Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 5. szám - A hajózási törvényekről

57 tanpénzek törültessenek el, s hozassák be a régi 3 vagy 4 forintos úgynevezett familiatio. Én is azt óhajtom, hogy az iskolák a legszegényebb sorsú előtt is nyitva álljanak; de azt is kinánom, hogy az utóbbi 17 évben létrejött gymnasialis, vagy reáliskolai könyvtárak, természetrajzi gyűjtemények s természettani museumok, a sikeres tanításnak mind megannyi§ hatalmas eszközei, ne csak el ne hanyagöltassanak, hanem még nagyobb mérvben gyarapíttassanak, miután nemzeti művelődésünk emelkedése egy részt ezen segédeszközök minőségétől függ. Ha tehát a tanpénzek eltörlését akarják honatyáink elrendelni, ne feledkezzenek meg a fenérintett szükségletekről , melyeknek szűkmarkú fedezésére egy főgymnasiumnak évenkint körülbelül 1000, egy algymnasiumnak 600 forintnyi összegre van szüksége, s mely összegek jelenleg a tanpénzből fedeztetnek. Ennyit egyelőre a magyar tanügy rendezéséről. A részletek kidolgozása csak az általános elvek megalapítása után történhetik meg. Dr. LUTTER NÁNDOR. X A hajózási törvényekről. Bizonyosan nagy örömmel vette mindenki a hirt, hogy az országgyűlés által megoldandó nagy feladatokhoz kilencz bizottság alakulóban van, melyek külön tárgyakkal foglalkozva, az összes teendők felett külön terveznek. Abból, hogy ezen szakosztályokról gondoskodva van, mindenkiben élénk remény támad, hogy országos ügyeink a jelen országgyűlés folytán csakugyan tárgyalás alá kerülnek, — legalább ezzeln maga a képviselő testület is ezt helyezi kilátásba. —- Természetes, hogy a kilencz osztályba sorozott teendők között, mindenki keresni fogja azon szakmát, melyhez tartozik. Én a hajózási ügyek fölvételét kerestem, de hiában. — Igaz, hogy a hajózási ügyek egy része a kereskedelmi törvényekben s a nemzetgazdasági érdekek között is tárgyaltathatik s nem lehet kétkedni, hogy a magas törvényhozás gondoskodni szándékozik is a hajózási ügyekről; — de vannak ezeknek oly sajátságos viszonyai, melyek a mondott szakmák keretébe egyenesen még sem foglalhatók s a mennyiben ezekről semmi sem mondatott; nem lesz talán fölösleges róluk külön megemlékezni. Mennyiben a hajózás iparvállatat a szoros egybeköttetésben áll a kereskedéssel, — mint mondám — szabályozható az ipar és kereskedelmi törvények könyve által, s a hajósok fegyelmi viszonyai a büntetőjogba foglaltathatnak, hova akár maguk a folyamrendörségi szabályok is írhatók; nem különben az oktatásügybe egy hajózási iskola szervezése és felállítása is; de ily megosztott berendezést a hajózás fontossága czélszerünek épen nem tarthatna. Sok oly sajátsága van ez életmódnak, melynek egy kalap alá szorítása egyéb, habár rokon nemű, keresetmódok s vállalatok viszonyaival, — könnyen \zavart és határozatlanságot fejtene ki. A tárgy annál több figyelmet igényel; mert a hajózás magyar törvényhozás előtt, egy-két esetet kivéve, mindeddig majd nem érintetlenül maradt s a mi történt is, legfölebb az akkori viszonyokra volt figyelemmel, azóta pedig, már csak 1848 óta is, tetemesen változtak a viszonyok, — folyami rendszabályaink pedig egyátalán hiányzanak. Egy, 1827 dec. 24- dikén Alsó Ausztriára érvényesnek kijelentett folyam-rendőrségi szabályzat szolgált eddig zsinórmértékül, melyet azonban sehogy nem mondhatunk miénknek, mert soha egy országgyűlés sem szólott róla s származási idejénél fogva, oly kevéssé felel meg a mai igényeknek, hogy ott, a hol teljes és törvényes érvényben van is, senkit ki nem elégíthet. E bajon segítendő megjelent ugyan 1858 jan. 29-én a párisi aktát megelőzőleg, egy az időkhöz alkalmazottabb rendelet; de miután ez is leginkább csak a hajósnépnek az állam irányában való kötelezettségeiről szól tüzetesebben s a magy. országgyűlés előtt szintén meg nem fordult, ránk nézve ép oly kevéssé irányadó, mint az előbbi. Az 1851 jun. 20-ki malomrendszabályok, melyek a hajózást közelebbről érdeklik, szintén az említettek hiányaiban szenvednek s a hajózást oly ferde irányban kegyelik, hogy a hajózásnak épen e kegyelés által valószínűleg ép annyit ártanak, mint használnak. Mind ezek át, — vagy kidolgozása a tárgyak sajátságosságánál fogva, elkülönítve és egyben, mint p. o. a bányatörvények codificálandók volnának.' Ezen törvénynek tüzetesen kellene szók&ii a hajókról s terheikről, mint a biztosítás tárgyairól; a hajók képességéről