, melynek Magyarország csak egyes alkatrésze, koronaországa, tartománya, akkor indokolatlanok mindazon követeléseink, melyeket a köz-és államjogaink vissz iállítására nézve törvényes önállásunk és függetlenségünk alapján mindannyiszor tevénk, jogosultak az octoberi diploma és februári pátens, s a monarchia összes köz- és államügyei elintézésének Bécsben öszpontositása — igazságos, mert örök törvénye az emberi észnek, hogy a rész alárendeljé magát az egésznek, s hogy a rész érdekeinek háttérbe kell vonulniok az egész érdekei ciött. Mindenekelőtt tisztáznunk kell a fogalmat, mely az ausztriai monarchia, az ausztriai birodalom nevezete alatt értendő. Kétséget nem szenved, hogy a felséges ausztriai ház uralkodása alatt álló országok és tartományok külviszonyaikban közös fejedelmük ö felsége által törvényeink szerint is jogosan együtt és egyetemlegesen képviseltettek. E tekintetben tehát nézetem szerint külviszonyaikra nézve ezen országoknak és tartományoknak összege az ausztriai monarchia egy birodalmát, ő felségének birodalmát — ha ugy tetszik, e<;y államot — képez, mely mint ilyen, a világ minden államai által elismerve van, melyre nézve mindazonáltal azon tény, hogy e birodalom több önálló országokból és tartományokból áll, az által európailag szintén folyvást elismertetik, — hogy valamint hajdan, midőn az ausztriai Örökös országoknak fejedelme a világ akkori első trón-jának, a római német császári trónnak birtokosa volt, a római császári czirn mellé, ugy most is minden európai ne v.zetközi államszerződésekben az ausztriai császári czim mellé a felséges ausztriai ház minden többi országainak és tartományainak czimei, ós ezek között kiváltképpen Magyar- és CsehorisIpolyiArnold derék értekezése: Az egri megye sz. János apostol és evangélistáról nevezett régi székesegyháza az egri várban. A vállalat legterjedelmesebb s legnagyobb becsű munkája öt lap kőrajzzal 79 lapon, mely egyaránt tanulságos, kellemes olvasmány s nemcsak az adatoknak kritikai összeállításaért becses, hanem egyes, benne elszórt kritikai fejtegetésekért is. Ilyen pl. megrostálása azon adatnak, ha vajon Egert szent István építette-e, s az erről beszélő íróknak összeállítása, ilyen megvizsgálása azon bypothesisnek, ha vajon az egri székesegyház általa épült-e? Másik becsét e füzetnek az egyetemes archaeologiai tájékozások teszik. S cz, párosulva könnyűd, élvezhető és kellemes feldolgozással, a munkát a laicus olvasó előtt is kedvessé teszi. Ipolyi eddigelé is sokat tett a. régészet népszerűsítésére. Nála az alapos, komoly tudományosság kellemes öltözetben, sima behízelgő arczczal jelenik meg. Nem kívánja, hogy tudósnak' látszassák, arra törekszik, hogy mindenki által érthető legyen. S igy van, hogy mire az olvasó az egri székesegyház történetének végéhez ért, már is bizonyos archaeologiai tájékozottsággal bir. Csak azon helyre utalunk, mely az egymást felváltó építészeti stíleket írja le (a 105-dik lapon kezdve), s melynek ismerése meg fogott volna menteni némelyi írót- attól, hogy sz. Istvánnal góth templomot építtessen. E becses mü mindent összeállít, mit az egri székesegyházról tudni lehet. Feltárja előttünk ezt, mint szükségleti épületét, leírja ujon építtetését monumentális alakban, román stílben, követi átalakulását' goth ízlésre, mely mellett is román izlésü kettős tornyú alakzata meghagyatott, leírja az épülés történetét, magát az egyházat virágzása tetőpontján, ékítményeit, követi hanyatlását és romlását, adja az ujabb ásatások eredményét, mely egyik föforrásul szolgált a nagybecsű értekezéshez. Csak e pár sornyi tartalomból is láthatja az olvasó, hogy ez egészben nagybecsű s részletekben is gazdag értekezés, a magyar archaeologia legbecsesebb közleményei közé tartozik. Minden forrást felhasznált szerző, mi rendelkezésére állott, s a történeti adatokat mindenütt összevetette az épületromjainak fellelhető adataival. Csak ez uton érhette el ezélját, hogy a templomnak igaz történetét adja. Kevesebb mondandóm van az emlékkönyv többi értekezéseiről. Az egri megye főpásztorainak különös jogairól Porobszky értekezik tartalmas összeállítással. Telekesy püspök életét Pázmán dolgozta ki. A Rákóczy korszaknak ezen egyik legtiszteletreméltóbb alakját sok előszeretettel dolgozta ki szerző, s müvét még becsesebbé teszi az, hogy több uj adatokkal illustrálta azt. A nagy embernek hányatásai, szenvedései magában is érdekes képet nyújtanak, de ez értekezés nemcsak ezt tárgyalta — nyújtja a papnövelde történetét is, mely Telekesy nevének egyik maradandó emléke. így örökíté meg Foglár György nevét az egri jogiskola s e kettőt összefoglalva Zsendovics tollából vesszük. Meg is érdemelte azt e férfiú, ki gazdag jövedelmei mellett igen egyszerű volt még háztartásában is, csakhogy nagyszerű eszméjét életre emelhesse. Azután következik Vochler czikke „az egri megyének, érseki főmegyévé emelésével szétosztatása", azután V e z e r 1 é é az egervári prépostságról. Végül Ihász nagy szorgalommas alapos ismerettel összeállítá az egri megyei papság irodalmi munkáll kodását. Ennyi az, mit ez emlékkönyv nyújt az egri egyházmegyéről. De e rövid tartalom-jegyzék is mutatja, hogy az egri főmegyei papság ez emlékkönyvvel egy becses munkát adott a történetirodalomnak. SZILAGYI SÁNDOR. 'GSjod (Cnobo >arla