Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 4. szám - A magyar tanügy rendezése 1. [r.]

E bárom javaslat beható tanulmányozhatása tekintetéből a hor­vát országgyűlés pár napig szünetel. Ezeken kívül báró Hellenbachis készített — még a felirati bizottmány 'megalakulta előtt javaslatot, mely azonban a bizottmány­ban nem tárgyaltatott; és pedig azért nem, mivel a báró nem tagja e bizottmánynak. A mint a „Pozor" értesül, ezen a Stojanovics-féléhez legközelebb álló javaslat is fogna az országgyűlés elibe terjesztetni. A zágrábi országgyűlés szombati ülésében kezdődött meg a fel­irati vita. A gyűlésben Suhaj elnökölt, miután a bán benne részt nem vehetett. Stojanovics ügyvéd felirati programmját támogatván, a pesti országgyűlésre való követküldés mellett szónokolt. H a u 1 i k ér­sek is nyilatkozott a felirati ügyben. Hellenbach b. bejelenti, hogy ő is készített íelirati programmot. y A magyar tanügy rendezése. A magyar tanügy körüli érdekeltség napról napra nö­vekedik. Tanúskodik erről azon számos czikk, melyek a napisajtó utján közzététetnek. Annyi szép, életrevaló eszme oly melegen tárgyaltatott már tanügyünk érdekében, hogy bizton remélhetjük, mikép honatyáink, mihelyt az állam fó'­kérdéseivel tisztába jönnek, a halogatást nem türö' tanügy­reformokhoz fognak. Ezen reformoknak létrehozása azonban részletezett tan­szervezeteket igényel, melyeknek az általánosan elismert he­lyességü elvek szerint kellene szerkesztve lenniök. Tanügyünk az utóbbi 17 év alatt oly zilált s minden valódi alap nélküli állapotba jutott; a haladás ürügye alatt annyi idegen elem vegyíttetett abba, hogy jelenleg a tájé­kozottság a tanférfiak között a Lajtán innen és tul a legna­gyobb ritkaságok közé tartozik. Ki adja tehát a honatyák­nak a szükséges tanszervezeteket ? Annyi bizonyos, hogy a részletes tanszervezeteket csak szakférfiak adhatják; de hoz­záteszem : hazánk tanügyére nézve csak tapasztalt magyar szakférfiak fognak e követelésnek megfelelhetni. Nem mondhatom, mennyire fájlalom, hogy a budapesti tanári egylet engedélyezése még mindig csak pium deside­rium; mert véleményem szerint ennek volna feladata az em­iitett részletes tanszervezeteket kidolgozni. S ha én jelen so­raimmal e tárgyhoz ismételve hozzászólni bátorkodom, azt a tisztelt közönség ne tolakodásnak, hanem egyedül annak szíveskedjék tulajdonítani, hogy az oly nagy fontosságú tan­ügynek csekély tehetségem szerint szolgálatot tenni köteles­ségemnek tartom. Hogy a magyar tanügy újjászervezésénél nem arról van szó, megmaradjon-e vagy töröltessék el ez vagy amaz intézet, hanem arról, mikép rendezendő összes tanügyünk, hogy az a magyar nemzet geniusának, műveltségi állapotá­nak és szükségeinek megfeleljen, s a józanul felfogott orga­nicus haladásnak alapjául tekintethessék, mondanom sem kellene, ha néhány tanügygyei foglalkozó férfiú ilynemű fel­fogás befolyása alatt csekélységemről meg nem emléke­zett volna. Hogy tanügyünknek változást, és pedig gyökeres vál­tozást kell nyernie, kétséget nem szenved. Hogy azon népnek, melyalkotmányos jogok gyakorla­tára van hivatva, legalább irni, olvasni és számolni tudnia kell, shogy ezen népnek, mely fentartását a mezőgazdaságnak kö­szöni, ennek okszerű kezelésével minél előbb meg kell is­merkednie, szóval, hogy a népiskolák rendezése hazánk­ban égetőbb kérdés, mint bárhol másutt, azt mindnyájan be­valljuk, valamint azt is, hogy a néptanítónak, mint olyan­nak, annyi fontos és sokoldalú teendője van, hogy ezen hi­vatal minden idegenszerű hivataltol menten szervezendő. Hogy négy évi tanfolyamu elemi iskoláink,bármi oknál fogva, czéluknak még mindig meg nem felelnek, erről a gymnasiumok és reáltanodák lelkiismeretes vallomást te­hetnek. Hogy a polgári iskolák fölállítása minden kérdé­sek elseje, ma már majdnem általánosan elismertetik, s kik meggyőződésben még teljesen nem osztoznak, gondolják meg, mikép a gymnasiumot vagy reáltanodát megkezdett ifjak kö­zül vajmi kevesen jutnak az egyetem- vagy műegyetembe. Még hiányos tanügyi statistikáinkból is kitűnik, mikép azon arány, mely a nevezett tanintézetek első és legelső osztályába járó ifjúságnak száma közt létezik, majdnem álan­A nemzetgazdasági eszmék története Magyarországon \ mutatvány Deák Farkas hasonczimü munkájából. II. Rész. Az erőltetett virágzás — s azt követő hanyatlás kora, a vegyes házból választott királyok alatt. Aczéhrendszer és a polgárok állása ez időben. Az ipar és kereskedelem s