Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 26. szám - Magyar földhitelintézet

312 net még messze van ; emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az első ágyút tudni fogjuk hol sütik el, de hogy az utolsót liol és mikor, s minő átalakuláson megy keresztül Európa térképe, azt valószinüleg azok is nehezen tudnák határozottan megmondani, kik e világháború kártyáit keverik. Háborús hirek A két hadsereg, illetőleg a három hadsereg, az osztrák, porosz és olasz egymással szemben állnak. A poroszok betörtek Szászországba és nyugton haladva előre Drezdáig mentek, a nélkül, hogy valaki feltartóztatta volna, legfeljebb a vasúti hidak szétrobbantása vetett egy kÍ3 akadályt utjokba, de támadás és megtámadtatás nélkül haladhattak előre majdnem a cseh határokig. Drezda elfoglalását némelyek nagyszerű előnynek ^tekintek, s visszaemlékeztek I. Napóleon ütközetére. Ezekkel szemben a bécsi „Kamerád" czimü katonai lap kimutatatja, hogy a mostani vontcsövű agyukkal szemben senkinek sem jutna eszébe Drezdát erősíteni, hogy ott sánczolt tábort üssön s magát ott védje, mert a körüllevó' magaslatok mind dominálják Drezdát, és másfelől, mert az erődítésre legalább is egy hónap és 40.000 munkás kell. Drezda megszállására el voltak készülve, s az ügyek menete Benedek haditervével öszhangzásban áll. | Ugy hiszi a „Kamerád", hogy a szászoknak nem sokáig kell tűrni nyakukon a poroszokat, mert ki mennek onnan nem sokára, a nélkül, hogy kiüzetésökért Drezdát össze kellene lövetni. Június 22-ike éjjelén a poroszok Oderbergnél osztrák területre is betörtek, mig másfelöl trienti tudósítások szerint 21-én délelőtt Briffionenál, Tirol déli részén, az olasz önkénytesek is betörtek az osztrák területre. Június 22-én pénteken délelőtt 7000 porosz Nixdorfot megszállotta. (Nixdorf Csehországnak azon kis kanyarulatán fekszik, mely Szászországba benyúlik. E pont elfoglalása arra mutat, hogy a Szilézia felé keletre nyomuló porosz hadak egyenesen s igy rövidebb uton vonulhassanak.) Egyszersmind Drezdából érkezők jelentik, hogy a poroszok egész tömege keletre nyomul Szilézia felé, s csupán egy kis helyőrséget hagynak megszállóul. A határon Hermsdorfnál 2000 porosz áll, kik Friedland felé készülnek benyomulni. Pénteken 36,000 porosz nyomult Hernhutból Zittau felé. Rumburgból elvonultak a poroszok és Grottaunál a határt szállották meg. Egy kis ö'sszeütközés is történt, de jelentéktelen. Freiwaldau közelében ugyanis Gráfenbergtől nem messze két őrjárat öszszekapott, mely alkalommal négy porosz elesett. Az olasz hadak áttörtek már a Mincion is. A velenczei helytartó jelenti Bécsbe, hogy pénteken éjjel, be sem várva a kitűzött 3 napot, az olasz csapatok áttörtek a Mincion és Groitónál állnak, mely Peschierától délnyugatra, a várnégyszög nyugati vonalának szélén fekszik, Oroszország nagy hadieröt szállít Ausztria felé. Odessából, mint hirlik, 60,000-nyi hadsereg közeledik 200 ágyúval hajókon, Baziásra mennek, s onnan a tengermellékre. Némelyek azonban e mozgalmat, valamint a szabadságosoknak Oroszország által berendelését is a dunafej edelemségi eseményekkel hozzák kapcsolatba. A porosz hadak 18-án bevonultak Kasselbe. Mig másfelől Plauent megszállották, mely a bajor határon fekszik Hoftól nem messze, hol Károly bajor hg hadteste áll, s igy nemsokára bajor-porosz ütközetről hallhatunk. Flórencz, jun. 16. A hadkészületek folyvást haladnak, az 1842-diki, 1843diki s 1844-diki tartalék is behivatott, mely 100,000-re rug, s most szorgalmasan gyakoroltatik, a Mont Cenisen meg nem szűnik a lószállítás, sőt négyszáz betanult ló Marseilleből egyenesen Genuába érkezett, melyet a franczia pattantyuság az olasznak kölcsön adott. Garibaldi szemlét tart az önkénytes csapatok felett, s midőn az egyik zászlóalj előtte elmasirozott, mely nem kapta ki még tökéletes felszerelését, s panaszkodott, hogy magas tetejű kalapokban, kucsmákban, sőt kendővel fejőkön kell előtte megjeleunie, azt felelte nekik: „Fiaim, magas tetejű kalappal is meg lehet verni az ellenséget, lelkesedésteknek nem áll ellent a fegyelmezett katona.