Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 3. szám - A horvát fuziopárt emlékirata

31 kívánalmakkal nehezíteni [törekednék, ki az 1848-ban alkotott 1-sö és 7-ik törvényczikkek határozmányainak korlátain [tul kívánna menni, 8 Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon institutioit, melyek az egyesülést nem gátolják, s melyek 3 századot meghaladott idö alatt ösi szokásainkkal együtt testünkbe és vérünkbe átmentek,^ egyszerre megsemmisíteni igyekeznék, s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő [kivánatait megtagadni kívánná. — S ezt tartva szem előtt a szász nemzet, melynek egy jelentékeny része az egyesülés mellett már nyilatkozott, kárt magára nézve abban nem láthat, bogyfca magyar koronának közvetlen oltalma alá megyén, s józanan megfontolva állását oka az aggodalomra nem is lehet, mert municipiuma az egyesülés mellett épen fentartatik, sőt gyámolittatván igaza az összes Magyarhon által, történetének azon fényes korszakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időkbe, a magyar i irályok korára £eBÍk, mely időkből valók legszebb szabadalmai s polgári jóllétének sarkalatos alapja. Azon románok, kik némi aggodalommal viseltetnek hazánk egyesülése iránt, ha megfontolják hogy magyarországi vérrokonaikkal, hitfelekezeteikkel egyesülnek, s ezáltal erejök s polgári jóllétüknek kezessége sokszorozódik, ha számba veszik, hogy Magyarországnak constitutioi mily szabadelvűek, a népeknek mily kedvezők, melyekben ők a hazának több nemzeteivel egyformán osztoznak, s ha végre felfogják, hogy alkotmányos jogaikat egy politikailag érett, fényes történettel biró s még fényesebb jövőre hivatott összes hazai népesség számára is biztosit és védelmez, aggodalmait annyival inkább elenyészettnek fogja tekinteni, minthogy a román nemzet a Magyarhonban lakó hitfelekezeteivel vallásilag immár egyesítve van, mely egyesülést magára nézve károsnak nem találván azt örömmel és készséggel is fogadta. Flgs királyunknak hálás érzettel fogadott kegyelmes engedményezése után Erdély képviselői és királyi hivatalosai immár be fognak lépni a közös hongyülésbe, a testvérhon lelkes fiaival tanácskozni egyesülésünk egyes részleteiről, tanácskozni azon nagyszerű kérdésekről, melyeket flgs királyunk a testvér honnak országos gyűlését megnyitó beszédében előterjesztett. Vajha hazánk törvényhatóságai áthatva a nagyszerű tárgyak fontosságától, azoknak horderejótöl oly férfiakat ajándékoznának meg bizodalmokkal, kik viszont átlátva, hogy azon kérdéseknek szerencsés megoldásától függ az összes Magyarhon jólléte, s azzal elválhatatlan kapcsolatban hazánknak is nyugalma, és szerencsés jövője, szavazatuk egész súlyát vetnék a mérlegbe s a kedvező megoldásra egyesitett erővel törekednének. így Erdély már a legelső alkalommal hazafikötelességének adóját lefizetné, képviselői pedig a jelen és utókor háláját méltán kiérdemelnék. Nincs már egyéb hátra, mint az, hogy búcsúmat vegyem a t. KK.-tól és RR.