Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 5. szám - A hajózási törvényekről

59 lami conjeotura tárgyává tenni, és egyedül azon megjegyzésre, szorítkozom hogy azok, kiktől e megtámadás, illetőleg beperelés kiindul, sokkal óvatosabb emberek és sokkal több routineval birnak az intrigue terén, mintsem ily dolgokat határozott czél és kellő biztosság nélkül mernének szélnek ereszteni. (Fk.) Külföld. Pest, jan. 28. Ismét oly pillanatban látnak napvilágot e sorok, melyben a főváros s a vidék kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mit csinál a francziák császára Mexikóval túl a nagy oczeánon, hogy küzd Hispánia és Chili messze partokon, benn Spanyolországban meg forr-e vagy csendesül az izgalom, mióta Prim tábornok, habár csak ideiglenesen is por tugal földre lépett. Mondhatjuk, hogy közönségünk kisebb gondja is nagyobb, mind e külföldi események számbavételénél, mert hisz újra körében mulat a fejedelmi pár, s habár ő fölségeik mostani ittmulatása inkább a courtoisie, mint a haute politique körébe vág, politikai fontossága mégis számbaveendő, mert hisz Ausztria összes külpolitikájára lesz kihatással Magyarország kielégitése általi megszilárdulása, mind hazánk kielégitését, mind a birodalom erősbülését pedig nagyban előmozditja a nemzet és fejedelme közti bizalmas közeledés. Hiába akarnók egyébiránt már is hosszúra fonni a fejedelmi látogatásból származható politikai conjuncturákat, tisztünk szerint el kell látogstfnunk a Szajna partjára, hol a törvényhozó-testület ülésezése megindult, és III. Napóleon elmondta a dictiót, mely csak oly színtelen, csak oly kevéssé elégíti ki Francziaországot,mint békén hagyta Európát. Ha igazságosak akarunk lenni, számba is kell vennünk, a franczia császár ugyancsak kényes helyzetét.Mexikó a szikla, melyen Napóleon egykor csodált állameszélye hajótörést szenvedett. Neki ez úttal csatavesztést, mert —visszavonulásnál több — kellett a kamrák előtt bejelenteni. Az EgyesültÁllamok követelései Mexikó elhagyását illetőleg mind sürgetőbbek,fennyegetőbbek lettek. Napóleon többé ki nem kerülheti huzavonnással az elhalaszthatlan eseményt s így legújabb trónbeszédében kénytelen kelletlen beleharapott a savanyú almába, kijelentvén: ,,En egyezkedem Mexikó császárjával, hogy a hadsereg visszahívásának időpontját megállapítsuk." Hiába veti utána, hogy a nép akaratából alakult csácsári kormány Mexikóban erősödik," jobban tudja azt Francziaország, jobban a világ, semhogy szép phrázisokkal továbbra is ámittassa magát. — Napóleon, számba véve népe követelését, felhagyott Mexikó támogatásával, mely most már épen eredmény nélkül nyelte el Francziaország millió frankjait s ezernyi népét. Es e keserves jelentéssel vége is van minden érdeknek, melyet a szinetlen trónbeszéd Fzaneziaországon kívül költhetett, Legfeljebb stylgyakorlatul említésre méltó az ügyes fordulat, melylyel a külhatalmasságok iránti viszony át jelzi: A szövetssg Angliával erősen hangsúlyozva első sorban áll; a pápáról, Olasz- és Spanyolországról meg Portugáliáról barátságosan, de némi felsőséggel nyilatkozik; Poroszországot és Ausztriát meg sem említi, ha csak azon passus nemjő számba, a hol a Németország irányában gyakorlott semlegességi politikáról megemlékezvén azt mondja, ez ki nem zárja, hogy „Francziaország néha el ne szomorodjék, néha meg örüljön." De Ausztria szó nélkül hagyása csakugyan szemet szúrt Bécsben, miről a „Ll". bécsi levelezője következőleg nyilatkozik : Azokkal szemben, kiket a. franczia trónbeszéd Ausztria irányában tanúsított lakonismusa azon gúnyos kérdésre fakasztja: hol marad hát a barátság Ausztriával? Ezen jóakarókat azzal nyugtathatom meg, hogy két nappal a franczia kamrák megnyitása után G r a mm o n t hg. bizalmas nyilatkozatokat tett M e n s d o r ff grófnak, melyek eme lakonismust eléggé, és Ausztria iránt kielégitőleg megmagyarázzák. ... Ugyan ez alkalommal kiemelhetem, hogy Ausztria szerződéseFrancziaországgal, melyről hetek előtt csak ugy mellesleg lehetett szó, most már formaszerüleg meg van kötve. Ez ugyan nem olyan luxé mint egy harmadik hatalmasság iránti véd- és daezszövetség, hanem oly benső összeköttetés, minő két kormány között lehet mely a kölcsönös érdekek kiegyenlítésén s valamennyi politikai kérdés iránti