Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 26. szám - Magyar földhitelintézet

312 net még messze van ; emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az első ágyút tudni fogjuk hol sütik el, de hogy az utolsót liol és mikor, s minő át­alakuláson megy keresztül Európa térképe, azt valószinüleg azok is ne­hezen tudnák határozottan megmondani, kik e világháború kártyáit keverik. Háborús hirek A két hadsereg, illetőleg a három hadsereg, az osztrák, porosz és olasz egymással szemben állnak. A poroszok betörtek Szászországba és nyugton haladva előre Drezdáig mentek, a nélkül, hogy valaki feltartóztatta volna, legfeljebb a vasúti hidak szétrobbantása vetett egy kÍ3 akadályt utjokba, de tá­madás és megtámadtatás nélkül haladhattak előre majdnem a cseh ha­tárokig. Drezda elfoglalását némelyek nagyszerű előnynek ^tekintek, s visszaemlékeztek I. Napóleon ütközetére. Ezekkel szemben a bécsi „Kamerád" czimü katonai lap kimutatatja, hogy a mostani vontcsövű agyukkal szemben senkinek sem jutna eszébe Drezdát erősíteni, hogy ott sánczolt tábort üssön s magát ott védje, mert a körüllevó' magasla­tok mind dominálják Drezdát, és másfelől, mert az erődítésre legalább is egy hónap és 40.000 munkás kell. Drezda megszállására el voltak készülve, s az ügyek menete Benedek haditervével öszhangzásban áll. | Ugy hiszi a „Kamerád", hogy a szászoknak nem sokáig kell tűrni nyakukon a poroszokat, mert ki mennek onnan nem sokára, a nélkül, hogy kiüzetésökért Drezdát össze kellene lövetni. Június 22-ike éjjelén a poroszok Oderbergnél osztrák terü­letre is betörtek, mig másfelöl trienti tudósítások szerint 21-én délelőtt Briffionenál, Tirol déli részén, az olasz önkényte­sek is betörtek az osztrák területre. Június 22-én pénteken délelőtt 7000 porosz Nixdorfot megszállotta. (Nixdorf Csehországnak azon kis kanyarulatán fekszik, mely Szászországba benyúlik. E pont elfoglalása arra mutat, hogy a Szilézia felé keletre nyomuló porosz hadak egyenesen s igy rövidebb uton vonulhassanak.) Egyszersmind Drezdából érkezők jelen­tik, hogy a poroszok egész tömege keletre nyomul Szilézia felé, s csu­pán egy kis helyőrséget hagynak megszállóul. A határon Hermsdorf­nál 2000 porosz áll, kik Friedland felé készülnek benyomulni. Pénte­ken 36,000 porosz nyomult Hernhutból Zittau felé. Rumburgból elvo­nultak a poroszok és Grottaunál a határt szállották meg. Egy kis ö'sszeütközés is történt, de jelentéktelen. Frei­waldau közelében ugyanis Gráfenbergtől nem messze két őrjárat ösz­szekapott, mely alkalommal négy porosz elesett. Az olasz hadak áttörtek már a Mincion is. A ve­lenczei helytartó jelenti Bécsbe, hogy pénteken éjjel, be sem várva a kitűzött 3 napot, az olasz csapatok áttörtek a Mincion és Groitónál áll­nak, mely Peschierától délnyugatra, a várnégyszög nyugati vonalának szélén fekszik, Oroszország nagy hadieröt szállít Ausztria felé. Odessából, mint hirlik, 60,000-nyi hadsereg közeledik 200 ágyúval hajókon, Baziásra mennek, s onnan a tengermellékre. Némelyek azonban e mozgalmat, valamint a szabadságosoknak Oroszország által berendelését is a du­nafej edelemségi eseményekkel hozzák kapcsolatba. A porosz hadak 18-án bevonultak Kasselbe. Mig másfelől Plauent megszállották, mely a bajor határon fekszik Hoftól nem messze, hol Károly bajor hg hadteste áll, s igy nemsokára bajor-porosz ütközetről hallhatunk. Flórencz, jun. 16. A hadkészületek folyvást haladnak, az 1842-diki, 1843­diki s 1844-diki tartalék is behivatott, mely 100,000-re rug, s most szorgalmasan gyakoroltatik, a Mont Cenisen meg nem szűnik a lószállítás, sőt négyszáz betanult ló Marseille­ből egyenesen Genuába érkezett, melyet a franczia pattan­tyuság az olasznak kölcsön adott. Garibaldi szemlét tart az önkénytes csapatok felett, s midőn az egyik zászlóalj előtte elmasirozott, mely nem kapta ki még tökéletes felszerelését, s panaszkodott, hogy magas tetejű kalapokban, kucsmák­ban, sőt kendővel fejőkön kell előtte megjeleunie, azt felelte nekik: „Fiaim, magas tetejű kalappal is meg lehet verni az ellenséget, lelkesedésteknek nem áll ellent a fegyelmezett katona.