Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

67 cz. által kizártaknak, s ennélfogva, ha a törvényszabta censusaal birnak, összeirandóknak határozta. Estve a jelen volt értelmiség Hatfalu di Antal felhívására és elölülése alatt, bizalmas értekezést tartott a képviselő jelölés tárgyában. A felső kerületből egyhangú ragaszkodás nyilvánult Ocsvai Ferenczhez. Az alsó kerületet illetőleg nem jöhetett létre nézetegység. — Gróf W a s s Samu, Felszegi Samu, B u t y á n kormányszéki tanácsos, Bohetielu naszódi főkapitány, és Vajda László voltak egyik s másik oldalról ajánlva. A választás valószínűleg febr. 22-dike körül lesz. Mult hó 20-kán a széki törvényhatóság is a f. kir. főkormányszék által közlött kegyelmes kir. leirat következtében bizottmányi ülést tartott, mikor is a középponti választmány tagjai megválasztattak. Ugyancsak jan. 27-kén középponti választmányi ülés tartatván, középponti választmányi jegyzőnek megválasztatott: Kovács Márton; az összeíró bizottmány tagjainak feladatul tűzetett ki f. hó 28-án d. e. 7 órakor a város köztermében, a kezökbe adoct 1848-ki II. tczikket, és a f. 1866. Boldogasszony hó 10-kén kelt utasítást szem előtt tartva, az összeírást megkezdeni, és azt f. hó 31-ig be is végezni. Aranyosszék bizottmánya jan. 26 dikán tartotta első ülését, s intézkedett a választók öszszeirása tárgyában. Követjelöltek: Z ey k József és Gál Miklós. A „K. Közlöny" Udvarhelyről jan. 31-röl kelt távirata szerint Oláhfaluban egyhangúlag Gál János választatott meg országgyűlési képviselővé s ez az első erdélyi választás. Magyal' tengermellék. Fiume az adriai tengerpart azon részén levén, hol az mélyen a száraz földbe vág és hatalmas öbölt képez, valóban mind azon tulajdonokkal bír, melyek nemcsak Magyarország első' kikötőjévé, de tán az egész osztrák birodalomban legtőkéletesb kikötő helylyé tehetnék. Fölösleges itt azon szomorú politikai helyzetet vázolni, melynél íogva e nagyreményű tengerparti város jövőjében folyvást csalódik. Ellökve és vonzva a birodalomtól és Magyarországtól, mint anyaországától, úgyszólván örökké küszöbön marad s azon apró érdekekhez kénytelen csatlakozni, melyek folyvást gátolják, hogy igazán világvárossá legyen. Derék tengerészlakossága nem birja élvezni az előnyöket, melyek után a város sóvárg, ha gazdag Magyarország legelső kiviteli piaczává válhatik. Kikötője közel 300 nagy és középnagyságú hajó befogadására elégséges s csak arra vár, hogy szükség-esetén tágítassék; egyik legkényelmesebb egész Dél-Európában, a partraszállás és megrakodás kívánni valót nem hágy; közelében elnyúló számos öböl,sok hajógyárral,az utóbbi tiz év alatt legalább az ott épült hajók tonnatartalma szerint többet tett, mint Ausztria többi hajógyára mind összevéve. Mindez számos előnyöket biztosit Fiúménak, melyeket csak fel kellene használni, hogy a város emelkedésével az egész anyaország gazdagsága, jólléte emelkedjék. Trieszt, a folyton ápolt, de háládatlan kedvencz gyermek a birodalom millióit fogyasztja, de vissza nem adja, legalább nem azon arányban, mint a sokkal háladatosabban fizető Fiume tehetné, ha reá a vetélytársára pazarolt kedveskedések csak tizedrészét is fordítanák. De nem is kedveskedésre szorul ez egészséges szervezetű; rosz bánásmód által beteggé tett emporium. Csak kihathatna reá Magyarország, mely Fiume virágzóvá tételében saját érdekeit ápolja. Csak ne mostoha gyermekként tekintené a birodalom e várost, melynek emelkedését a folyvást dajkált Trieszt siratni találná. Sokkal 1848 előtt már országgyűlési határozatok tárgya volt Fiume vasúti összeköttetése az anyaországgal s még maiglan is pium desiderium e vonat létesülése. Akkor még Trieszt sem szülte meg a milliókat elnyelt semmeringi vasutat, mely Őt a birodalmi székvárossal összekötvén, egy ugrással belesodorta az összes birodalmi forgalom élénk mozgalmaiba. Fiume árván maradt s rögtönös felvirágzásához most sem lehet nagy remény. A magyar tengermellék nevezetesen Horvátország s nagyrészt Magyarország csekély iparossága, a földmivelés sokhelyt kezdetleges állapota, a lakosság szegénysége s ennek következtében csekély fogyasztóképessége mind megannyi akadálya a tengeri kereskedés felvirágzásának j az iparosság pedig nem igen kényszerült tetemesb kivitelre is számító termelésre azon védelem folytán, mely ben évek hoszszú során át kényelmesen élt s külföldre nem szorult, miután belföldön magagasabb áraknak örvendhetett. Magyarország pedig okvetlenül hivatva van arra, hogy a kiviteli kereskedésben tekintélyes szerepet játszék, noha vérmes reményeket nem szabad épen a gabonakivitelhez kötnünk (mint azt a vasúti állomások üres raktárai szűk esztendőben eléggé bizonyítják) j Amerika ugyanis néhány hét „Érzem ugyan — így szól a többi közt levelében — hogy (színmüveim) a nagyobb elme várakozásának meg nem felelnek, s némely hiányosságok azokat sötétségbe vonják: de mégis kecsegtet a remény, hogy a buzgó tanuló első zsengéit a felszentelt mester méltányolni tudja s öntehetségét mértékül nem veszi sat." 3) Kinél „méltóbb bírót e hazában nem talált" — igen szívélyesen fogadta Károlyunk sorait. —Betegsége ugyan leköté a „széphalmi mester "-t, — de a „váratlan örömmel vett sorok"-ra „ágyban fekve" irá meg válaszát. írod, hogy katonaságod Tégedet sok ideig tartván a haza határain kívül, nyelvünkkel szorosabban csak most kezdesz ismerkedni. Örvendj szerencsédnek! a Te magyarságod velős Te ifjú vagy! az ut terhes: de egy kedvező isten segélyével megfutod. Menj teljes elszánással neki, s a nehézség el ne lankasszon, a haszontalan taps el ne szédítsen. 4) Kazinczy buzdításai becsvágyát ébreszték fel a fiatal költőnek. Schakespeare-t és Schillert tevé drámai tanulmányainak tárgyává; magyar irály tekintetében a „Bácsmegyei Levelek" szerzője lön p.éldányképe: tanult és olvasott, teremtett és irt. „Széehy Mária"' „Pártütők" „Mikor pattant, nem hittem volna" „Kemény Simon." s „Kérők" előadásai egymás után aratták (május 3, 5, 8 s 10-én) az elismerést; színpadi dicsősége tetőpontját érte el, midőn (sept. 20-án) „Tatárok" előadását Ferencz király, fenséges neje s Albert, az ősz tescheni herczeg megtekinték s dicséretökre méltaták. Szerte hordták a vidék színészei Kisfaludy drámáit e hazában, a közönség hozsannával üdvözlé magyarzamatu darabjait, lapjaink mint „irodalmi tüneményt" említek s mi több Müller könyvárus száz váltó forint tisztelet dijt ajánla — egy színmüvéért. Valószínűleg ő kapta irodalmunkban az első tiszteletdijt. Ó volt ekkor hazánk legnépszerűbb költője! Megvívó a hír szárnyaKisfatudy nevét a külföldnek is: GaalGyÖrgy tius 20. 3) „Kisfaludy K. levele Kazinczy Ferenczhez14 Pest, 1820, martius 15. j§ „Kazinczy Ferencz levele Kisfaludy Károlyhoz." Széphalom, 1820, | s Festetich Albert gróf versenyezve forditgaták színmüveit németre 5) honossá váltak müvei egyes német színpadon is, egyik tekintclyesb német lap magasztalásai között határozottan egyes német színműírók fölé emelé 6), sőt A n g o 1 o r s z á g b ó 1 is nyilatkozott az elismerés : Dr. Bowring János (a „Poetry of the Magyars" szerzője) felkérte az ünnepelt írót, engedné meg, hogy műveit angolba áttegye. E három év (1819—22) volt Kisfaludy Károly éltének színműírói egyszersmind legdicsőbb korszaka. Hátramaradt éveit már az „Auróra" foglalja el, azon vállalat mely irodalomtörténetünk lapján örökité meg életét. Mint Metastasió, ki végnapjaiban ifjú tűzzel szólamla meg: „Babért, babért nekem!" ; mielőtt élte elaludt, véghónapjaiban ismét a drámai babér után nyujtá ki — Károlyunk kezét. — „Jövő hónapban neki ülök Trencséni Máténak, —Csák legyen tehetségeim próbaköve" 5) „Dolgozni van kedvem, reményem éltemet, ezentúl szebben ós a köznek több sikerrel szentelhetni" 'j). „Éjjel s nappali kézzel dolgozott Károly e végső terve" kivitelén, betegeskedés, orvosi tilalom, végelgyengülés nem gátolák, hogy ez agyában megalkotott nagyszerű conceptiót megvalósítsa. De ineggátolá a h a 1 á 1: „Csák", mely munkálkodását koronázni volt hivatva — töredékes hattyúdalává lőn! -nra osafVf ys>.ix A • * > - "• . ,: -•• * * Kisfaludi K. drámái nem remek müvek, nem is ebben keressük .érdemét. — 0 hozta be színmüveinkbe a társadalmi alapeszmét, nemzeti szint, alakjait a mi világunkból vevé, költészete e hon üde levegőjét lehelli. 0 adott irodalmunknak, közönségünknek nemzeti drámát. O teremte drámánknak magyar közönségét! * S mig a magyar dráma él: „ Nem rothadó laurusból Viseled koszorúdat " (Zrinyiász, I. Ének 3. y.) MÁTRAI ERNŐ. 4) „Theater der Magyaron." e) Kisfaludy K.-nak Toldy Ferenczhez irt leveleiből. (1829, nov. 17 és 1830, május. 31.)