-töI, hogy megköszönjem azon jóságukat, melylyelezen országgyűlés alatt erőtlenségemet fedezni, igyekezeteimet gyámolítani méltóztattak, fogadják mind azokért legforróbb hálámat. Tiszta szívvel óhajtom, hogy szerencsés legyen visszatérő utazásuk házaikhoz és kedves családjoknak körébe. — A tks. KK. és RR. azon megnyugvással hagyják el ezen országos termet, hogy hazafi kötelességöket hiven teljesítették, hogy ezen annyi baljóslatokkal megkezdett országgyűlést okos mérséklettel szerencsés megoldásra juttaták. Vigyék el magokkal flgs királyunk iránt hálaérzetöket, ki nagy kekat szokás megírni: t. i. hogy sötét vonásait elfödözze, s fényoldalaira reámutathasson. Ezért e könyvben önmaga nagyobb szerepet játszik, mint a mennyit az események követelnének. Mindjárt a könyv elején azt irja le, hogy a Bach korszakában a nemzet szebb jövőjében vetett hitét elvesztvén, hogy megélhessen elhatározta Bécsbe költözni, s ott államhivatálnokká lenni. S e határozata fényes eredményeket szült, mert oly fontos hivatalt nyert, minő egy atsolutisticus irányú államban a könyvvizsgálóé. Nem kell említenem, hogy e szépen indokolt desperatióban mily veszélyes elv rejlik, s hogy a körülményekkel való ilyszerülmegbarátkozás, ha az egész nemzetnek természetében feküdt volna, mily [ gyönyörű eredményekre vezet vala. Ilyszerü állapotban találta őtet Széchenyi meghívása, ki szerzőt egyik ujabb P. Horváth Lázárja, Török János által vezettette magához. Az első látogatás emlékét szerző, önmagához méltó színezéssel adja elő. Azt várná az ember, hogy ez óriásnak megtört alakja összerázza, mélyen meghatja öt; hogy a belépéskor a nagyszerű mult hatalmas képei vonulnak el lelke előtt. De ő világfi, az uj kor egyik törpe hőse, jelentéktelen Pecsorinja, ki szégyenlné az érzések közvetlenségét, ki röstelné a kedély naivságát, s örvend, ha magát sarcastieus hangulatba ejtheti oly alakkal szemközt, minő Széchenyi, a ki ily apróságra meg gúnyját sem szokta szórni, s a ki nevetségesnek találta volna azt a tüzért, ki ágyúval verebészik. Bizarr és meglehet Ízléstelen öltözetéről szól legelőbb, s első reflexiója az, hogy „ő egy egyiptomi basa ideálja vala." Pedig Széchenyit immár a legélénkebb foglalkozás közben találta; minden nagy és apró dologról, mely a hazában vagy Bécsben történt, pontosan volt értesülve, a kormánykörök pletykáit, skandalumait hiven tudta registrálni, s minden hazai lapot elolvasott, vagy végig futott. Egész magaviseletében még csak nyoma sincs az őrültségnek, sőt ellenkezőleg, az egykori nagy férfiú áll előttünk. 1848-ban, a forradalom kitörésekor — tény, hogy Széchenyi j gyeimét velünk éreztette, s ki hatalmas karjával igaz ügyünket ezután is gyámolítani, elősegíteni megnem szűnik. Végre ngy hiszem, hogy a tkts KK. és RR. kivánatát fogom teljesíteni, midőn a nagymlgu kir. biztos urnák üdvözlőtöket, köszönetöket fogom megvinni irántunk tanúsított szívességéért s jóságaért. \ A horvát fuziopárt emlékirata. A horvátországi ujabb hirek az uniópárt hatalmas gyarapulását jelzik. Midőn tehát azon idö, hol Horvátország valódi közvéleménye nyilvánulhat, és országgyűlése mesterkélt pártkombinátióktól menten a nagy függő kérdések megoldásához hozzájárulhat, mindinkább közeledik : fokozott érdekkel vettük a fusiópárt kebeléből került emlékiratot, mely ez ország viszonyát Magyarország és Ausztria irányában horvát szempontból taglalja. Sietünk e röpirat lényegét a következőkben olvasóinkkal közölni: A kiegyenlítés feltételei a promemoria értelmében e négy pontban foglalvák: 1. a háromegy királyság területi épsége; 2. teljes autonómia a közigazgatás és igazság kiszolgáltatás minden ágában, ide értve külön legfelsőbb törvényszéket; 3. ezen független közigazgatásnak megfelelő országos törvényhozás ; 4. külön meghatározása az autonóm közegekre szóló budgetnek. Mindez a háromegy királyság nemzeti önállásának és független belönkormányzatának biztosítására okvetlenül szükséges. Erre ős történeti és az 1861: 42 czikkben körülirt helyzeténél fogva teljes joga