s épségük és terhelhetőségük szerinti osztályzásáról, a birtokosnak a társak vagy egyéb • részesek s üzletbeli összeköttetésben állók s magának a hajó személyzetének egyes tagjai árányában való viszonyáról; a hajósnép és tisztség megkivántatóságairól stb. Hogy mily fontos e tárgyban nem csak ugy egyebek mellett, hanem külön és önállólag is határozni, ez egyetlen körülmény elléggé figyelmeztető, hogy az osztrák törvényhozás még csak a kapitányban megkívántató képességről sem szói határozottan s a mit mond is, oly elégtelen, hogy vele a magyar törvényhozás bizonyosan meg nem fog elégedhetni. Beszél némi megkívántatóságokról, melyekkel minden gőzhajó kapitányának bírnia kell; de határozottan csak a teljes kort, a jó magaviseletet és a hajózásban három évi gyakorlatot köti ki, mint sajátlag elmaradhatlan tulajdont s arról sehol semmi szó, hogy annak mely tudományokban kell kiképezve lennie s nincs is egész birodalomban intézet, mely folyami hajóst nevelne. A tengerésziskolák (Velenczében, Triesztben, Fiúméban stb.) saját czéljaiknak — különösen a fiumei Collegio nautico-commerciale, — minden esetre jól megfelelnek; de e tengerésziskolák föladata nem az, hogy folyami hajósokat neveljenek. Tagadhatlan, hogy sokat adnak ezek is, mit a folyami hajós nagy előnynyel használhat; de sokat tanitnak olyat is, melyre a folyami hajósnak semmi szüksége nincs, minő p. o. a vitorlakezelés, mely pedig oly terjedelemben, mint ott szükséges, — mind elméletben, mind ^gyakorlatban sok időt igénylő ismeret ; — mig kihagynak sok olyat — mint a vizismeret alapvonalai — melyekre meg a folyami hajósnak kiváló szüksége van. — Ha a magyar törvényhozás egy hajózási iskoláról is gondoskodnék, mire pedig hivatva van, mert a birodalomban tulnyomólag nagy hajózási tere van, — mindenesetre roppant sokat tenne arra, hogy folyóink fajunknak biztosíttassanak, mi már magában igen megérdemelné, hogy törvényhozásunk a hajózási viszonyok rendezését külön és tüzetes s nem egyebüvé olvasztott esetenkinti s talán esetleges tárgyalás alá vegye. — K-s-y. Bécsi levelek. v. Bécs, jan. 28. Ha a Lajtán inneni országgyűlések lételének jogezime egyedül azon érdekben állana, melyet a gyűlések a közönségnek nyújtanak, akkor tüstént visszavonnám mult heti levelemben tett azon állításomat, miszerint nem látom át, miért maradna együtt a cseh országgyűlés, midőn a többieket hazaküldik. Visszavonnám azért, mert — meg kell vallani, hogy a cseh országgyűlés helylyel-közzel csakugyan oly tárgyalásokra ad alkalmat, melyek érdeket, só't talán bámulást idézhetnek elé. így a mult héten először is azt az érdekes themát tárgyalta a tisztelt gyűlés, vajon szabad-e ütlegezni az uraságnak cselédeit vagy sem ? Erről szól t. i. az uj cselédrend 16 §-a, még pedig azt mondja a czikk, hogy igenis — szabad! A nagy birtokosok és a főpapság a törvényjavaslat mellett szavaztak, ezt én részemről magyarázhatónak találom, habár nem igen humánusnak. Magyarázhatónak pedig nem azért találom, mert az említett főurakról felteszem, hogy egytől-egyig szerelmesek a botba — abba t. i. melyet ők applicálnak másokra — hanem mivel ez urak rendesen nagyszámú cselédséggel birnak, melynek soraiban mindennap fordul elő valami kis rakonczátlanság, áthágás vagy efféle. Itt aztán persze sokkal kényelmesebb, ha az úr mindjárt maga hozatja elő a padot és rádictálja a vétkesre az illető portiót. Ezen főurak tehát, a mint mondom, kevéssé emberszerető, de a maguk szempontjából könnyen megfogható szavazatot adtak. De mit mondjon az ember, ha ugyanily argumentum ad hominém mellett szavaznak oly férfiak, miként péld. Kieger tudor, ki mindig ugy tett, mintha csordultig tele volna szabadelvüséggel, emberszeretettel, miveltséggel ? Igaz, hogy Rieger ur is földbirtokos és köztünk szólva — ?itt Bécsben minden házban lehet ebbéli tapasztalásokat tenni, mert minden házban csak ugy hemzseg a cseh cselédség, — tehát köztünk szólva, ezen cseh cselédség nagyobb része rettenetesen alacsony miveltségi fokon áll, de ezért nekünk sohse jutna eszünkbe, ezen szegény lényeket mint a barmot üttetni; pedig ily bánásmódot szánna nekik a nagy Rieger, a buta állattal egy polezra állítaná a maga honosait azon férfi, a ki, midőn a reichsráthban egyszer gúnyolva emiitették, hogy Bécsben nem tudom hány ezer cseh van, büszkén mondá: meine Herren, das deutet nur auf eine Uber-