Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 7. szám - A válaszfelirati bizottmány javaslata

84' tebb kereskedés előnyeiben fogja részesíteni. Á belreforniok melyek az angolokat leginkább kielégíthetnék, oly gyöngén s távolról vannak érintve, hogy a reformot sürgető manchester-pártiakat aligha ki fogja elégíteni. Mig az angol tronbeszéd épen az állam jó rendje s kielégítő helyzete miatt oly színtelen, addig a franczia senatus válaszfelirata servilis pharaphrazisa a trónbeszédnek melyhez pontonkint ragaszkodva, alig hogy Mexikó ügyében mer kissé önállóbb hangot emelni. De még e kérdésben is gáncs nélkül fogadja a kormány intézkedéseit, hálát szavazván neki azon igéretért, hogy az emlékezetes mexikói expeditiót meg akarja szüntetni, mit egyértelműnek tart azzal, hogy most már Francziaországnak tág és termékeny küL piacz van biztositva. Németországon, nevezetesen aporoszkirályságbannőttön nő a belviszály, s a kölni lap le is foglaltatott, hogy a képviselőknek a szabadszólásra vonatkozó tiltakozását közölni merészelte. A mult számunkban ismertetett Hoverbeck-féle javaslatról most foly a vita a porosz alsóházban, a mi Bismarck urat nem gátolja, hogy Ausztriát ijesztve, sértegetve arra birja, vonuljon ki Holsteinból, engedjen szabad kezet a porosz miniszterelnöknek annectáló igényei kielégítésére. Sőt porosz jegyzék is érkezett Bécsbe, mely formális panaszt emel Ausztria rosz közigazgatásáért Holsteinben, de a mely jegyzék osztrák részről komoly visszautasítással találkozott. Az ausztriai lapok örülnek a kormánynak e rég óhajtott szilárd föllépésének s a „suaviter in modo fortiter in re-u féle politikát leghelyesebbnek tartják Poroszország túlkapásai ellen. Az európai nagyobb udvarok, mint látjuk, kevés érdeket képesek gerjeszteni a külföldi politikában. Annál közelebbről érdekel, mi hazánk főfolyója déli partjain történik s nagy zaj nélkül, úgy szólván nesztelenül mind közelebb közelebb hozza a keleti kérdés megoldása szükségét. Nem Konstantinápolyban fog legelébb bomladozni a keleti birodalom, melynek európai jogosultságát csak tűrve nézik századok óta a többi'nagyhatalmasságok. E hajdan erős birodalom hatalma akkor kezdett csökkenni, mikor Görögország elszakadt, s a támadások most is nem a Bosporus öblében fognak ellene először intéztetni, elég sok a csak félig a török birodalomhoz tartozó ország, mely már-már elszakadva, maholnap a porta souzerainitási jogát sem fogja többé elismerni. Ilyenek mindenek előtt a dunai fejedelemségek. Francziaország ama rendezése, mely a nagyhatalmaságok kénytelen kelletlen beleegyezésével Kuza franczia ezredest tevé I. János czime alatt fejedelemmé, már akkor is az ideiglenesség bélyegét viselte homlokán, és való igaz, hogy OláhMoldvaország azóta se boldog, se elégedett nem volt. Kuza hg uralkodási tehetetlensége kimerítette az országot s a védhatalmasságok követei hiába fogták körbe, őt szépszerével lemondásra kényszerítendők. Kuza nem ugyan isten segedelméből, de a francziák hatalmas császára kegyelméből birván a herczegi koronát, azt oly könnyen le nem teszi, hanem hagyja a dolgot a legvégsőig menni, meg nem gondolván, hogy ügyszólván már a legszélső határ legszélén áll. A védhatalmasságok közt Anglia és Francziaország a leghatalmasabbak s akaratjuk a Duna torkolatánál legtöbbet nyom. De közvetlen hatalmat gyakorolni ott Ausztria van hivatva s Ausztriának szerencsés csillagzata biztosítja neki Anglia barátságát s hozza közelebb Francziaországhoz, mely tudván a jövőbe látni, orosz szövetségese megbizhatlanságáról pedig meggyőződvén, hajlandó oly combinatiókra, melyek az Al-Duna mentén is megerőtleníteni képesek az orosz befolyást, helyébe ültetve a nyugati civilizatio erejével s hatalmával rendelkező keletre támaszkodó Ausztriát. Ha Ausztria császárát szt.-István koronája díszíti, Magyarország révén jut azon történelmi jogok birtokába, melyek a keleti kérdés megindításakor, kötelességévé teszik a tettleges föllépést. A Dunafejedelemségekhez hasonló sorsban, s. a portához hasonló viszonyban áll Szerbia is és nem nagy történelmi emlékezés kell hozzá, hogy Belgrád magyar neve Nándorfejérvár s ott is hajdan magyar királyok uralkodtak. A nyers foglalások korán mai napság már tul vagyunk, de a porosz korona jogászok százados okmányokból böngésznek jogczimeket, s világos jogczimeket érvényesíteni a történelmi tudomány mai haladásánál többé nem oly nehéz. Függő kérdéseket meg kell oldani s a bomladozó birodalmak tartomán yainak szoktak jegeczedési központjai lenni> mely felé gravitálnak — ezt mutatja, hogy többet ne említsünk, a legújabb időben