igy a nemzetgazdaság történetére nézve is felette érdekes viszonyokat tár fel előttünk a czéhrendszer, mely hazánk­ban a vegyes házakból választott királyok alatt fejlődött ki. A nemzet­gazdasági tudomány ujabbkori vívmányai bebizonyiták e rendszer gyar­lóságát, és haszontalanságát oly korban, hol jelszó mindenben és mindenhol a szabad verseny. De midőn az ipar és keres­kedelem még csecsemő korát élte, nemcsak hogy hasznos, de nélkülöz­hetlen szükséges volt ez összetartó és gyámolító kapocs. Kossovich többször emiitett pályamüvében (a 25-k és 88-ik lapon) kettős tévedést követ el, a mint a czéhekröl értekezik. Az első a*, hogy az ö vélemé­nye szerint a czéh először katonai intézmény volt; a második az, hogy hazánkban csak Zsigmond király alatt fedezzük fel első nyomait. Az első állítással ellenkező nézetben vagyunk s azt hisszük, hogy ez a dolog természetében rejlik, mert a városok lakói előbb egyesültek mint kovácsok, asztalosok, csizmadiák és szíjgyár­tók meg szőcsök stb. bármi szervezetlen csapattá vagy társulattá, mint sem hogy katonailag osztályzott csapatok váltak volna ugyanazon mes­terséget üző iparosokká. Ennélfogva sokkal valószínűbb, hogy az előbb szervezetlen ugyan, de igy amúgy egyesült, együttartó s egymáshoz simuló mester­emberek magokat mindinkább testületté szervezve, magok közt az ügye­sebbet és gazdagabbat ismerték el; később szabályokat alkottak, zász­lót szereztek s utóbb a háborús időkben nemcsak a kézi mesterségben való ügyességre és gazdagságra — hanem a harczias és vitézi tulajdo­nokra is voltak tekintettel, midőn főnököt választottak, kinek vezetése alatt gyakran még csatákban is részt vettek, mint azt igen természe­tesnek és krónikáink szerint gyakorinak is találjuk. Tehát a katonai színezet nem alapja és oka, hanem utólagos járuléka a czéh- rend­szernek. ai-Jirf o rroV-Wo l» + hv' A második állítással, hogy a czéhrendszernek csak Zsig­mond alatt találnók nyomait, ellenkeznek történetíróink. Ugyan is I. Lajos király már 1376-ban meghagyja az erdélyi püspök Pheubel Grob­linnek, hogy Scharfeneck talmácsi várnagygyal együtt [működvén a szászokat összegyűjtsék s az ipar ésczéhrendszerbe igyekezzenek reformokat bevinni stb. tehát már azelőtt létezni kellett a czéhrendszer­nek. Lajos rendeletének azon urak eleget is tettek s igy az akkori idő­ben üdvös, de jelenben az ipar bilincseivé vált czéhrendszernek az ujabb időkig fennálló szerkezete ezen urak munkálata által nyerte alap­ját. (V. ö. Teutsch Geschichte der Sachsen I rész 139 lap). Már fennebb láttuk, hogy a primitív szerkezetű Arpádkori váro­sok mily gyöngéden ápolták az Anjouk és Zsigmond sőt Mátyás is — ezen uralkodók korszakáról méltán el lehet mondani, hogy ez a ma­gyar városi, kereskedői és iparvilágnak fénykora volt. A hanza és raj­nai szövetség által megérlelt városi ügy azon solidaritásnál [fogva, melyben hazánk már ez időben az érdekek szempontja, nyugat Európá­val állott vala, nálunk is szükségkép erösebb alapot nyert; de hogy vá­rosaink Zsigmond alatt bonyodalmak nélkül váltak az országgyűlés ki­egészítő részeivé, hogy az aristokratiával minden súrlódás szerencsésen kikerültetett, az már sok részben I. Lajos müve volt, ki az egyenlőség elvét tisztelte s a városi szerkezetet illöleg méltányolta, mert mégha ­gyá: hogy a nemes ember a város kebelében s városi birtokára nézve a polgárokkal egy azon törvény alatt álljon. De nem is vesztett vele az ország, hogy e királyaink a polgársá­got és iparos osztályt minden áron emelték ... sőt mondhatni, sokat nyert az által. Az ember értelme s erkölcse — irja Horváth Mihály — csak társaságban fejlődhetik ki és simulhat meg; s a mi ezen társaságot ja­vítja s abban a tagok súrlódását növeszti, sokitja, az egyszersmind erkölcsi és értelmi kifejlődését, a sziv és az ész mivelödését is előse­gíti. És egy nemzetben a közhasznú ismeretek terjedését, az erkölcsök finomulását semmi sem eszközli és segíti elő oly gyorsan és czélszerü­leg, mint a műipar és kereskedés, ezeknek pedig legközvetle­nebb következménye mint mindig és mindenütt, ugy nálunk is a kér­déses időben a jóllét és gazdagodás volt. A jóllét és gazdagság érzetéből fejlik ki lassanként a szabadság szeretete, az ád ösztönt és módot is ennek mind megszerzésére, mind megtartására. Városaink történetéből nyilván kiderül, hogy ezek mi­helyt a műipar s kereskedés által vagyonhoz jutottak, semmire se tö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom