Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 26. szám - Magyar földhitelintézet

314 mulasztja el a zenei nevelésügyre is kiterjeszteni figyelmét; mert nem említve, hogy a nevelés ez oldalról is mily üdvösen hathat a társadalomra, nem emlitve, hogy ennek elhanyagolása által épen a zene mily káros lehet, csak egymaga az is elég indok egy nagy nemzeti zenede alapítására, hogy e nélkül az idegen elemek nyomása alatt alig van kilátásunk valaha önállóságra jutni, sőt végre nemzeti zenénk esik áldozatul. De nemzeti operánknak is egyedül csak ez lehet biztos alapja. — E rovatok irása közben már sokszor felütötte fejét a nagy papír halmaz közül Leopold Paulának „Erinnerugan Sievering" czimü idyllája zongorára, (kapható Rózsavölgyi s társánál) vádolván bennünket, hogy csak egyszerűen tudomást vettünk születéséről, a nélkül, hogy részletes ismertetésébe bocsátkoztuk volna. Mi mindannyiszor félrevetettük fontosabb mondanivalónk miatt; de most kifogyván minden ürügyből, szólunk egy pár szót Paula ur német ajkú szülöttjéhez. Mondhatnók ugyan Hamlettel, hogy menjen kolostorba, mert az illetők ott is zongoráznak, vagy legalább tanulnak zongorázni egy-egy kipróbált erkölcsű mester mellett; de jobb ha intézetekbe utasítjuk, hol kisebb nagyobb kisasszonykák még folyton áhítattal tanulják Badarzevska szíízek imáját, hol csak kivételes eset, hogy a zenében valaki alapos oktatásban részesül. Itt Paula urat tárt karokkal fogadják, s idyllája valószínűleg nagy lekesedést okoz. S most midőn az idők s körülmények folytán e lap pályafutása végéhez ért : nem tartóztathatjuk magunkat, hogy a szíves olvasónak egy rövid istenhozzád-ot ne mondjunk. Nem egyszer voltunk tanúi olyan jelenetnek, midőn a távozó bocsánatot kért elkövetett hibáiért a társaság legkisebb tagjától is. Mi is távozunk ugyan egyidöre, de nem kérhetünk bocsánatot, hogy nem tömjéneztünk mindig ott, hova a napi divat, vagy valakinek, magán érdeke vezette a nagy közönséget; nem kérhetünk bocsánatot ha netalán egy-két emilyen rögtönzött oltár előtt ájtatoskodót eljárásunkkal megbotránkoztattunk; nem, ha egy s más tekintetben véleményünk nem felelt meg az illetők várakozásának. Mert keresztyén kötelesség ugyan, legalább ily ünnepélyes és szomorú alkalmakkor a kiengesztelödés; de bocsánatkérésünk nem volna egyéb, mint művészeti elveink koczkáztatása. Ezért midőn bucsu szavunkat mondjuk, azt véljük, hogy ha csakugyan valamiért bocsánatot kell kérnünk, nem azokért kell ezt tennünk, melyeket e rovatokban közzé tettünk, hanem azokért, a melyeket elhallgattunk. De tulajdonítsa a szives olvasó ezt is a körülményeknek, melyek kényszeritnek, hogy ezúttal is ... . elhallgassunk. Szerkesztői végszó. A „Politikai Hetilap" tulajdonosának mai számunk élén közölt ozikke után voltaképen nem is volna több szavunk olvasó közönségtinkhez. El vannak ama czikkben mondva az indokok, melyek vállalatunktól visszalépésre bírnak, s ha eddigi tisztelt közönségünk ez okokat méltányolja, méltányolni fogja elhatározásunkat is, mely akkor bir visszalépésre, mikor elégtelennek érezzük erőnket, hogy a napi események rohanó sebességével lépést tartva haladjunk. Irodalmi vállalat megindításakor, de befejezésekor is egyaránt indítva érzi magát az illető érdekelt arra, hogy remélt vagy nyert közönségéhez néhány szót intézzen. Megindításakor : hogy az ó't hevítő remények szikráit jövőbeli olvasóiban lángra lobbantsa; — befejezésekor: hogy reményeinek valósulása vagy meghiúsulása, eljárásának helyessége vagy helytelensége iránt igazolja magát azon kör előtt, melyet megnyernie sikerült. Mi is nagy reményekkel valánk eltelve lapunk megindulásakor, mi is sokat ígértünk e reményeink fejében. Sokat csalódtunk a „P. Hetilap" egy évi fenállása alatt, és csalódásaink közepett tán kevesebbet váltottunk be Ígéreteink közül, mint a mennyire a közönség méltán igényt tarthatott. De, ha, parlamentaris korszakban élve le rövid napjainkat, a pártfegyelem rajtunk is uralkodott, s több oly kérdés megvitatásától visszatartott, melyekhez más körülmények közt bátran s meggyőződésünk szerint nyíltan hozzá szóltunk volna: viszont