* Ugy hirlik, hogy talán ide is jő még s a királyival találkozik, mielőtt ez táborba elindul, a mi aligha nem történik ma estve vagy holnap reggel. Az alatt a kamara egész lelki nyugalommal emeli a bélyegadót s megvitatja a törvényt a papi jószágok elfoglalásáról s az érsekek s püspökök számának leszállításáról, a főispánok pedig széltiben elfogatják a reactionárius papokat, kikkel az eddigi miniszterek mind csak szőrmentében bántak. Igy például a bolognai főpap, ki 1849-ben Ugo Bassi fejéről téglával ledörzsölte a papi kenetet, mielőtt agyonlövetnék, most szintén elzáratott. A sereg várva várja a riadót, hogy megkezdhesse a háborút, mert a várakozás a Pó nedves völgyében ily rekkenő melegben szint oly unalmas, mint egészségtelen. A mi a reactiót illeti, melyet Rómában a palazzo Farn e s e b a n készítenek elő, annak, az olasz tudósítások szerint, már is szegve van a szárnya, mert a franczia követ kijelentette, hogy nem engedi Olaszország megtámadását briganti csapatok által s a katonai törvény szigorát ki fogja terjeszteni a felbujtókra is. A háború utolsó előjeléül tartják azt is, hogy az uj minisztérium jóformán megalakult. La Marmóra megtartja a miniszteri czimet s a király oldala mellett marad, Angioletti tábornok szintén elmegyen a sereghez, Chiaves és De Falco beadták lemondásukat. Az uj ministerium e szerint a következő: b á r ó Ricasoli Bettino miniszterelnök sbelügyminister, V i sconti Venosta, jelenleg konstantinápolyi követ, átveszi a külügy tárczáját, Borgetto, eddigi államtitkár, igazságügy miniszterré neveztetett ki, Pettinengo tábornok hadügyminiszter, De Mochetti igazgatja a tengerügyet, ScialojaJacini és Berti megmaradnak a financziai közmunkáknál s közoktatásnál, Mordini Antal pedig, Garibaldinak ismeretes prodictatora Szicíliában, s az ellenzék vezetője, megkináltatott a kereskedelmi s földmivelési tárczával, ugyanavval, melyet Cavour vett által l851-ben, midőn először minisztériumba lépett. Uyformán a kormány is képviseli a pártoknak azon egyesülését, mely a háború közeledténél oly fényes bizonyságát adta az olasz nemzet politikai érettségének, s a lelkesülés általánosságának, s most nincs parlamentaris párt, melynek a minisztériumban nem volna része valamely kitűnő tagja által, a többség uralkodása helyt adott az összes nemzet képviseletének, melynek nemzedékre szóló pillanatban nem szabad erejét elforgácsolni pártviszályokban. Bármit mondjanak is a német lapok levelezői, az olasz nemzeti egység olyannyira megszilárdult, hogy bátran szembeszállhat azon óriás háborúval, mely bizonyosan kitörött, mielőtt levelem megjelenhetnék. Az összeköttetés valószinüleg becses lapjok megszűnésével kevés napok múlva megszakad. Igy tehát nem marad egyéb hátra, mint olvasóimnak szives Isten hozzádot mondani. Adja a Magyarok Istene, hogy azon vértenger felett, mely közép Európát el fogja borítani, ellebeghessen az alkotmányosság szent bárkája, s hogy ha majd apadni kezd az áradat, a béke galambja találjon még egy zöld levelet a szabadság fáján, melyet remény fejében, s egy szebb jövőnek zálogául, meghozhasson azoknak, kiket az özön megkímélt. Addig is tartsák szives baráti emiékezetökben bujdosó honfitársukat, PULSZKY FERENCZET. Az oderbergi támadás részleteiről irják 22-röl: Ma reggel 2 órakor a porosz dzsidások egy csapatja Heydebrand kapitány és itteni birtokos vezénylete alatt váratlanul megtámadta az oderbergi távirdai hivatalt és indóházat; az összes bécsi vonalokat megrontotta, az eszközöket részben megsemmisítette, részben magával vitte; ugyanazt tette a vasúti távirdával is. Egyik vonatTeltartóztatott, a waggonkerekek szétrobbantattak; várni lehet, hogy ma a hidakat is szétvetik, s általán porosz részről jelentékenyebb rendszabályokhoz fognak nyúlni,, mivel, mint hallani, az Oder hid mellett lakó poroszokat figyelmeztették, hogy lakjaikból vonuljanak ki. A berontott poroszok száma mintegy 300 lehetett, köztök gyalogság és utászok. Bodenbach, jun. 21. A poroszok tegnap délután 3 órakor Pirna lakosait — oly fenyegetéssel, hogy a várost összelődözik — arra kényszerítették, hogy az Elbe folyó innenső partján levő hajókat a túlsó partra szállítsák. Azután a poroszok hajóhidat vertek a folyón, mindenféle sok lovat és szekeret requiráltak, s előkészületeket tesznek, hogy tengelyen jelentékeny haderőt szállítsanak Csehországba. Bodenbach, mint látszik, fenyegetve van. Weiherben és Márzdorfban ezen éjjel a tüzaknák szétronbbantattak s az alagutak eltorlaszoltalak. A vaspálya jobbra balra el vau rongálva. Pirnábói menekülő szászok azon hirt hozták, hogy a poroszok — mihelyt oda bevonultak — kordont húztak s ujonczozni kezdettek. Stadeban, Hannoverában a poroszok egy hannoverai csapatot