Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 6. szám

68 alatt gőzösök s szállító hajók által tömérdek gabonát vitethet Angliába, Spanyolország ujabban szintén rendelkezvén vasutakkal, a termesztésben egyre halad, Kaliforniában, az argentini szabad államokban a gabonatermelés évről évre gyarapodik, nem is említve a dunai tartományokat s Oroszországot. Mégis az egész osztrák tengeri kereskedés nagyobbrészt oly termel vényekre szorul s azok által nyer éltető anyagot, melyek többnyire Magyarországból kerülnek. A közvetlen tengeri szállítás, ide nem értve az éjszaki német kikötők által közvetítettet: liszt, mely gyakran egész hajóterhekben Braziliába is vitetik, kevés aczél, papir, főkép Fiuméből, valamennyire üveg- s fémárúk és magyar bor. Liszt Egyptomba is megy gőzhajón, sőt a földszoroson keresztül Keletindiába is; a Peninsulae és Orientál Company ugyanis Egyptomon túli vonalai és ügynökségei egész lisztszükségletét Triesztből szállítja, de Fiuméből is szállíthatná. Ugyancsak Fiume szállíthatná, pedig Trieszten keresztül mennek, habár kicsiny, mégis rendes borszállítmányok An- \ gliába, s a keleten is mindinkább lábra kap a magyar bor. Szegszárdi vörös bor hordókban már több izben ment Buenos-Ayresbe és szép keletnek örvend. Még trieszti szakférfiak is dicséretesen említik, hogy a magyar szállítóknak szivén fekszik terményeik nemzeti hire s készebbek inkább veszteségeknek és nyereménycsökkentésnek tenni ki magukat nemzeti bélyegök külföldön megtartása által, s inkább békén várják, hogy az ottani fogyasztó megbarátkozzék a magyar borküldemény nyel, semhogy boraikat franczia, vagy más czég alatt mintegy a fogyasztásba becsempészszék. A fiumei kereskedelmi kamra a Re voltella bizottmány munkálatához kért és adott véleményezésében, kétli azonban, hogy a belföldi termelés képes legyen versenyezni a tengerentúli forgalomban, minthogy a szárazföldi termelők azt állítják, hogy még az osztrák szabadkikötőkben sem állhatnak meg s Ausztria termeivényei még a keleti piaczokon sem vívhattak ki tért. Nagyobb kereskedelmi virágzás föltételei a kamra szerint ezek: 1) Hathatós intézkedések a földmivelés emelésére j 2) a védvámrendszer eltörlése; 3) a valuta tökéletes rendezése; 4) a német kereskedelmi törvény behozása a magyar korona országaiban is (?!), mihamarabbi életbeléptetése az uj magán tengerészeti törvénynek, gyorsított intézkedés társulatok engedményezése körül, egyforma rendszer behozása mérték és súlyra nézve; 5) az osztrák vasúti hálózat kiterjesztése és tökéletesítése, — Fiume 20 év óta remél vasutat! A Revoltella által tervezett s a bizottmány által támogatott, sőt immár elhatározott tengerentúli expeditiót Fiume minden erejéből támogatná s az ottani hajózók, kik az osztrák hosszabb utú hajók negyedrészét birják, már is KeletÁzsiát, Ausztráliát stb. látogatják. Míg a magyar kiviteli kereskedés oly emporiummal nem bir, minőt neki nem Trieszt, de egyedül Fiume nyújthat, addig — s az magyarázatra sem szorul — nagyobb mérvű úgynevezett világforgalomról szó sem lehet. De föltéve is az esetet, melynek előbb-utóbb ugy is be kell következni, hogy Fiume az anyaországgal vasút által összekötve, első és kiváló kikötője lesz az országnak, magával ez egy ténynyel még nincs kielégítve a világkereskedés minden igénye s korán sincs elég téve akár az ország, akár Fiume szükségének. De, hogy Magyarország termelésének nagy része Fiúmén át kerüljön a világpiaczára, azt olcsó és egyenes vasúti összeköttetés által elérhetjük. És e tekintetben bátran versenyezhetnénk is Trieszttel, mely a birodalom éjszakibb, iparos tartományai termelését nehezen vonhatja körébe. Csehés Morvaország kivitele ugyanis mindig Hamburgnak s az éjszaki kikötőknek fog tartani, hova a szállító bér Prágából 85—90 kr. mázsánkint, holott Triesztbe 2 frt. 66 kr. Sőt mi több: Prágából Hamburgon át China legnagyobb kikötőjébe Hongkongba csak 1 frt. 80 kr. a szállító bér, tehát jóval kevesebb, mint ugyanonnan Triesztbe. Eddigelé Magyarország gabonatermésével s