Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 24. szám - A nemzetiségi kérdés 4. [r.]

285 legalkalmasabb ideje, e téren is átalakulásokról vagy uj képződésekről gondoskodni; a vegy-elemek is „in statu nascenti", midőn valami régi kapcsolatból kibomlanak, leghajlandóbbak uj elemekkel egybeforrva, uj képződményekké alakulni. Az egyetem, mint a tudományos képzés székhelye, hivatva van kiváltképen arra is, hogy a szaktudományra, a tanárságra törekvőknek minden lehető módot s alkalmat nyújtson, hogy pályájokra előkészülhessenek, hogy megvethessék a szilárd alapot, melyen aztán ÖUerejökkel tovább kell épiteniők. Nem szorul az bizonygatásomra, hogy a tanitás ügye a nemzet életkérdései közé sorakozik, sem az, hogy a reform e téren csak ugy lehet sükeres, ha felülről, a tanáron kezdődik. Kidolgozhatják a leggyönyörűbb tanrendszert, az élet kevés üdvöt várhat tőle, ha nincs arra való tanár, a ki foganatosítja. Ellenben képzett, értelmes, lelkiismeretes tanárnak még a fogyatékos rendszeren keresztül is megérzik üdvös munkája: az avatottság és lelkesség a rendszernek sok hézagát kitöltheti, sok szorító kötelékét meglazíthatja. Az élő szó hatalma, az igazság varázsvesszeje a holt sziklából is, mint egykor Mózses, üde forrást fakaszthat. Mily utak nyílnak egyetemünknél általában azok előtt, kik szakavatott tanárokká akarják magokat kiképezni, nem feszegetem: csupán csak egy szakra kívánnám irányozni a figyelmet, a természettanra. A leendő tanár seholsem érzi oly mértékben a különleges előkészülés szükséges voltát, mint azon szakokban, a hol a tanítás karöltve jár kisérletekkel, s nagy részben ezekre támaszkodik — tehát a vegyés természettannál. Itt nem elég az oktatási képesség, a tudományos jártasság, itt okvetlen megkívántatik az az ügyesség is, hogy a műszerekkel helyesen tudjon elbánni, hogy a tiszta, szabatos magyarázatot tiszta, szabatos kisérletekkel legyen képes támogatni. Ezek gyakran mélyebben vésődnek a növendék elméjébe, s erősebben fölingerlik tudni vágyát, jobban meggyőzik az igazság felől, mint a legékesebb fejtegetés s legtisztább, legalaposabb okoskodás. De mulhatlan kelléke, hogy sikerüljön. A meghiúsult, elnyomorodott kísérlet több kárt okoz, mint hasznot ; mert meghazudtolja a szót, nem hogy erősítené. Ha a tanítás nyilvánságos, szembeszökő tényekhez nem fűződhetik, akkor érje be inkább a puszta szóval. Jaj a tanárnak, ha experimentumai el nem sülnek! megszégyenülve habozik, a műszer tökéletlenségéből vagy előre nem látott, utólag szépen kimagyarázható körülményekből foltozza össze a védfalat, mely mögé hamarjában elbujtathassa ügyetlenségét. De még nagyobb baj ám az a növendéknek, jóllehet nem érti: a tanár lassan-lassan elveszti előtte hitelét, s mi roszabb még, maga a természet; a kísérlet a szemfényvesztés jellemét ölti, s a minek a szigorú, következetes törvényszerűség erejével kellene lelkére hatni, az a merő véletlen, az önkény színében tűnik eléje. A meghiúsult kísérlet csúffá teszi a természeti igazságot s megingatja a tudomány tekintélyét a tanuló lelkében. E szerint az e szakbeli tanárnak egyik főfeladata, hogy otthonos legyen műszerei között s biztosságot szerezzen a kísérletek végrehajtásában. Puszta látással és hallgatással ezt nem lehet érni, ide gyakorlat kell. Igaz, hogy magában is, hogy tanítás közben is gyakorolhatja magát, s idő folytában tán a legügyetlenebb is beleokul valamennyire — de üdvös-e a „docendo discimus"-t oly nyiivánságosan alkalmazni ? s nem bizonyos-e, hogy helyes útmutatás mellett, hozzáértők vezetése alatt*gyakorolva magunkat, könnyű szerrel jutunk, azon ügyességhez, melyet magunkra s legfölebb könyveinkre hagyva, csak sok vesződséggel, időpazarlással szerezhetünk meg ? Miután tehát e pálya mesterséggel jár, kívánnunk kell, hogy a ki reá készül, találjon alkalmas helyet, a hol legényül állhasson, nehogy első nyilvános kísérlete a szó szoros értelmében is első kísérlete legyen. A vegytani szaknál gondoskodva van e részben, ott vannak a laboratóriumok. De hol gyakorolja be magát, a ki a természettani szakra készül ? Kívánatos, hogy az ily ifjú ne kényszerüljön a bécsi phyisikai, vagy más eféle intézetet fölkeresni, hanem találja meg a mi egyetemünknél is, a mit keres. Nem is kerülne valami nagy nehézségbe, vagy költségbe az ily intézet felállítása, melynek egyébiránt nem kellene épen külön állania, hanem hozzá csatlakozhatnék az egyetem természettani osztályához. Egy vezető tanár s egy mechanikus elegendő volna a teendők elvégzésére, a mi pedig a fölszerelést illeti, mindössze az egyetem szertárát kellene a kísérletekhez szükséges eszközökkel pótolni. Az ily intézet növendékének először is minél több készülék alkatrészeivel, szerkesztése módjával kellene tüzetesen meg ismerkednie ; mert minél jobban ismeri a részleteket, annál inkább hatalmában van az egész. Ha már megbarátkozott az