Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 7. szám - A válaszfelirati bizottmány javaslata

83 hogy legalább egy kicsinykét ne kötekednék velünk, azt mondván, hogy a mi hazánkfiait a nyilvános szavazás terrorizálta, hogy sokan politikai meggyőződésüket feláldozván, a folyammal úsztak stb. Honnan tudjuk ezt Kuranda ur ? vagy tán a Botschafter egyéb inventarium-darabjaival ezt az indokolatlan nézetet is által vette ? De majdnem elfeledte ni megemlíteni, hogy Schindler ur egyebek közt azt is állítá, miszerint az itteni országgyűlések azért fognak oly hamar berekesztetni, hogy a követek re legyenek kénytelenek in corpore meghallgatni a miéinkuek kifakadásait „a régi osztrák hazafiság ellen.a Ha Önök valahol mi nálunk ily kifakadással találkoznak — én innen még semmi ilyest nem birtam felfedezni — méltóztassanak azt spiritusban eltétetni és alkalmilag Schindler urnák, szavai igazoltatása végett, lelküldeni; ő cs. k. jegyző Mariahilf külvárosban. Vagy tán a doctor urnák is oly csodásjelességü távcsöve van, mint a melyről Beckmann, az udvari színház komikusa e napokban azt mondá, miszerint az — a távcső — oly jó. hogy ha t. birtokosa sz. István tornyáról a Schneeberg felé néz, nem csak az ottani havat és jeget tisztán látja, hanem még a kabátját is begombolni kénytelen, oly közelről érzi az ottani hideget! Hogy a hét nevezetességei közül semmit se feledjek ki, még két bankárról kell szólnom . kik most közbeszéd tárgyai. Az egyiket nem nevezem meg, csak azt mondom, hogy a legismertebb személyiségek közé tartozik és nevezetesen finom modora által oly híressé lett, miszerint itt azt mondják róla, hogy a börze régen felfalta volna, ha ezt a börziánusok többségének — Mózes törvényei meg nem tiltanák. Ezen ur tehát, a ki nevezetesen galicziai Károly Lajos vasúti részvényekben játszik, hallomás szerint, ujabb időben fél milliónál többet vesztett és ennél fogva itteni bankházát végképen megszüntetni és Párisba kiköltözni szándékozik. A másik Schey bankár, a kin azon ritkaság történt, hogy a nemzeti bank közgyűlése igazgatónak megválasztá, de ő íelsége a megerősítést megtagadta. Nem közölhető mind az, a mit e tárgy körül rebesgetnek, de egyet mást szabad lesz megemlíteni. Már ő felségének egyik kirándulása alkalmával Schey ur, mint az illető vasút egyik igazgatója az indóházban megjelent, de azonnal észrevette, hogy a császár nem részesíti Őt többé az elébbi kegyes bánásmódban. Tudakozódott tehát — egyéb hirek is szárnyalván — a minisztereknél, nevezetesen a pénzügyérnél, vajon fogna-e mint bankigazgató megerősíttetni, különben inkább arról gondoskodnék, hogy meg se válaszszák. Hanem Larisch gróf kijelenté, hogy neki semmi kifogása sincs az illető ur ellen, kit a többi megválasztottakkal be is adott, de midőn a császári kabinetből a névjegyzék visszakerült, egyedül Schey neve volt kihúzva. Bizonyos, hogy mindez az Eszterházy-Zichy-féle ügygyei van összefüggésben; ezt pedig nem bolygatjuk. Még csak azt jegyezzük meg, hogy Schey ur a maga bankházát szintén fel akarja oszlatni, ingatlan vagyonát mozgósítani; mialatt pedig ez történnék,szoros vizsgálatot követelni maga ellen, melynek befejeztetése után végképen kivándorolna Párisba. Nincs szerencsém ez urat ismerni, de annyi bizonyos, hogy a börze rettenetesen savanyu képet vágott azon hirre, hogy két matadorja -— Schey ur és az a másik — neki hátat akar fordítani. Vajon ez urak személyét szeretik-e oly nagyon, vagy pedig nem búsulnának távozásukon, ha csak pénzök itt maradna ? ez oly kényes kérdés, melyét nem merek eldönteni. (Fk.) A bécsi lapok természetesen a magyar országgyűlés föliratával foglalkoznak, s mig első (pénteki) czikkeikben a munkálat összes benyomása alatt elég szelíden nyilatkoztak, szombati czikkeik már a javaslat egyes pontjait veszik bonczkés alá s egy némelyikök oly csodálatosan nyilatkozik, hogy részünkről meg azon kell csodálkozni, vajon voltaképen mit vártak ök a magyar fölirattól. A lajtántuli szabadelvű s részben magVar érzelmű lapokon kivül kivételt képez az öreg „Presse" is, melyről örömmel konstatáljuk, hogy a mint'első czikkében is higgadtan nyilatkozott a fölirati javaslatról s benne elég támpontot talál, melyekkel kapcsolatban a további alkudozás becsületesen folyhat, ugy ujabbi czikkében is inkább Magyarország mellé sorakozik, mit, ha puszta rokonszenvből nem is, teszi azért, hogy mint czikke elején mondja: „Már régóta látjuk a hűbéreseket a magyar törekvések ellen fordulni; nevezetesen ma az ö közlönyük a legmegvetöbb modorban nyilatkozik Deák munkája fölött. Oly lapok, melyek azon gyanúban állanak, hogy a kormányt szolgálják, szintén erős tüzelést kezdtek Magyarország ellen. Hasonlót tesznek más lapok, melyek függetlenséggel