Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 24. szám - A nemzetiségi kérdés 4. [r.]

284 állítani, miként a „külvilággal való államactiokban a külön- j féle nemzetiségek végkép eltűnnek, s egy nemzetiség — j mert nevének csak kell lenni — elnyeli, absorbeálja őket-t< És ez igy jól is van, s csupán csak igy van jól, annyira, hogy nemzeti egyenjogúság esetére sem lehetne másként. Mert ha ugy képzeli is a „Vidov Dan" e nemzeti egyenjogúságot, hogy valamely, például a magyar állam népei megannyian külön nemzetekül, önálló cselekvékenységre képes jogi személyekül constituálván magukat, mint ilyenek folyjanak be az állami actiókba: különféleségüknek még akkor is el kellene tűnni, hogy állami s igy»egységes cselekvésre juthasson a dolog. Teljes egyértelműség hiányában állami actio ez esetre is csak a különböző befolyások közös kihatójának irányában jöhetne létre, egyáltalában mi különbséget sem tehetvén azon körülmény, hogy e befolyások nem egyes polgároké, hanem nemzeteké. Másként természetesen, ha ezeknek veró' jog adatnék, de mi által meg el lenne ölve az állam egysége, s nyiltan kiderülne, mily nagy táv van az egyenjogúság és szabadság között. De térjünk a „Vidov Dan" azon érvére, melyet, a polgár-egyéni egyenjogúságnak elégtelen voltát bizonyítandó, a balsŐ fejlődésnek mezejéről vészen, állítván, hogy az egyéni szabadság arra sem alkalmas, hogy minden nemzetiség' nek benső nemzeti fejlődését biztosítsa.— Abstract — mondhatnók inkább elvi — bizonyíték helyett az életből merit példát, felejtvén, hogy exempla non sunt argumenta, főleg ha nem is valóságból, hanem képzeletből vettek. A példa ez: „A tótok azt hiszik, hogy nemzetiségök üdvös ápolása végett mivelődési egyletre, matica megalapítására van szükségök, de ahoz nagyobb összeg kell nekik, mint a minőt maguk előteremthetnek — mit tegyenek tehát ? támogatás végett az ország kormányához fordulnak, de elutasittatnak. Vajon az ország kormánya ezzel sértett-e valamely jogot? Nem! A tótok ily segélyezést csak nemzetiségök nevében kérhetnek, mert az egyes tót polgárnak nincs szüksége e segélyre, az ország kormánya pedig nem ismer nemzetiségi egyenjogúságot. Egy nemzetiségnek, a magyarnak például megadja a szükségest akadémiája számára, a tótnak nem, s bármi igazságtalan ily eljárás, még sem ütközik positiv törvényekbe, ha csak a polgár, nem pedig nemzetisége van egyenjogunak elismerve. S most gondoljuk, hogy a kormány ily eljárást követ tanszékek alkotásánál, tanári állomásoknál, színházaknál stb. — fejlődhetik-e igy a megrövidített nemzetiség." E példát olvasva, az ellen észrevételeknek egész özöne merül föl lelkünkben, annyira, hogy valójában munkába kerül mérséket tartanunk. Hisz művelődési eszközökre az egyes polgároknak is van szükségük, s igy önnön nevükben is formálhatnak igényt létesítésüknek eszközeire , és pedig egyenjogositottságuk esetére egyenlő mértékben. Mivel pedig a művelődés fejleszt, a fejlődés meg könyebben és sükeresebben megy a magunk, mint a más módja szerint: önként következik, hogy mindenkinek egyenlően áll jogában, épen oly művelődési eszközök létesítését igényelni, melyek őt saját módja szerint vigyék elő. Ez igényeknek, jogsértés nélkül pusztán egyéni egyenjogúság mellett sem mérhetne egyenlőtlen mértékkel az ország kormánya. Sőt azt tenni érdeke sem volna. Hisz azt tevén,épen az állam okos czélja ellen cselekednék, mely azt kívánja, hogy a nemzetiségek különbözése mellett is minél erŐsb egységben legyenek tagjai, mely egység pedig —a korábban kifejlettek szerint — épen a művelődési eszközök által fejlesztendő szellemnek ugyanazonságában találja alapját. Ide járul, hogy hazánkban az egyenlőtlen mértékkel mérés lehetlen is lenne, a nem magyar nemzetiségek együttvéve elég erősök levén ennek gátlására, mihelyest őket tagjaiknak egyenjogúsága erre képesíti. KERKAPOLY KÁROLY. Természettani oktatás., A hírt, hogy a m. k. egyetem üresedésben levő tanszékeit a legrövidebb idő alatt rendszeresen be akarják tölteni, bizonyosan örömmel fogadta nemcsak a tudomány embere, hanem általában a nemzeti haladás minden barátja. A „legrövidebb idő"' azóta hosszura nyúlt, és minél melegebben érdeklődünk tudományosságunk, országos tanügyünk iránt, annál sűrűbben vegyitkeznek e még valósulatlan örömök közé ujabb óhajtások; annál inkább sóvárgunk a pillanat után, melyben e csarnokot oly széles alapon s oly magasságra láthassuk fölemelkedni, a mint az egy országos, egy legfőbb tudományos intézet méltóságához illik. Várva várjuk, hogy az alkotvány, mely az ország valamennyi tanodájafölött foglal helyet, vetközzékjjki egy szük, felekezetű oskola jelleméből, hogy az elfogultság gőzei ne borongjanak az oltárok