eszközökkel, melyeket forgatnia kell, hozzá fogna forgatásukhoz, megtanulná útmutatás szerint és saját gyakorlatából, mily óvatossággal, mily fogásokkal kell élnie, mire kell ügyelnie, hogy a kisórlet jó sikerrel üssön ki. Meg fogja tanulni, hogy kelljen a kellő mértéket megtartani, nehogy többet várjon valamely eszköztől, mint a mennyire az képes, és túlzott követelésével tönkre tegye a kísérletet, vagy épen magát a készüléket. Ily iskolázás után képesebb lesz majd maga is tanítványainak szemléletesen megmagyarázni az egyes készülékek berendezését, óvatosan, kíméletesen bánni az eszközökkel, s kísérleteit felruházni a biztosság azon jellemével mely okvetlenül szükséges, hogy a természeti 'törvények igazsága meg lepő, s a mi fő,|meggyőzö erővel hasson az ifjú lélekre. Ha az ily intézet növendékei még külön oktatásban is részesülnek, például Ja természettani oktatás módszeréről, vagy, ha alkalom nyújtatnék nekik, hogy olykor-olykor próba előadásokat tartsanak, ez minden esetre még fokozná ez intézet jótékony hatását. Ily különleges tárgy tán nem is érdemes ennyi szóra — szolgáljon a csillagászati és górcsövi fölfedezések adatait, melyek a növendék képzeletét üdvösen foglalkoztatják, s érdeklődését a természet csodái iránt fokozzák. A példák között csak kevés ötlött szemembe olyan, hogy fönnakadhatni rajta. Ezek közé tartozik az I füzet 39. lapján a 316-dik, melynek adatai nem tartoznak a positiv tudás körébe s igy czélszerübb, ha egészen mellőzzük; továbbá ugyanazon lapon a 319-dik, mely London, Páris stb. lakosságának számát avult adatok nyomán közli ; e szám jelenleg két-három akkorára növekedett. A világosság gyorsasága egyszer 40571, másszor 41518, harmadszor 42319 mértföldre van téve : vagy meg kellett volna mindenkor említeni, hogy ki szerint vagy mily kutatás alapján, vagy pedig következetesen meg kellett volna tartani egyazon számot. A példák érthetően vannak fogalmazva, és csak kivételkép említem a H. f. 1512-dik példáját, a hol e kérdés: mily mennyiségüa viz ? nem világos, mert csak arról van szó, a föld felülete hányad részét borítja viz ? Végre még néhány elnevezésre van megjegyzésem. Szerző a ratiót aránynak, a proportiót aránylatnak nevezi, de e két név voltaképen'egy fogalmat fejez ki; vagy tartsuk meg a ratió számára a viszonyt, s akkor a proportió lehet akár arány, akár aránylat (ámbár e hosszabbítás fölösleges), vagy pedig legyen az előbbi arány s ekkor a dolog természetéhez képest nevezzük ez utóbbit egyaránynak. A reductio : visszavitel, szószerinti fordítás, de helytelen, az összevonás sokkal jobban adja a dolog fogalmát. A törtszámok rövidítését a szerző eme lésnek nevezi; ez a szó is a német kifejezés után készült, de a magyarban égészen visszás értelmű, mert fölszállitást nem leszállítást jelent; két egyenlő szám kölcsönösen kibukik, elesik, de nem emelődik. A legkisebb közös többes, elébb folyvást sokszorosnak van mondva — szerzőnek következetesen megkellett volna tartani akár az utóbbit, mely világosabb, akár az előbbit, mely kevésbbé tisztán fejezi ki ugyan a fogalmat, de kényelmesebb és használatosabb. Szerző is a tanoncz szót használja — ez a szó is az ujabb korban oly szaporán tenyésző csodaszülöttek közé tartozik, melyek háromszorosan meg vannak bélyegezve, mert roszak, rútak és fölöslegesek — és csodálatos, mégis kapósak. En e szó hallatára mindig bot alatt álló, vasravert tanulókat látok magam előtt, a mit bizonyosan a fegyenczczel való rokonsága okoz ; és csakugyan nem kell-e bevallanunk, hogy ez az oncz öncz végzet bizonyos kicsinyítést, megvetést fe- • jez ki — ott van az ironcz, toloncz, költöncz, maga az ujoncz és suhancz is stb. Minek hát egy ily Ízléstelen, csonka nyomorékot oda ültetni a jó termetű, ép egészséges tanuló vagy tanitv ány helyébe? A megjelölt fogyatkozásokon, ha ugyan szerző is olyanokul ismeri el, könnyű lesz egy ujabb kiadás alkalmával segíteni. Azon reményben is tettem megjegyzéseimet, hogy a főbb elemi s kereskedelmi tanodák, az alreál s algymnasium tanárai érdemei szerint fel fogják karolni e munkát s nemcsak magok részére szerzik meg, hanem tanítványaik között is terjeszteni iparkodnak s e szerint hamar fog egy második kiadás szüksége mutatkozni. Hogy e könyv, mint szerző előszavában véli, a tanár kiegészítő magyarázata, a bizonyítások beiktatása mellett tankönyvül is szolgálhatna, erre nézve szerzővel nem vagyok egy véleményen: ez annyi volna,"mint az Ahn-féle rendszert alkalmazni a mennyiségtanra. Ott, a hol a gyakorlat a fő — például kereskedelmi oskolákban — megjárhatja, de gymnásiumban a fősúlyt errejvetni nem szabad. Maradjon ez csak példatárnak; mint ilyen nagy hasznára, lehet tanügyünknek, csak az illetők kellően méltányolni s felhasználni tudják. Óhajtandó, hogy igy legyen, s hogy a kedvező eredménybő L a szerző fáradságos munkája folytatására erőt s buzdítást merítsen. a.