dicsekszenek, de kövévált Schmerlingianismusnál egyebet nem képviselnek, holott bizonyos félhivatalosak tiszta Belcredianismust izzadnak minden likacsukból. karhoz csatlakoznak a föderalisták, kik a lehető legrosszabbat mondják Magyarországra. A gyűlölet ily szövetkezése okvetlenül megdöbbent. E gyűlölök nem szeretetünk tárgyai. Szenvedélyességök arra int, hogy több mint muló érdekeltséggel tartózkodjunk a magyar államférfiak képe mellett s majdnem Schiller szavát szeretnők megfordítva használni: Hol minden gyűlöl, ott Cai*íós számára talán van ok szeretni." Már az ,,Ostd. Postu-ról ezt nem állíthatni. Neki szemet szúr a „parlamentaris magyar kormány." Azt mondja ugyan, hogy „mi részünkről csak javaihatjuk, ha a parlamentaris kormány eszméje Ausztriában mind többször szellőztetik és gyökeret ver, noha magától érthetőleg első sorban a birodalmi kormánynak szeretnők a parlamentaris qualificatiot tulajdoníttatni. Mindamellett ugy rémlik nekünk, hogy a magyar országgyűlésnek parlamentaris kormány utáni követelése, egy harczias nemzet iránti tisztelet daczára is, nehezen legyőzhető ellenállásra fog akadni." Gúnyolódik továbbá, hogy a fölirati javaslat a merő jogfolytonosságot követelve, mégis saját minisztériuma eljárása iránt kezdetben elnézéssel akar lenni s azt óhajtja, vajha e felelős minisztérium megalkotása előtt hunyna szemet az országgyűlés — igy volna aztán létesíthető a birodalmi egység, vagy a mint mondja, a „feloszthatlan egész." Erre ugyan bátran azt kérdhetnők, hogy vajon csakugyan oly édes gyümölcsöket termett-e az a birodalmi egység Bach és Schmerling modorában s nem-e boldogabb volna közös fejedelem alatt, mindegyik a maga módj Ausztria és Magyarország, ha népei i maga módja szerint kormányozva. Bécsben készült chablon-rendszer nélkül ki volnának elégítve ? Az „Ostd. P." által homályosan idézett félhivatalos lap a „Wiener Abendpost", mely azt akarja kisütni, hogy a fölirati javaslat nyilatkozataiban oly követelések foglaltatnak, melyek uz általános állami föladatokkal ellenkeznek, pedig ezek megóvása illeti első sorban az osztrák államférfiakat. E követelésekre vonatkozólag mondja továbbá a félhivatalos „Abendpost:" „De azt már most is kimondhatjuk, hogy egy külön felelős minisztériumra s a municipiumok helyreállítására czélzó követelések az elérhetőnek mértékét túlhaladni látszanak. Az ünnepélyes nyilatkozat, melyet a magyar országgyűlés m. é. dee. 14-én hallott, s melyben a birodalmi egység fölosztatlan s föloszthatatlan integritásában fennentartása lett hirdetve, arra bírhatta volna a bizottságot, hogy tartózkodott volna oly kérelemtől, melynek teljesítése majdnem egy volna az állam fölosztásával. Ugyan e módon az 1848-ki határozatoknak revizio előtti visszaállítását oly kívánságnak mondhatjuk, melyet elnyomni, csupán a visszaemlékezés szomorú következményeire is elég lett volna." Bízik különben, hogy a javaslat még nem bírja az összes ház szavazatát, s reméli, hogy a plénum mind azon helyeket ki'fogja'.hagyni, melyel<fa legfelsőbb államtekintetekkel ellenkeznek! A „Wien. Abendpost" elfelejti, hogy ő felsége az általa idézett trónbeszédben a pragmatica sanctióban is kifejezett „feloszthatatlan és elválhatlan együttmáradást" emelte ki, melyegy üttm áradás korán sem oly fí e i e li s e i n h e i t, minőt B a c h korszaka talált föl legelőször sót olyan, melylyel magyar önálló minisztérium korán sem ellenkezik. ] -rtfilf) XZ^QOU Sfi'üí"• Oii>T fty,. - ÍISSOlíílOíi ííJlííei/ i9 \ { Mov. tiohb'jyh áavgóhlod ,aa steíoBvhloJ Külföld. I'CSt, fcbiv íf. Anglia sokkal rendezettebb állam, semhogy a parlamenti ülésszakokat megnyitó trónbeszédek a világra nézve valami különös érdekeltséget gyakorolnának. Rendezettebb ez állam belől s konservativabb szellemű kifelé, semhogy oly feszültséggel várnók az uralkodói szózatot nemzete képviselőihez, mint várjuk például a gondviselést játszó franczia császári nyilatkozatokat, de melyek újabb időben szintén vesztettek érdekűkből. A mostani angol trónbeszéd sem képez kivételt a majdnem stereotyppé vált elődeiből s a mi ezúttal, legalább az angol nemzetre nézve érdekesbbé tette, az legfeljebb azon körülményben található, hogy a királyné, hosszú szünet után, most legelőször nyitotta meg személyesen a parlament üléseit. Általános fontosságú mindössze az Egyesült-Államok iránti viszony megpenditése, melyre nézve örül, hogy az amerikai belháború megszűnt s eltöröltetett a rabszolgaság, melynek Anglia soha sem volt barátja. Az irlandi mozgalmakról hiszi, hogy a kormányon kivül minden jól gondolkodó ember szintén kárhoztatni fogja ezen a közbiztonság ellen intézett merényleteket. Az osztrák kereskedelmi szerződésre vonatkozólag pedig reméli, hogy e szerződés Ausztriát is a terjed-