is van, ezek tehát előfeltételei az Ausztria és Magyarországhoz való viszonyok rendezésének. Mind azon ügyek, melyek a fenebbi pontok körén kivül esnek : közös ügyek. Ilyenekül tűnnek föl mind azon ügyek, melyek az októberi diploma értelmében a központban tárgyalandók. így áll a főkérdés Ausztriával, az összmonarchia egységével és hatalmi állásával szemben. Miután pedig a háromegy királyság közjogilag a magyar korona tagja, e korona épsége mellőzhetlen feltétele a nagy közjogi kérdések megoldásának. Szükséges tehát, hogy a közös ügyek tárgyalásában a magyar korona egyes részei ne külön vegyenek részt, hanem együttesen. Ennek módja pedig a következő lehetne: Pesten időszakonkint közországgyülés ül össze, és pedig a magyar korona valamennyi népeiből azonos kulcs szerint választva. E közországgyülés feladata a központnak fentartott ügyek fölött tanácskozni és kebeléből delegáltakat küldeni ki Bécsbe, vagy utasítással vagy a nélkül. A Bécsben Összeülő valamennyi képviselet küldötteiből álló gyülekezet a koronával együtt határoz a közös ügyekben. A magyar korona épsége tehát egyedül ezen pesti közországgyülésben nyilvánul, melynek köréhez különben még a közös király koronázása is tartozik. Ez által elég volna téve mind a háromegy királyság nemzeti önállásának és önkormányzata biztosításának, mind a birodalom egységének és nagyhatalmi állásának. A mely ügyeket Magyarország az eddig közösekül kijelentett ügyek közül magának revindikál, a korona épségének elvénél fogva az meghasonlott és örülési rohamok szállották meg. Ekkori élete Kemény Zsigmond tanulmányában hü vonásokkal van ecsetelve. Midőn a döblingi tébolydába vitték, a számára rendelt szobában oly őrjöngő dühbe jött, hogy meg kellett kötözni (vagy mint szerző mondja: „hogy megkötözni kellé") leginkább azért, mert valószínűleg [öngyilkossági szándékból, fejét mindegyre a falhoz vágta. Az első hetekben borzasztó szenvedéseket kellett kiállania. Izgatott idegei, őrjöngésig fokozott képzelődése, és az önvád folyvást szakgatta öt. De lassankint csillapult, s lelkének zivataros hullámzását tompa fásultság, mély közöny követte. Később unalomból shakkjátékba kezdett, s egy bécsi orvosnövendéket, Asbóth nevűt fogadtak mellé, ki azonban, valószínűleg e dult kedély és megtört nagy szellem hatása alatt csakhamar megőrült és meghalt. 1853-ban már nemcsak családja, hanem mások látogatásának is örülni kezdett. A külvilág iránti érdeke nőttön nőtt. Imi és olvasni kezdett; de, midőn elméjének szétdultsága tökéletesen elmúlt is, tébolydáját el nem hagyta többé soha. Csaknem rögeszméjévé vált, hogy e házból többé ki nem megy. így folyt ez 1860-ig. Lelki tehetségei tökéletesen meggyógyultak. Levelezésén kivül „Naplóját" is rendesen irta, s a közügyek iránt élénken érdeklődött, bár nézletmódjának sötétsége el nem oszolhatott. Az akkori mozgalmak, tüntetések rendkívül foglalkoztatták, bár bölcs előrelátással e demonstrátiókban veszedelmet látott. Különösen megjegyzésre méltónak találjuk azt, hogy a német nemzet iránt rendlcivüli elfogultságot tanúsított; semmit sem állhatott, a mi német. A kormány már ekkor figyelmezni kezdett reá* s egyik szolgáját Brachot meg akarta vesztegetni a végett, hogy a hozzá járó vendégek nevéről jelentést tegyen. Egy izben József fŐherczeg, a nádor fia is látogatást tett nála, a mi néki, állítólag, igen jól esett. Különben szeszélyes volt és modorának legfőbb tulajdona a bőbeszédüség, meg a guny vala. Szobáját csak kétszer hagyta el, de a 5*