Olaszország. Olaszország csak két kis része nem csatlakozhatott az óhajtott központ köré, s a fegyverzett béke átka két birodalmat zsarol, közvetve visszahatván egész Európa politikájára. Francziaország közelebbi törekvéseinek sikerült közeledést létesíteni közte s Ausztria között. Hirek mondják, bár alapos tudósítások hiányzanak, hogy az olasz kérdés s a két szomszéd hatalmasság viszonyainak rendezése képezi egyik főtárgyát. Lehetetlen elgondolni, hogy a merészen kombináló Napóleon csak a legközelebb fekvő tényekre irányozná figyelmét, Ő nagy csoportosításokat tud teremteni, s valóban egy felől Anglia, Francziaország és Ausztria — másfelől Porosz- és Oroszország nem oly agyrémes állítás j de mindenesetre olyan, mely gondolkodóba ejtheti még azokat is, kiket első sorban a magyar kérdés megoldása érdekel. Flórencz, febr. 5. A minisztérium nehéz időknek néz elébe, mert a kamara mostani időszaka viharos lesz. Scialoja financzterve a bizottmányban kétfelé osztatott, a bevételi budgetről De Luca fogja a jelentést készíteni, a kiadásról P e p o 1 i őrgróf. Egyik sem barátja közülök a mostani kormánynak, s nézeteik az ország fináncziáinak helyrehozatala tárgyában nagyban különböznek a finánczminiszteréitől. De ott van még a Drouyn de L'huys levelezése is Malarettala septemberi egyezés iránt, mely most a franczia sárga könyvben közzé tétetett, s itt Olaszországban a legroszabb benyomást szülte, mert bebizonyítja, hogy a nemzet diplomatice lemondott Rómáról mint fővárosáról, bárhogy csürje-esavarja is LaMarmora parlamentaris beszédében. Az ellenzék nem fogja elszalasztani ezen alkalmat, hogy a kormány kétszinüségét bebizonyítsa, s kimutassa, miként csonkult meg gróf C avour híres programmja Olaszország egységéről. A mult kamarában ilynemű interpellátió nem lett volna veszedelmes, mert a jól betanított többség letorkolta volna a kevés számú ellenzéket s a nélkül, hogy a kérdés velejébe belebocsátkoznék, egyszerűen a napirendre tért volna át. Most azonban az ellenzék valódi hatalom, s e szerint megválik, vajon a parlamentáris kormány elégségesen meggyökeresedett-e már a félszigetben, ugy hogy az ellenzék is kormányképesnek elismertetik, vagy pedig Bismarckféle állapotoknak küszöbén állunk-e ? A kamarát nem lesz nehéz eloszlatni, csak hogy nehezebb lesz La Marmorának kedvezőbb kamarát nyerni, mint a mostani. A képviseleti rendszer Olaszországban most fogja kiállni tüzpróbáját. Ezen rendszernek a félszigeten alig vannak traditiói, a rómaiak nem ismerték, még a köztársasági időkben is csak Róma volt szabad, a többi országnak nem voltak politikai jogai; a középkorban szintén nem ismerték a képvise^ letet az olasz köztársaságokban; a szabadság s demokratia eszméje mindenütt csak a fővároshoz volt kötve, Flórencznek volt politikai élete, nem Pisának s Pistojának, miután a szomszéd város hatalmába kerültek. Szicziliának volt ugyan alkotmányos rendi képviselete, de a sziget soha sem birt befolyással a szomszéd félszigetre s annak polgárosodására. Sőt a legújabb időkben Mazzini iskolája is csak nehezen barátkozék meg a képviseleti rendszerrel, az Összeesküvés mindig központositá s nem türé a vélemények különbségét, a szabad vitát képviseleti testületekben , s ennek eredményét, a kölcsönös engedélyek utján kieszközlött egyezéseket. Ugyan azért a veres párt 1860-ban jóformán visszavonult a választásoktól, a párt nagyrészének, nem volt semmi bizodalma az alkotmányos királyságban, csak kevesen választattak meg követekül, s ezek közül is sokan elmaradtak a kamarai ülésekből az első vereség után. „Hiába harczolunk," igy szóltak, „mert a többség mindig leszavaz, számunk kisebb, minthogy győzhessünk." Mordini azonban és Crispi folytatták háládatlan feladatukat, mindennap megveretve s a győzelem reménye nélkül fenntartották elveiket, s végre mégis kivívták, hogy öt évi fáradság után az uj választásoknál pártjuk tekintélyes számban küldessék a parlamentbe. Az igaz, hogy időközben meghalt C a v our , kibe a nemzet bizott, s kinek lángesze kipótolta a kamara tehetetlenségét. Halála után kitűnt aztán a többség sajnálatos középszerűsége, s a nemzet megunta régi képviselőit. Brofferio a szellemdús piemo,nti követ igen mulatságosan tudja előadni a módot, miként alakult a kamra 1860-ban. Valami városka az Abruzzókban, igy szól ő, nem tudta magát elhatározni, minő párthoz álljon a választásnál, s azért elküldött egynehány városi tanácsost, bizottmányban előbb Garibaldihoz, aztán Cavourh o z , hogy nézeteikkel megismerkedjék. A város atyái felkeresték Garibaldit táborában, Santa Máriánál, s napkeltekor az udvarban talál-