társadalmi téren iparkodtunk pótolni mindazt, mit politikai téren mulasztanunk kelletett. Es ha túlszárnyaltak az események, és ha a lap jelen alakjában mind annak kifejezést adnunk nem lehetett, mire szivünk, mire meggyőződésünk ösztönzött: viszont a reményt se vesztettük el, hogy eljő az idő, melyben a „Politikai Hetilap" hamvaiból, lehet más alakban, feltámadva, mind azt valósítani iparkodik, miben jelenleg sem tulajdonosának áldozatkészsége, sem szerkesztőjének buzgósága, hanem a külviszonyok gátolták. Lelépünk tehát a térről, melyen tiszta lelkiismerettel működtünk, de nem hagy el a remény, hogy diszes olvasókörünkkel közelben, és adja Isten, szerencsésb viszonyok között újra találkozunk. Pest, 1866, június 23-án. KELETI KÁROLY. GAZDASÁG, IPAR, KERESKEDÉS. Üzletiszemle. i Pest, június 23. Időnkint megjelent szemléinkben folyton tájékozni iparkodtunk olvasóinkat azon különféle mozgalmak iránt, melyek a bel- és külföldi börzéken, valamint az üzlet s itt nevezetesen a gabonaüzlet terén föl- j merültek. Mennyire tehettünk eleget ez irányban, immár az olvasó itéli meg. Egy világos vala előttünk, hogy közönségünk hitét sem a börze csalhatatlansága, sem a csupán nyerészségre vágyó üzérkedés irántjnem fokoztuk. A bécsi börze műveleteiben gyakran nélkülöztük a kellő logikát, s a világkereskedöt annyira jellemző magas szempontot, mely a jelent túlszárnyalva, előre sejti a jövő eseményeit, s vásárlásaiban s eladásaiban e szerint jár el. így jelenleg sem igen nyughatunk bele a börze vak bizalmába, mely a jövő méhében rejlő netaláni győzelmeket előre eicomptiroza és szokott önállósági hiánya ellenére, emancipálva magát a zsinórmértékül szolgáló párisi berlini és frankfurti árkelet alól, vérmes reményekkei föl-föl szökteti papírjait. Ez osztrák hazafiság sugallta eljárás egyébiránt nem lehetett tartós s a hét vége felé máris beállt azon reactio, melyet a higga dtabb üzletember előre sejthetett, s már %-ok szerint jelezhető a csökkenés, melyet nevezetesen metallique, nemzeti kölcsön, bankrészvények és hitelsorsjegyek szenvedtek; sőt a 2—3%-kal alább szállt valuta*is újra 1—iy2%-kal emelkedett. Ugyan ez irányban Ítéltük meg az üzletet, nevezetesen a Magyarországra annyira fontos gabonaüzlet mozgalmait. A májusi fagy országos elterjedését mindenünnen került hirek I alapján tagadni ugyan nem lehetett; de folyton figyelmeztettük olvasóinkat ne éljenek túlságos aggodalmaknak, mert e csapást is a nagy készletek birtokában levő üzérkedés fogja kizsákmányolni. így is volt részben és kevesebb káros volta csak is onnan ered, hogy számos gazdáinknál is tetemes készletek rekedtek volt, melyeken az általános réi mület által felcsigázott magasabb árak mellett szerencsésen tul adhattak. A hallatlan árszökés nem is vala tartós s habár a gabona árai országszerte szilárdultak," az elsö'napokban tett szökéseiket meg nem tarthatták De a kisebb üzérvilág egy része, s nevezetesen az, mely nem közvetlenül a nagyobb gabonaüzlettel foglalkozik, tehát nem is nagykereskedőink, busásan fel tudták használni a fenyegető általános calamitást s minden élelmi szernek árát annyira fölcsigázták , hogy kárát leginkább a szegényebb, napról napra, legfeljebb hétről hétre élő kisebb kézműves, napszámos és hasonló osztályok vallják. Minden okadatolt biztatásunk mellett azonban, melylyel a fagy kárait kellő mértékére leszorítani iparkodtunk s mely iparkodásunkat a később több vidékről érkezett nyugodtabb hirek igazoltak is, nem terjedhettünk addig, hogy a fagyot követett roppant szárazság káros voltát tagadni mérnök. Igenis, éghajlatunk e leggyakoribb, egyúttal legveszedelmesebb csapása most is nehezül az ország nagy részére, s habár most is kételkedünk, hogy az 1863-iki mérveket öltse, mégis tartunk tőle, nagy Ínségnek nézünk eléje. Ezért szent kötelességnek tartjuk a sajtó részéről, hogy meg ne szűnjék buzdítani — nem alamizsnás jótékonyságra csupán, hanem országos segélyre, ezért néztünk reménynyel az együttlevő országgyűlés határozatai elé, és, megvalljuk, némi keserűséggel tapasztaltuk az inség^enyhitéséröl szóló vita szerteágazását, melynek egyébiránt szeren-