* Ugy hirlik, hogy talán ide is jő még s a királyival találkozik, mielőtt ez táborba elindul, a mi aligha nem tör­ténik ma estve vagy holnap reggel. Az alatt a kamara egész lelki nyugalommal emeli a bélyegadót s megvitatja a tör­vényt a papi jószágok elfoglalásáról s az érsekek s püspö­kök számának leszállításáról, a főispánok pedig széltiben el­fogatják a reactionárius papokat, kikkel az eddigi miniszte­rek mind csak szőrmentében bántak. Igy például a bolognai főpap, ki 1849-ben Ugo Bassi fejéről téglával ledörzsölte a papi kenetet, mielőtt agyonlövetnék, most szintén elzára­tott. A sereg várva várja a riadót, hogy megkezdhesse a há­borút, mert a várakozás a Pó nedves völgyében ily rek­kenő melegben szint oly unalmas, mint egészségtelen. A mi a reactiót illeti, melyet Rómában a palazzo Far­n e s e b a n készítenek elő, annak, az olasz tudósítások sze­rint, már is szegve van a szárnya, mert a franczia követ ki­jelentette, hogy nem engedi Olaszország megtámadását bri­ganti csapatok által s a katonai törvény szigorát ki fogja terjeszteni a felbujtókra is. A háború utolsó előjeléül tart­ják azt is, hogy az uj minisztérium jóformán megalakult. La Marmóra megtartja a miniszteri czimet s a király oldala mellett marad, Angioletti tábornok szintén el­megyen a sereghez, Chiaves és De Falco beadták le­mondásukat. Az uj ministerium e szerint a következő: b á r ó Ricasoli Bettino miniszterelnök sbelügyminister, V i s­conti Venosta, jelenleg konstantinápolyi követ, átveszi a külügy tárczáját, Borgetto, eddigi államtitkár, igazság­ügy miniszterré neveztetett ki, Pettinengo tábornok had­ügyminiszter, De Mochetti igazgatja a tengerügyet, Sci­alojaJacini és Berti megmaradnak a financziai köz­munkáknál s közoktatásnál, Mordini Antal pedig, Gari­baldinak ismeretes prodictatora Szicíliában, s az ellenzék ve­zetője, megkináltatott a kereskedelmi s földmivelési tárczával, ugyanavval, melyet Cavour vett által l851-ben, midőn elő­ször minisztériumba lépett. Uyformán a kormány is képvi­seli a pártoknak azon egyesülését, mely a háború közeledté­nél oly fényes bizonyságát adta az olasz nemzet politikai érettségének, s a lelkesülés általánosságának, s most nincs par­lamentaris párt, melynek a minisztériumban nem volna ré­sze valamely kitűnő tagja által, a többség uralkodása helyt adott az összes nemzet képviseletének, melynek nemzedékre szóló pillanatban nem szabad erejét elforgácsolni pártviszá­lyokban. Bármit mondjanak is a német lapok levelezői, az olasz nemzeti egység olyannyira megszilárdult, hogy bátran szembeszállhat azon óriás háborúval, mely bizonyosan kitö­rött, mielőtt levelem megjelenhetnék. Az összeköttetés valószinüleg becses lapjok megszűné­sével kevés napok múlva megszakad. Igy tehát nem marad egyéb hátra, mint olvasóimnak szives Isten hozzádot mon­dani. Adja a Magyarok Istene, hogy azon vértenger felett, mely közép Európát el fogja borítani, ellebeghessen az al­kotmányosság szent bárkája, s hogy ha majd apadni kezd az áradat, a béke galambja találjon még egy zöld levelet a sza­badság fáján, melyet remény fejében, s egy szebb jövőnek zálogául, meghozhasson azoknak, kiket az özön megkímélt. Addig is tartsák szives baráti emiékezetökben bujdosó honfitársukat, PULSZKY FERENCZET. Az oderbergi támadás részleteiről irják 22-röl: Ma reg­gel 2 órakor a porosz dzsidások egy csapatja Heydebrand kapitány és itteni birtokos vezénylete alatt váratlanul megtámadta az oderbergi távirdai hivatalt és indóházat; az összes bécsi vonalokat megrontotta, az eszközöket részben megsemmisítette, részben magával vitte; ugyan­azt tette a vasúti távirdával is. Egyik vonatTeltartóztatott, a waggonke­rekek szétrobbantattak; várni lehet, hogy ma a hidakat is szétvetik, s általán porosz részről jelentékenyebb rendszabályokhoz fognak nyúl­ni,, mivel, mint hallani, az Oder hid mellett lakó poroszokat figyel­meztették, hogy lakjaikból vonuljanak ki. A berontott poroszok száma mintegy 300 lehetett, köztök gyalogság és utászok. Bodenbach, jun. 21. A poroszok tegnap délután 3 órakor Pirna lakosait — oly fenyegetéssel, hogy a várost összelődözik — arra kény­szerítették, hogy az Elbe folyó innenső partján levő hajókat a túlsó partra szállítsák. Azután a poroszok hajóhidat vertek a folyón, min­denféle sok lovat és szekeret requiráltak, s előkészületeket tesznek, hogy tengelyen jelentékeny haderőt szállítsanak Csehországba. Boden­bach, mint látszik, fenyegetve van. Weiherben és Márzdorfban ezen éjjel a tüzaknák szétronbban­tattak s az alagutak eltorlaszoltalak. A vaspálya jobbra balra el vau rongálva. Pirnábói menekülő szászok azon hirt hozták, hogy a poroszok — mihelyt oda bevonultak — kordont húztak s ujonczozni kezdettek. Stadeban, Hannoverában a poroszok egy hannoverai csapatot

Next

/
Oldalképek
Tartalom