körül, hol az egyetemes, szent igazságnak kell csak áldozni. Kecsegtetjük magunkat, hogy, ha a külföldet nem is, de e haza ifjait legalább mind nagyobb erővel fogja termeibe vonzani, bőven megeresztvén mindazon forrásokat, melyek a tudomány után szomjazót kielégíthetik. Nem szándékom ez óhajtásokat felsorolni, csak egyikét akarom ezúttal fölemlíteni. Most, midőn bontakozó félben vagyunk, most van s ágos munkával, hanem lelkiismeretes gonddal és ügyes tapintattal is i rendezett be. A három füzet elseje az egész számokkal, másika a törtekkel, ! harmadika az arányokkal foglalkozik s összesen 3327 példát tartalmaz ; a függelékben röviden az idő-, tér- és sulymértékek vannak ismertetve s a legszokottabbak összehasonlítva. E^ példa-halmaz változatosságánál fogva igen alkalmas arra, hogy felköltse s ébren tartsa a növendék érdekét, a kit e példák hol idegen országokba és városokba utaztatnak, hol meg a csillagok körébe vonnak, majd történelmi emlékeket költnek benne, majd meg az ipar és kereskedelem piaczán hordoznak körül; majd ismét alkalmat szolgáltatnak neki, hogy mechanikai, természettani, mértani ismereteit bővítse, vagy szilárdítsa. S kifelejtettem a példák sorából épen azokat, a melyek e munkának egyik kiváló érdeméül szolgálnak, s reá nyomják az önálló, a hazai termék bélyegét: értem a hazai statistika, földrajz stb. adataira támaszkodó példákat, melyeket a szerző dicséretes buzgalommal gyűjtött össze, s helyes tapintattal nagy bőségben szedett fel példatárába. Az egyes fejezetek példa-sorozatát az idetartozó szabályok s tételek rövid ismertetése, az előforduló elnevezések magyarázata előzi meg; ezek szabatossága ellen csak itt-ott tehető kifogás, — igy például (a II: füzet elején), a tényező, a legnagyobb mérték megharozása világosabb lesz, ha a szerző túlságos rövidségre nem törekszik, i Bizonyos, hogy a meghatározást lehetőleg röviden kell fogalmazni, de csakis azon határon belül, hogy ez nem történik a világosság rovására. A másik lapon a legnagyobb közös mérték meghatározásánál tévedésből az van mondva, hogy „azon két szám legnagyobbika" a helyett hogy „azon legnagyobb szám." Az első füzet legelső fejezetét, a számlálást nem előzi meg semmiféle1 magyarázat; ezt megokolva nem látom, mert tudjuk, hogy a számok kimondásával, felírásával elég baja van a tanulónak s vele együtt tanítójának; jó lett volna tehát itt röviden — oly módon, mint a többi fejezeteknél — megismertetni a tizedes rendszert s ezzel a számok kimondásának kulcsát a növendék kezébe szolgáltatni. Sőt czélszerünek tartanám, mindjárt itt a tizedes | törtek kimondására is kiterjeszkedni, miután itt ugyanaz az elv uralI kodikj mint az egészeknél. Ennek megértéséhez a törtek közelebbi ismeret e nem szükséges, és a velők való számvetést azért ott lehetne megkezdeni, a hol most, — az egész számok után. A kivonásnál jó lett volna az összeadás vagy kiegészítés általi kivonást néhány szóval megmagyarázni, különben a növendék a nehézkesebb — és alkalmasint még most is közönségesebb — eljárást fogja eltanulni. Végre még egy helyen, a hol pedig nagyon is elkél, hiányzik a magyarázat, t. i. a tizedesek rövidített szorzásánál s osztásánál. Szerzőt alighanem a hosszadalmasság riasztotta vissza, de a munka teljessége ezt megkívánja ; azonkívül itt minden példánál meg kellett volna szabni, hány tizedessel kívántatik a szorzat vagy osztat. A példákat illetőleg, melyek, mint már említve volt, nagy gonddal s ügyesen vannak kiszemelve, feltűnő, hogy a mértan aránylag gyéren van képviselve, talán azon tanrend értelmében, mely szerint a mértan inkább a számtan után, mint ezzel együtt taníttatik. Nem tartom helyesnek, hogy ez édes testvéreket különválasztják, de még az esetben is, ha e tanrendhez tartjuk magunkat, lehet a mértanból bővebben példákat nyújtani csak ugy, mint a földrajzból stb. Igy pl. a felbontásnál s összevonásnál mindenre jut példa, csak a körmértékre, a fokok, perczek stb. átváltoztatására nem; kerítés és terület-számítás is aránylag gyéren fordul elő. Ugyancsak több példát kívántam volna a természettanból, a hol a folyadékok nyomása a fenékre, a melegedés közben való tágulás, az aránysuly (erre vonatkozólag csak egy példára akadtam), az egyszerű gépek, az arányoknál a hangok rezgési száma stb. számos tanúságos példát szolgáltathat. A közép-értékek kiszámítására a meteorológiából a közép-hömérsék, eső-mennyiség stb. kivetése szintén igen alkalmas tárgyul kínálkozik, valamint a társas szabálynál a vegytanból az összetett testek alkatrészeinek mennyiségi meghatározása. A számok kimondásánál kiváltképen a természetből a roppant nagynak s roppant kicsinynek köréből kívántam volna példákat, tehát