Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - Az állandó hadseregek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány 2. [r.]

32 ilyen ügyek tárgyalása a pesti közországgyülésre fogna háramlani. Az emlékirat a közös ügyeknek a központban alkotmányos formák mellett történendő tárgyalására utal. De kijelenti egyszersmind, hogy azon esetben, ha Magyarország az ügyek tárgyalásának más módját vivná kí, e vivmány a korona egységénél fogva mindenesetre Horvátország által is elfogadandó. Az állandó hadsergek. Statistika-nemzetgazdasági tanulmány. Előbbi czikkünkben az erkölcsiség szempontjából enielt nehéz panasz-szavakat kellett emelnünk s immár a nép-gazdaság érdekeit is halljuk emlegetni, melyek a göz- és villanyerő még oly varázs hatása daczára is érzékenyen megsínylik az állandó sereg tartását. Dr. Budin közleményei alapján *) általánossá lett azon vélemény, hogy a halandóság békeidején is csaknem kétszerte kedvezőtlenebb a seregnél, mint a megfelelő korbeli polgároknál, és igy, csupán a katonai kötelezettség emlékezetben tartásáért megkétszereztetik a viruló korbeli férfiak közti halandóság, s ez által megsemmisül azon töke, melybe az idő előtt elhunyt férfiak nevelése került, s melyet maguk és családjuk nagy előnyére a társadalomnak megtérítettek volna. — Engel porosz statistikus ujabb észleletei szerint béke idején a katonák közti halandóság az előbbi állapotokhoz képest tetemesen javult s nem rosszabb, mint minő a hadi zsoldot nem huzó férfiaknál mutatkozik ; — mit épen nem csodálhatunk, ha figyelembe veszszük: mily gondosan megválogattatnak az ujonczok; mily ellátást és ruházatot kapnak a katonák; mily hamar nyernek ápolást és orvosi gyógykezelést ; éhséget, nyomort soha nem szenvednek, munkával tul nem terheltetnek s nem nehezül rájok azon sanyarú inség, mely a nép alsó osztályait tizedelni szokta. — Nem állítjuk tehát, hogy a halandóság nagyobbítása —hanem azon körülmény által apasztja az állandó hadi kötelezettség — a nemzet vagyonosságának egyik legdúsabb forrását, az erős férfi nemzedéket: hogy titkos kivándorlásra ingerel. Ezen veszteség számokkal biztosan ki nem fejezhető, de hogy igen jelentékeny, azt a hivatalbóli idézések évenkinti nagy tömegéből következtethetjük. — A férfiak számának emiitett titkos, de érezhető emésztésénél sajnosabb hatása az állandó sereg tartásának, miszerént általa a proletariátus — fenyegető mértékben terjesztetik. Nem csak Bécs, Pest, Velencze s egyébb nagyvárosok verőfényes utczáit s naptól soha meg nem világított dohos pinczelakásait népesítik majd szánalmat, majd boszuságot, majd undort gerjesztő *) Statist. de l'état sanifc. desarmées. kül-levegö roszul hathatott reá, s kedvetlenül ment vissza. Saját múltjáról ritka tárgyilagossággal, elfogulatlanul beszélt, hiúságnak még csak árnya sem látszott nála, s a hizelgést nem szerette. Az egész ember azonban egy eszmében volt kifejezve, ebbe olvadt egészen^: a hazaszeretetbe. Gondolata, érzülete, szavai, tettei ide voltak öszpontositva. Az idő jobbra fordultának közelebb hozásában neki is volt szerepe ; bölcs előrelátását soha sem vesztette el, s ítéletének nagy ereje haláláig tündöklött. S ha szerzőnknek hinni lehet, ö ekkor egy loyalis józan kibékülési politikát állapított meg, s az út, melyet a nemzet jelenleg követ, akkor már tisztán állott előtte. Tevékenysége lázasan fokozódott; sokat irt, különösen a „Times"-be, hogy a szerkesztőket s a közönséget is tájékozza hazánk állapota iránt. Legfőbb gondja azonban egy könyv volt, mely híressé és írójára nézve igen veszedelmessé lön. Bach egy röpiratban a magyar förendüek vádjára felelendő, igyekezett kimutatni azon nagyszerű eredményeket, melyek kormánya alatt Magyarországban jelentkeztek. E röpirat czáfolatára jelent meg Széchenyitől „Ein Blick" etc. czím alatt Londonban, 1859-ben ama nagyfontosságú könyv. íróját elárulja a styl, de kiadása oly ügyesen volt eszközölve, hogy a kormánykörök előtt rejtély maradt. E könyv letépte a Bach-systema álarczát, szemébe nevetett a kormánynak és tömérdek adat által tette tönkre kérkedését. Maga szerző előszavában szépen jellemzi e könyvet, a kiadóhoz intézett következő tétellel: „Vegye ön e tarka aphorismákat, a mint én lelki kínomban és időnkénti reményszikráim közt papírra dobtam. — A kétségbeeséssel határos fájdalom szintúgy nyilatkozik bárgyú tréfában, mint keserű panaszban.u Szerző a könyvnek következőleg adja helyes bírálatát: Hangulata helyenkint magasztosán komoly, nemes érzelmekre hevült, a jogszentségétől áthatott, vagy az elnyomatás miatt haragra- gyúlt. Másutt a Bach-kormány tiz évi munkálatát a legapróbb vonásokig elemezte és szétszedte. A hivatalos hazugság és otrombaság azon érveit, mikkel proletárok, hanem már a vidékeken is mutatkoznak, még pedig évről évre növekedő számban, bús intőjeleiként a kóros