eligazodáson alapul. Készakarva mondom itt: valamennyi kérdés; mert még Velencze és Róma iránt is határozott Ígéreteket tett a franczia kormány, sőt formaszerü kötelezettségeket is vállalt. Aligha nem e szorosabb viszonynak köszönhető amaz ujabb versio, mely az osztrák-porosz politikában jelezhető s a holsteini kérdés megoldásával van kapcsolatban. Bismarck gr. és K á r o 1 y i gr. osztrák követ között ugyanis heves összezörrenés történt. A porosz miniszterelnök — mint mondják — illetlenül rárivallt az osztrák követre s Ausztria bérviszonyairól a legmegvetőbb modorban nyilatkozott, kijelentvén, hogy Ausztria nemsokára kegyelemre megadja magát Poroszországnak. Nem csodáljuk, hogy e hetyke nyilatkozatra Károlyi gr. is hevesen felelt, Poroszország gyönyörű alkotmány viszály ára utalván feleletében. Az elbai herczegségek fölötti régi vita pedig mégis csak Ausztria és Poroszország között fog eligazittatni s e tekintetben egy, nem régen Altonában tartott tömeg meeting csakugyan kijelentette , hogy ez ügyben Ausztria a helyzet ura, mit Poroszország folytonos túlkapások által elvitázni igyekszik. Napóleon terve pedig, mely szerint a herczegségek fölötti kiegyenlítést európai kongressusra akarta volna ruházni, R u s s e 1 lord legújabb nyilatkozata szerint megbukott. Az angol „Star" legalább írja, hogy Russel Francziaország erre vonatkozó javaslatát egyelőre visszautasította , tette ezt pedig nem elvi , hanem opportunitási tekintetből. Prim fölkelése, mely egy héttel ezelőtt az összes politikai érdekeltséget igénybe vette, e héten szárnyalt hírek szerint már elnyomatott. De e hirek maguk oly zavarosak s annyira ellenmondók, hogy méltán kételkedhetünk valódiságukon. E nézetben van az „Avenir Nat." is, midőn irja: Csodálatosak a Spanyolországból kerülő hirek. A távsürgöny lassabban halad a postánál. Levelezőnk állítja, hogy Prim tbk Portugáliába érkezett s hogy e tény hivatalosan lett jelentve a spanyol kormányn ak lissaboni követe által. A távíró ellenben kételkedni kezd: „A követ — ugy mond — eddigelé semmit sem jelentett s a kormány türelmetlenül várja megerősítését." Annyi bizonyos, hogy a forradalom még le nem rakta a fegyvert. A „pronunciamentok" szaporodnak, és egy 200 emberből álló csapat, mely ideiglenesen portugál földre futott, fegyverrel kezében tért vissza a spanyol területre. Az Egyesült-Államok Mexikó iránti állását már előbb jeleztük. S ewar d két ujabb jegyzéke még több világot vet az egész ügyre. Az egyik Montholon, a washingtoni franczia követhez, a másik Bigelow amerikai követhez van intézve Parisban. Az amerikai kabinet jegyzékei barátságosak, de szilárdak. Az Egyesült-Államok kormányának elégületlenségét nem is idegen hadseregnek „legkevésbbé francziának" — mondja Seward udvariasan — egy szomszéd-államban tartózkodása okozza. Ez elégületlenség oka az, hogy a franczia had Mexikóba szállítása köztársasági kormányt támadott meg, mely kormányforma iránt nagy rokonszenvvel viseltetnek az Egyesült-Államok. iiov u FI tímo orencz, jan. 21. FlorCi.cz mielőtt még Olaszország fővárosává választatott volna, századok óta a művészet s tudomány székhelye volt. Athént kivéve, nincs a világon város, melynek fiai és lakói nagyobb befolyással lettek volna az emberi nem kifejlődésére, mint a flórencziek, s habár a régi dicsőség már régóta elenyészett, a művészet szeretete mindig hagyományos jelleme maradt Flórencznek s mügyüjteményei még a rómaiak mellett is első sorban állnak. Azon számtalan kincseken kívül, melyek a templomokban, kolostorokban s palotákban, hol őriztetnek, hol elhanyagoltainak, a főváros négy nagy gyüjteménynyel bír, melynek híre országokra szól. Az egyik a szépművészeti Akadémia képtára, mely az Akadémia felügyelete alatt áll, a második a középkori szobrászat mindennemű emlékeit egyesíti a B a r g e 11 o helyreállított palotájában, a harmadik a világhírű P i 11 i palota képtára, a negyedik az U f f i z i k nagyszerű gyűjteménye. Itt őriztetnek a görög és római szobrok, a festészet remekei, a régi középkori viselt drágakövek, a nagybecsű M edicis pénzgyüjtemény, a régi mesterek kézrajzai, s az etruriai régiségek. Ezen gyűjtemények élén eddigelé mindig az aristokratia valamely oly tagja állott, ki egyrészről képes volt idegen látogatók előtt