malomtermékeivel, egyes nagyobb kivételeket leszámítva, nagyobbrészt csak a vámegyleti határon való átszállításra volt szorítva; Magyarország pedig, melynek borai nagyobbrészt holt tökeként hevernek az országban, méltán kívánhatja — mondja a Revoltella bizottmány is — hogy nyers terményeivel és gazdasági iparra termékenyeivei a világpiaczain versenyezhessen s jól tudván, hogy a hova kivitel létezik, onnan természetes fejlődés mellett behozatal is képződik, idegen termékek könnyebb behozhatását követeli. De még a triesti kereskedelmi bizottság, Triest érdekeinek hű védője is kimondja jelentésében: hogy „Fiume vasúti összekötése nélkül Horvátországgal és Dél-magyarországgal, a tengermellék forgalma mindig gyöngélkedni fog, mert nem terjedhet elég gyorsan sugáralakban oly országok felé, melyek már is termelő- és fogyasztóképesek; hanem továbbra is egyetlen egy vasúti táusulat kizáró uralma alatt fog állani, melynek tarifáját mindig csak saját vonala érdekeinek szigorú megfontolása fogja eredményezni s mely Önmagával versenyezni soha nem fog". A kiviteli czikkek közül Trieszt legfőbb éltetője a fa, ennek meg legnagyobb részét Magyar- s Horvátország szállítja. Fiuméből mindennemű papir, (a legfinomabb levélpapírtól fogva a legközönségesebb csomagoló papírig) megy a világ minden irányában, Anglián keresztül is; és Dél-Amerikával vagy Keletindiával közvetlen összeköttetés esetén az üzlet még nagyobb terjedelemre is képes. Papir 1850-ben még csak 40,600 mássá vitetett ki, rongy ugyanakkor 44,000 mázsa. 1861-bena rongykivitel 5000mázsára apadt, a papirkivitel 92,500 mázsára emelkedett, mi az iparos fejlődésnek egyik legörvendetesebb jelensége. Csakhogy az adriai tenger jelenleg, fájdalom, kiesik a nagy világforgalomból. Nemcsak a Kelet- és Nyugateuropa közötti közvetítő kereskedés veszett el az Adriára nézve, de a déli Németország és Svajcz felé folytatott kereskedésben is nagyszerű versenytársai akadtak Fiúménak s Triesztnek s Marseille jóformán túlszárnyalt bennünket. Csak a suezi csatorna létrejötte fog a dolgon kissé változtatni, Ausztriának azonban addig nem szabad kereskedelmét elhanyagolnia. Valamint a nagy forgalom leszállítja a szállítóbért, ugy viszont ennek alacsony volta a forgalmat is szaporítja. Németország vasutain mind a két tényező közreműködött, főkép miután Ausztria kereskedelmi forgalmának legnagyobb része, saját déli kikötői elhanyagolásával az idegen északi kikötők felé tart. Csak ha az Adria melletti hazai kikötőket valódi emporiumokká tehetjük, számíthatunk olcsó szállításra, mely mai napság a vámtarifánál is fontosabb, és ezért óhajtjuk: fiumei vasút, jöjjön el a te országod! K. Az evangélikus főiskola Eperjesen. A főiskolának „evangélikus" epithetonja talán azon sejtelemre ad okot, mintha annak jellemvonását a felekezetesség képezné, és pedig annál inkább, minthogy a teljes gymnasium ós nyilvános jogi facultáson kivül, theologiai karral is bir. Azonban a vallásos erkölcsi irány, mint annyi köz- és magánerények édes anyjának kegyeletes ápolása összefér a tudomány azon nem fölebbezhető Ítéletével, mely a közép-, de főleg a felsőbb tanodák felekezetes jellegét kárhoztatja. A hagyományos jelző : „evangélikus," nem jelenti az intoleráns felekezetesség kedvelését, mint ezt, az egyik jogi tanszék mult évi betöltésénél örömmel tapasztaltuk; hanem jelenti az evangélikusoknak a tanügy körüli autonómiáját, mit nemcsak jognak, de kötelességnek is tekintve, hiven s áldozatkészen folyvást gyakorolnak. Habár nem hallunk is többé olyatén vádat, mely szerint „a lutheránusok akadémiát akarnak alapítani" — mely ezelőtt 198 évvel a kormány által meghallgattatott, s a „bűnös szándék" megakadályozására utasított Eperjes sz. k. város nemes tanácsának nem kis kellemetlenséget okozott: mégis tettleges gyámolitást a közállomány részéről sem az eperjesi, sem más autonóm evangélikus iskola nem élvez; mert azt olyan áron kínálgatták, melyre a hires bölcs ama szavaival kellett felelni: „tanti poenitere non emo" ; —. sőt az iskolák szerény alapitvá-