állapotoknak. Nem szólunk azokról, kik a fejlődő gyáripar munkásainak függő s bizonytalan helyzetű osztályából kimaradozva, emberi s polgári hivatásukat egyedül azzal serénykednek betölteni, hogy az állam számára gyermekeket adnak, mit sem gondolva ezek jövőjével; nem szólunk azokról sem, kik a szerencsétlen pénzügyi rendszer folytán — (mely terhesnél terhesebb direct és indirect adó által a termelöt és fogyasztót egyaránt sanyargatván s a tőkéket kielégithetlen vágygyal elnyelvén a tönk felé kíméletlenül taszít) végkép elszegényedve a proletariátus karjába ha nyatlottak; hanem szólunk azokról, kik szerencsétlen helyzetüket — az ezredeknél töltött nyolcz évi veszteglésnek köszönhetik. A férfi, élte legszebb s legfontosabb nyolcz hosszú évének sivár feláldozása után, rongyos öltönyben, — mert igy bocsátják el a kiszolgált katonát — s a visszahozhatlan, gyümölcstelenül átélt szép idő elvesztése feletti késő bánattal veszi végelbocsáttatását, s ha végre haza érkezik a kiszolgált katona: kedvesét más boldogabb férfi házában, az apai gazdaságot egy jobb sorsú testvér kézében találja, s az ősi házban meg sem pihen, — már unott jövevény. Szolga nem tud vagy nem akar lenni, mert hisz a paraszttal szemben ur volt, kiről a „császár gondoskodik", a kardot vagy szuronyt kapával, kaszával felcserélni kisebbítő, — de el is feledte márjennek fortélyait; lenézéssel, sokszor elkeseredéssel vagy gyűlölettel viseltetik a honmaradottak iránt, kik mitsem áldozva, család és vagyon birtokába jutottak, mig ö vérét s életét koczkáztatta vagy rideg kaszárnyákba kárhoztatva, legszebb nyolcz évéről lemondani kényszerült. A legtöbb hiába küzd ön állás után törekedve; nem talál megállapodást. Az egyház üdvös jelentőségét a fegyverek közt elfeledte ; nővel lép közösségbe a nélkül, hogy vele állandó frigyet kötni s ezt a hivők komoly gyülekezete előtt erkölcsileg megpecsételni szükségesnek vélné; igy szaporodnak a vadnösülések, buja tenyészdéi a proletároknak, kik közül még némelyek a jelen inség és jövő nyomor emésztő érzete által zaklattatva s a kínos nélkülözések következtében testileg lelkileg elsenyvedve, visszahullnak a föld ölébe, — mely gyermekeit, kiknek kenyeret adni nem képes, Saturnusként elnyeldesi: — addig mások oly gyúlékony anyaggá olvadnak egybe, mely idővel titáni erőt nyerve, a fennálló társadalmi rendet romboló és felforgató újításokkal fenyegeti, addig is a különböző bűntények képében szakadatlan háborút folytat az erkölcsi és polgári törvények szentesítette személy- és vagyonbiztonság ellen. Nem csak az erkölcsi, .hanem egyszersmind a nemzetgazdasági érdekek is hangosan követelik azon bajok orvoslását, melyekből a proletariátus származik. Hogy e bajoknak egyike — az állandó sereg tartása, azt már a mult században tudta Európa, de a baj nem orvosoltatott, hanem legfölebb csak kuruzsoltatott, névszerint Poroszországban, egész a jenai csatáig az által, hogy a kiszolgált katonának biztoMagyarországot virágzónak, népét boldognak akarták föltüntetni — gúnykaczajt gerjesztő modorban tréfálta ki, sokszor ízléstelen, drastikus pórias módon, de mégis rettentő találón. Müve aphoristikus, össze nem függő, szeszélyes, szellemdús és élezés, szomorú és unalmas, mély elméjű és selejtes. Egy szóval rendkívül tarka könyv, melyben az egyes részeket csak az egységes alapeszme, a Bach-systema iránti határtalan gyűlölet tartja össze. Két nevezetes iratot találunk még lenyomtatva itt, az egyik gr. Zichy Edmundhoz a vasút-vonalok dolgában, másik a magyar Akadémiához, az alapszabályokon a kormány által elkövetni szándékolt sértések miatt volt irva. Midőn Bach bukása után Hübner lépett a minisztériumba, Széchenyi két emlékiratot nyújtott be hozzá és Rechberghez, melyekben kiegyezkedési pontokat jelölt meg; de akkor még túlzottaknak tartották ez igényeket. Hübnernek is le kellett köszönnie s helyébe báró Thierry lépett a kormány élére, a legvadabb reactionarius irányban. Széchenyi ekkor egy eszmével foglalkozott; össze akarta gyűjteni az ország legkitűnőbb embereit, Bécsben, értekezletre, hogy megvitassák az ország kívánalmát. De erre nem kaptak engedélyt; sőt a kormány ekkori nézetére élénk világot vet Rechberg gróf szava, ki Széchenyivel Döblingben hosszasan beszélvén, eljövetele után ezt mondta: rTulajdonkép mégis meglátni, hogy a gróf tébolydába való." 1860. márc. 3-dikán reggel Széchenyinél és bécsi ismerőseinél ugyanazon órában házmotozás történt. A döblingi házat és kertet rendörök vették körül, de Széchenyi, ki oly rendkívül ideges és ingerlékeny volt, ezúttal nyugodtan maradt. De a nemzetre nézve nagy veszteség lön, mert minden irományát s különösen naplóját elkobozták. Szerző érdekesen adja elő Thierrynél tett kényszerű látogatását. 0 excellentiáját kevés értelmiségü embernek festi, kinek triviális beszédmodora és fölfogása meglepte öt.